Kedves Barátaim!Az elmúlt éjszaka elmondhatatlanul iszonyatos

volt. Az úgynevezett „szárazföldi támadás” újabb rengeteg halálesetet, szörnyű sebesülést és szenvedést eredményezett – a legkülönbözőbb korú sebesült palesztinok érkeztek a kórházba, akik mindegyike ártatlan civil volt. Az emberfeletti hősiességgel, sokszor 12, sőt 24 órát egyfolytában dolgozó mentősök, orvosok és ápolók majd összeesnek a fáradtságtól és az embertelen munkakörülményektől. (Az elmúlt négy hónapban a Shifa kórházban senki sem kapott fizetést.) Minden tőlük telhetőt megtesznek a sebesültekért, és próbálják megérteni a felfoghatatlan káoszt, amit a testek, végtagok, járni képes, járni nem képes, lélegző és már nem lélegző, vérző és már nem vérző emberek tömkelege okoz! EMBEREK! Akikre ismételten úgy tekint a „világ legerkölcsösebbikének” kikiáltott hadserege, mintha állatok lettek volna.
Mélységes tiszteletet érzek a sebesültek iránt, akik szörnyű fájdalmaik, az őket ért sokkhatás és szenvedéseik közepette is megőrzik akaraterejüket. Elmondhatatlan csodálatot érzek az orvosok és ápolók, az önkéntes segítők iránt. A legendás palesztin „sumud” (állhatatosság, kitartás, elszántság) az, ami erőt ad nekem, noha vannak pillanatok, amikor üvölteni, sírni szeretnék, és valakit szeretnék magamhoz ölelni, magamhoz ölelni a vérrel borított kicsi gyermekeket, hogy egy végtelen öleléssel védjem meg őket – de ezt persze nem tehetem meg.
Az orvosok, mentősök, ápolók és önkéntes segítők fáradtságtól hamuszürke arcai – ó, nem! Ne legyen több megnyomorított testű, vérző sebesült, hiszen a vér már most is patakokban folyik a padlón, vértől csepegő pólyatekercsek vannak szerteszét a földön! A takarítók gyorsan dolgoznak, és eltüntetik a vért, hajat, emberi maradványokat, ruhákat, mindazt, ami a halottak után megmaradt. Az elmúlt 24 órában egyedül a Shifa kórházba több mint 100 sérültet hoztak, ami sok lenne még egy jól felszerelt kórház számára is. Itt azonban szinte már semmi sincs – nincs áram, elegendő fecskendő, kötözőszer, gyógyszer, orvosi felszerelés. Ami van is, az is régen elavult, eszközeink olyanok, mintha valamilyen orvosi múzeumból kerültek volna elő. Ennek ellenére senki sem panaszkodik. Az orvosok, mentősök és ápolók igazi hősök. Valami hihetetlen elszántsággal teszik a dolgukat.
Most, amikor írom ezeket a sorokat, egyedül vagyok, az ágyamban fekszem, és megállás nélkül folynak a könnyeim. Az elmondhatatlan fájdalom és gyász, valamint a félelem és a düh haszontalan könnyei ezek. Nem, mindez nem történhetett meg! És akkor egyszer csak felhangzik az izraeli hadigépezet borzalmas kórusa, ez a halált hozó iszonyú szimfónia: a haditengerészet tüzérsége a tengerpartot lövi, az égen F 16-os gépek húznak el, Apache helikopterek dübörögnek, rakéták, drónok csapódnak be. Mindaz a gyilkos fegyver, amit az USA-ban, vagy az USA pénzét felhasználva gyártottak le.
Obama úr – van Önnek szíve? Meghívom Önt, töltsön el egy éjszakát – csak egyetlen éjszakát – velünk itt, a Shifa kórházban. Esetleg beöltözhetne takarítónak, hogy senki se ismerje fel. Száz százalékig biztos vagyok abban, hogy ha egyetlen éjszakát itt töltene, megváltozna a történelem menete. Akinek van szíve, és emellett hatalom is van a kezében, egészen biztosan nem tudna úgy elmenni innen, a Shifa kórházból, hogy el ne határozná magában: véget vet a palesztin nép genocídiumának. Azonban a szívtelen és kegyetlen emberek megvalósítják a maguk ördögi terveit, és egy újabb támadást intéznek Gáza ellen. A vér újból patakokban fog folyni az elkövetkező éjszakán. Már hallom, amint a halál gépezete ismét beindult. Kérem, tegyék meg, amit lehet! Ez így tovább nem folytatódhat!
Mads, Gázából, a megszállt Palesztinából
Mads Gilbert MD PhD, Professor and Clinical Head
Clinic of Emergency Medicine, University Hospital of North Norway
N-9038 Tromsø, Norway. Mobile: +4790878740
http://gaza.scoop.ps/
(Fordította: Perge Ottó)