A 2010. évi kormányváltás előtt a jelenleg
is kormányzó Fidesz kormány kijelentette, hogy
az előző szocialista kormány által életbe léptetett szigorítások a nyugdíjrendszert
hosszútávon fenntarthatóvá tették, és nincs szükség beavatkozásra. Kormányra kerülve
mégis szükségesnek látták, hogy profiltisztítást és átalakításokat hajtsanak végre. Ennek
keretében többek között törvényt hoztak, hogy nyugdíjat csak korhatár betöltött kaphat a
nyugdíjalapból, átalakították a rokkant ellátást, államosították a magán nyugdíjpénztári
befizetéseket és deklarálták, hogy nyugdíjat csak nyugdíjcélra befizetett összegből lehet
fizetni, bár megemlítették, hogy szükség esetén költségvetési forrásokból kiegészítik.
Ugyanakkor ismét leszögezték, hogy a változtatásokkal a nyugdíjrendszer hosszútávon
fenntarthatóvá vált és garantálták a nyugdíjak „értékmegőrzését” nevezetesen a
nyugdíjak inflációkövető emelését.
Ez alapján egy nyugdíjas átlagpolgár meg is nyugodhat, elégedetten nézheti a hűtőn a
repi mágnest, főleg ha a rezsi csökkentés hatását is figyelembe veszi a tavalyi 2,4%os
nyugdíjemelés mellé.
A kritikusabbak, akik igényesebb kérdéseket vártak a szociális konzultáció során azok
mégsem nyugodtak. Elgondolkoztatja őket más pártok és szakértők nyakra főre teret
kapó az egész közéletet betöltő súlyos kritikai észrevételei, illetve saját kételyeik is.
Nem logikus az sem, hogy amikor a kormány szerint hosszú távra biztonságossá tették a
nyugdíjrendszert, az ország jobban teljesít, nőtt a foglalkoztatás és hasít a gazdaság,
akkor miért állítja azt többek között Holtzer Péter nyugdíjszakértő is, hogy fenntarthatatlan
a nyugdíjrendszer. Barát Gábor az ONYF volt vezetője szerint már három év múlva gond
lehet a nyugdíjak finanszírozásával. A kormány miért nem reagál ezekre az állításokra és
miért nem cáfolja ezeket? A kormánypártok a 2013. évi csillebérci Nyugdíjasok Országos
Szövetsége által megrendezett konferencián sem képviseltették magukat. Kivel
kommunikálnak és működnek eggyütt?
A legfontosabb aggály talán az, amiről nagyon kevesen tudnak, és közülük még
kevesebben értik, hogy a megalkotott Alaptörvény nem garantálja a biztosítási alapon
járó nyugdíjat és özvegyi nyugdíjat. Így a jelenlegi juttatásokat egy törvényváltoztatással
bármelyik aktuális kormány hátrányosan megváltoztathatja és az alkotmányos lesz, ezzel
megszűnik a korábbi jogbiztonság.
Nem mindenki elégedett az inflációkövető nyugdíjemeléssel, mivel egy növekvő
gazdaság mellet a nyugdíjas elszegényedik az aktív keresőhöz viszonyítva. Kevesen értik
hogy mi a különbség az infláció és a maginfláció között, és mit jelent a „nyugdíjas kosár”.
A 27%os ÁFA könnyebben érthető és érezhető. A svájci nyugdíjemelési indexálás
visszaállítása lenne a legigazságosabb, mivel ez az inflációt és a keresetnövekedést is
figyelembe veszi, ráadásul alkalmazkodik a gazdaság teljesítményéhez, és ezáltal
biztosítja a generációk közti szolidaritást is. A nyugdíjprémium rendszerét nem folytatják.
A régebben kedvezőtlen időszakban megállapított nyugdíjak felzárkóztatását
megszüntették. A 16%os egykulcsos adó bevezetése is növelte az életszínvonal
különbséget az aktív dolgozók és a nyugdíjasok (igaz az alacsony keresetűek) között is.
A ma nyugdíjasai aktív éveikben fizettek akár 5060% adót és magas közterheket, kezdő
szakmunkás korukban harmadát keresték csak egy nyugdíj előtt állónak. 2008.ban 8%al
csökkentették az induló nyugdíjakat a degresszív számítás mellett. Ráadásul most 9%os
adókulcsot terveznek, ami még tovább növeli a különbséget, ami azért is érthetetlen, mert
az egykulcsos adó bevezetése nem hozta meg a várt gazdasági fellendülést, sőt évi 500
milliárd forintos hiányt okozott eddig is a költségvetésnek miközben a gazdaság
számottevően nem nő. Hova vezethet ez?
(Figyelemre méltó, hogy az egykulcsos adó bevezetése a liberálisok célja volt.)
Aggályosnak és ellentmondásosnak tűnik az is, hogy nyugdíjat csak nyugdíjcélra befolyt
összegből lehet fizetni, amivel a nyugdíjak értékmegőrzése matematikailag lehetetlenné
válik. Igaz, a miniszterelnök és egyes tisztségviselői többször kijelentették, amennyiben
szükséges adóbefizetésekből kiegészítik a nyugdíjkasszát. Ami viszont aggályos, egyes
kormánytagok viszont éppen ellenkezőleg azt erősítették meg, hogy csak nyugdíjcélú
befizetésből fizethető nyugdíj. Ez így nem „kerek”. Különös tekintettel arra, hogy a
„profiltisztítás” ellenére, adott esetekben a nyugdíjcélú befizetéseket is jóváírhatja a
munkavállaló, olyanok is részesülhetnek nyugdíjban akik egy forint nyugdíjjárulékot sem
fizettek, és az egy számjegyű szja bevezetése is tervbe van véve.
Nem beszélve arról, hogy sok a minimálbéres, sokan zsebbe kapják egy részét a
keresetüknek, (így a jelen nyugdíjak kifizetéséhez sem járulnak hozzá megfeleően, és
ezzel akarva, akaratlan „megvásárolják” a saját időskori szegénységüket is) sokan
dolgoznak külföldön, sok a szürke és feketemunkás, közmunkás, és egyéb állásnélküli és
nem utolsósorban a notórius adócsaló. A munkahelyek a versenyszférában
számottevően nem nőttek.
A pártok elbeszélnek egymás mellet, és nem egyeztetnek.
A nyugdíjrendszer nem lehet a mindenkori politika homokozója! Különösen 2007től
napjainkig egyre inkább megfelelő egyeztetések nélkül sokszor spontán átgondolatlan
rögtönzésekkel, ötletelésekkel folytak az átalakítások. Sőt az idei választásokon induló
pártok között volt olyan is amelyik a választás előtt három nappal állt elő (mellesleg
elfogadhatatlan) addig nem hangoztatott nyugdíjígérettel. Például az MSZPnek akkor
jutott eszébe, hogy differenciáltan akarja emelni a nyugdíjakat… Így nem lehet csinálni! A
nyugdíjakat nem tombolajáték során állapították meg, hogy utólag egy hirtelen ötlettől
vezérelve a szavazatok reményében játszadozzanak vele. Ha egy pártnak az a
programja, hogy azok rovására kell emelni az alacsony járulékot fizetők nyudíját akik
magasabb járulékot és közterheket fizettek be, az a párt nyugodtan húzza le a rolót!
Ezzel a munkaalapú gazdaság alapjait rugják fel, és felkeltik a kiszámíthatatlanság és
érdektelenség érzetét a mai aktívakban is.
Ugyanilyen érdekes eset, hogy a pártok egy része Brüsszelben az európai minimálbér és
nyugdíj megteremtéséért kíván harcolni, hogy a magyar emberkenek jobb legyen, és ezt
valódi megoldásként aposztrofálják… Ezzel csupán az a baj, hogy a magyar
minimálnyugdíj 2008óta változatlanul 28,5 ezer forint. Az Osztrák kb. a tízszerese
ennek… Hogy lehet ezt utolérni, és mi lesz a többi magasabb nyugdíjjal!? De például a
német minimálbér is kb. ötszöröse a magyarnak. Utóbb pontosították, hogy nettó 100
ezer forintos európai minimálnyugdíj és minimálbér megvalósításáért fognak harcolni.
Még a jóval kevesebbe kerülő közmunkára sincs elegendő pénz, nemhogy ennek a
fedezetére. Nem beszélve arról, hogy ezért nem Brüsszelben kell harcolni, hanem itthon
kell tenni érte gazdasági növekedés révén, mivel nem a német adófizető fogja fedezni a
magyarok és mások nyugdíjfelzárkóztatását. Ráadásul ez a javaslat nem tartalmazza
azok nyugdíjának emelését, akik 120, 150 ezer, vagy netán magasabb nyugdíjért
dolgoztak meg, és ennek figyelmen kívül hagyásával pedig a munkaalapú társadalmat és
nyugdíj rendszert számolják fel… Így ez a javaslat minden realitást nélkülöz. Érdekes még
beilleszteni ebbe a képbe a Szili Katalin, de már mások által is javasolt feltétel nélküli 50
ezer forintos alapjövedelmet is…
Vagy itt van például 20022010 évi „elmúlt nyolc év” időszaka is. Nem mehetett olyan
rosszul az elmúlt nyolc év feléig (?), ha 2006ban a Fidesz 14. havi nyugdíjat ígért a
választóknak és Varga Mihály egy televíziós vitában még győzködte is Bokros Lajost,
hogy ez egy megalapozott ígéret…
Elfogadhatatlan az is ahogy Schmuck Andor ultimátumszerűen, nagyrészt
megalapozatlan követelésekkel fordult más pártokhoz és a 150 ezer forint alatti nyugdíjak
esetrében differenciáltan 13.ik havi nyugdíjat ígért.
Sokan összetévesztik a szociális segélyezést a nyugdíjrendszerrel. Az alacsony
nyugdíjakat nem a nyugdíjrendszeren belül kell támogatni, hanem a szocális szférán belül
kell kezelni!
Jó lenne, ha valamennyi párt szemét nyugatra, Ausztriára és Németországra vetné, és
megfigyelné, hogy ott miként történik a nyugdíjrendszer változtatása. Először szakértői
vitát tartanak nyilvánosan is, majd hosszas társadalmi viták és egyeztetések követik, és
végül a pártok koncenzusos döntésével zárul, hogy hány év múlva és milyen
átmenetekkel vezetnek be valamit… Például Ausztriában a férfiak nyugdíjkorhatára 65, a
nőké 60 év. 1992ben (!) törvényt hoztak arról, hogy a női nyugdíjkorhatárt fokozatosan
szintén 65 évre emelik. 2024ben kezdődik csak az emelés és 2033ra lesz teljes! (De
ettől független az osztrákok ténylegesen és átlagosan 58 éves korukban mennek jelenleg
nyugdíjba, az átlagos aktív kori kereset 80%át kapva.)
Sok nyugdíjast idegesíti az is, hogy különféle sajtóorgánumokban, műsorokban teret
kapnak azok akik a kormány álláspontjával szemben nyugdíjcsökkentéssel,
összeomlással riogatnak, és a legkülönfélébb hangulatkeltő megnyilatkozásokat teszik,
melyekkel a fiatalabb generációt az idősebbek ellen hangolják, és hiányolják hogy ezekre
a kormány nem reagál. Bár az eltelt évek során többszörösen leszögezték, hogy a
nyugdíjrendszer jelen formájában hosszú távon fenntartható, az ország jobban teljesít, a
gazdaság hasít és Varga Mihály arról beszélt, hogy nincsen szükség újabb
megszorításokra ami ezek ismeretében teljesen magától értetődő is lenne.
Nagyon nagy a kormánypártok felelőssége. Isten ne adja! Azonban ha az derülne ki
mégis, hogy az emberek meg lettek vezetve, és ennyi változtatás, szigorítás után, a
kormánypártok állításával szemben mégsem lett hosszútávon fenntartható a
nyugdíjrendszer, és a már korábban megállapított nyugdíjakat is csökkentenék, akkor
valószínű sokan fogják kidobni a hűtőmágnest, és arra gondolnak majd, hogy nem jó
magyarnak lenni és nem jó itt élni.
Egyre többen vetik fel egy nyugdíjas párt megalakulásának a szükségességét. Egy ilyen
párt nem csak az aktuális nyugdíjasok érdekeit képviselhetné, hanem az aktív
munkavállalók érdekeit is, mivel minden mindennel összefügg, és az aktívak is
nyugdíjasok lesznek idővel. Szem előtt tarthatná a jogbiztonságot, hosszú távú
kíszámíthatóságot, és kiharcolná, hogy törvényváltoztatásokat csak nyilvános szakértői
és társadalmi vita és pártok közti egyeztetés után lehessen csak végrehajtani, megfelelő
átmeneti idő után, és ha indokolt akkor fokozatos beveztetéssel.
Bán András