A régi épület felújítását követően 1995-
ben nyílt, gyógyíthatatlan daganatos betegek palliatív ellátását végző Erzsébet Hospice Ház mostanra lakhatatlanná vált. Vannak helyiségei, amelyek életveszélyesek. A nővéröltöző egyik fala kidőlhet, a volt orvosi szobán is tátongott olyan lyuk, amelyen át lehetett látni, míg be nem tömték egy gipszpogácsával, amelyet 2007-es dátummal jelöltek meg.
– Egy-egy száraz nyár után újabb és újabb repedések jelentek meg, tudniillik az épület egy betömött bombatölcsérre épült. A viszonyok nem túl jók, de mi ezt a házat nagyon szeretjük – mondja dr. Simkó Csabafőorvos. Feltűnik, hogy elég nagy a zsúfoltság.
– Valóban: 10 ággyal indultunk, majd az első 3 év alatt 20 ágyasra bővültünk, s ez már akkor is némi zsúfoltságot eredményezett. Nem felelünk meg a kor követelményeinek, amennyiben a betegek számára csak közös vizesblokk áll rendelkezésre. Ám hozzáteszem: a mi betegeink zöme nem is tudná használni a vécét, akkor sem, ha a szobából nyílna. Nincs egyágyas kórtermünk sem, vagy 3 elkelne. Hiányzik egy raktár: rengeteg eszközzel dolgozunk, s az otthonápolás kellékeit is itt tároljuk. Ugyanakkor állíthatom, hogy az ember számára – s ezt az élettől búcsúzó emberek között töltött évtizedek megerősítettek – a külső körülményeknél jóval fontosabbak az emberi kapcsolatok, a családdal, a barátokkal, a gyógyítókkal.
A teljes cikk a hétfői Észak-Magyarországban és azeszak.hu-n olvasható