Magyarországon legalább ötvenezer adag
saját köldökzsinórvért tárolnak, ám gyógyító eljárás keretében még egyet sem kapott meg az a gyerek, akitől levették. Sokmilliárdos üzletről van tehát szó, ám miközben már öt ország ellátására elegendő vér van itthon, a beteg gyermekek számára külföldről hozunk be köldökzsinórvért. Exkluzív összeállításunk a friss Heti Válaszban.
„Ne legyen lelkiismeret-furdalása senkinek, aki nem tároltatta el gyermeke köldökzsinórvérét. Vegyen neki biztonságos gyermekülést az autóba, nagyobb a valószínűsége annak, hogy balesetet szenved, mint az, hogy súlyos beteg lesz, és azt éppen az ő köldökzsinórvérével lehet meggyógyítani – hökkent meg Kriván Gergely, a Szent László Kórház gyermekhematológiai és őssejt-transzplantációs osztályának főorvosa, annak a részlegnek a vezetője, ahol a legtöbb gyermekőssejt-átültetés történik az országban.
A Heti Válasz összeállításában rajta kívül két akadémikus és a Magyar Őssejtdonor Regiszter vezetője is megerősíti: saját célra Magyarországon még sosem történt köldökvérből származó őssejt beültetése gyógyító eljárásban. A világon is tíznél kevesebb esetben adtak vissza saját köldökvért igazolt, gyógyító eljárásban, és ennek több oka is van. (Írásunkban a klinikai szakban tartó vizsgálatokat nem tartjuk igazolt és gyógyító eljárásnak.)
Sarkadi Balázs akadémikus szerint szó sincs arról, hogy ma gyógyító célra olyan széles körben lehetne alkalmazni az őssejteket. Noha a magánbankok honlapjából erre lehet következtetni, a köldökvér mindössze vérképzőszervi, egyes immunológiai és anyagcsere betegségek kezelésére használható. Ám a ritka kórok közül jó néhány genetikai eredetű, ezért a beteg nem gyógyítható a saját köldökzsinórjának vérével. Ráadásul kevés szülő tudja, hogy 250-450 ezer forintért tároltatott köldökvér mennyisége csak egy kis súlyú, pár hónapos csecsemő részére lenne elegendő. Hiába tárolják a sejteket 20-25 évig, a gyermek legtöbbször néhány év alatt „kinövi” a mennyiséget.
A 13 éve jelenlevő honi magánbankok több mint 50 ezer esetben kértek el olyan szolgáltatásért pénzt a szülőktől, amely eddig semmilyen gyakorlati gyógyító haszonnal nem járt. Volt ugyan Magyarországon három sikeres magánbanki felhasználás, ám ez kivétel nélkül nem a beteg, hanem az időközben megszületett kistestvérének köldökvéréből történt. Ehhez persze felesleges tízezer számra tárolni a mintákat, a Szent László kórház „testvérbankjából” ugyancsak három sikeres beültetés történt, ám ott alig több mint húsz beteg gyermek kishúgának vagy öccsének vérét tárolják – némiképpen jobb tehát a „találati arány”. A legtöbb beteg gyermeknek eközben külföldről kell behozni a köldökvért, egyszerűen azért, mert a magánbankit más nem tudja felhasználni.
Nem humbugról van szó, a köldökvér nagyon is hasznos dolog, csak nem a magánbanki, hanem a közösségi tárolási formája. Még az Egyesült Államok is zömmel közösségi bankkal biztosítja saját szükségletét. S a magánbank és a közösségi között nagyjából annyi a különbség, mintha egy balesetre készülve saját vérünket fagyasztatnánk le és nem egy országos vérellátó szervezethez fordulnánk. Hogyan keverednek a tények a tudományos kísérletekkel és ígéretekkel? – ezt vizsgálja a Heti Válasz a friss összeállításában.
Miért volna a cigánygyermekek számára létkérdés egy magyar közösségi bank létrehozatala? Ha mindössze két-három milliárd forintba kerülne az indulás, és az egészségügyért felelős államtitkárság is támogatja, miért nem valósult még meg? S miért állítja súlyos kihívás elé a világot, hogy a köldökvér szempontjából a legnagyobb eséllyel a kistestvérét lehet felhasználni? Részletek a Heti Válasz február 13-i számában, amely digitálisan is megvásárolható a Digitalstandon.