Alsószenterzsébet, Arka,
Bakonyság, Baranyaszentgyörgy, Becskeháza, Bodorfa, Bódvarákó, Borgáta, Bödeháza, Börzönce, Bükkmogyorósd, Büttös, Csér, Csertalakos, Debréte, Döbörhegy, Drávakeresztúr, Égerszög, Fenyőfő, Füzérkajata, Gadács, Gagybátor, Garáb, Háromhuta, Hegyhátmaróc, Horváthertelend, Hosszúvíz, Hosztót, Iborfia, Imola, Irota, Kány, Kaposgyarmat, Kisgörbő, Kispirit, Külsősárd, Lendvajakabfa, Libickozma, Litka, Magyardombegyház, Maróc, Megyer, Monoszló, Murga, Pányok, Pusztaapáti, Rábasebes, Rinyaújnép, Somogyacsa, Somogydöröcske, Szárász, Szentkatalin, Szentkozmadombja, Szijártóháza, Tésa, Tornabarakony, Tornaszentandrás, Varbóc, Várong, Velemér.
A kedvezőtlen demográfiai folyamatok a háztartásszerkezeten is nyomot hagytak. Amellett, hogy ma már lényegesen kevesebb háztartás van ezeken a településeken, több mint 40 százalékukban egyedül élnek. A többgenerációs együttélési forma eltűnt, és a családok alig negyedében neveltek 15 éven aluli gyermeket.
Az öregedő korszerkezet következtében a népesség legnagyobb része inaktív kereső, a foglalkoztatottak aránya jóval alacsonyabb, mint az országban vagy a községekben. A lakosság gazdasági aktivitása ennek következtében kicsi, a háztartások döntő részében nincsen foglalkoztatott, a legfőbb jövedelmi forrást a nyugellátási formák jelentik.
Alacsony jövedelmek, régi házak
Az e településeken élők jövedelmi szintje alacsony: az egy adófizetőre jutó szja-alapot képező jövedelem közel azonos a 200 fő alatti települések adatával, de a községi átlagtól mintegy 300 ezer, az országostól pedig több mint 600 ezer forinttal marad el.
A fogyó népességű településeket jellemző elvándorlás a lakásépítéseket is kedvezőtlenül befolyásolta. Emiatt a lakásállomány folyamatosan öregszik, és a lakosság számának csökkenésével egyre több az üresen álló épület.
Döntő többségük (az összes közel hattizede) a második világháború előtt épült, ami 8,5 százalékponttal több a 200 fő alatti településekre jellemzőnél. A települések közül Somogydöröcskén és Horváthertelenden a 65 évnél idősebb lakások aránya meghaladta a 90 százalékot, ezzel szemben Külsősárdon és Kaposgyarmaton 20 százalék alatt maradt. Az új építések hiánya miatt rendkívül alacsony (2,8 százalék) a 10 évnél fiatalabb lakások hányada, s az 1971 és 2000 között építettek aránya sem érte el a 10 százalékot.
Magyarország leginkább elaprózott településszerkezetű tájai a Dunántúlon az Őrség, a Vasi-hegyhát, a Zalai-dombság, a Hetés, Zselic, Ormánság, Hegyhát, Völgység, illetve az Északi-középhegységben a Cserehát, az Aggteleki-karszt, a Zempléni-hegység és a Hegyköz.
A 2011-es népszámlálás adatai szerint 402 olyan település volt (az ország településeinek 13 százaléka), amelynek a lakosságszáma nem érte el a 200 főt. A fentebb említett tájakhoz tartozó megyék egyes tájegységein az apró-, illetve a törpefalu az uralkodó településtípus. Baranya és Zala megye településeinek több mint 30 százaléka a nem éri el a 200 főt, a velük szomszédos Somogy, Vas, valamint Veszprém, Győr-Moson-Sopron, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 10 százalékot meghaladó vagy azt közelítő a 200 főnél kisebb települések aránya.