De bevallom, eddig sem azért nem
vonzott a Kisavas, mert nem láttam a városból. Sokkal inkább az volt a gondom, hogy minek is menjek én oda. Nem voltam kíváncsi az elhanyagolt parkra, a szemetes utcákra, a megrongált padokra, az összefirkált, egykor szebb napokat látott avasi épületekre, sőt a pincék sem hívogattak programokkal.
De most, hogy dőlnek a fák, reménykedem. Reménykedem, hogy most már tényleg a legrövidebb idő alatt feltárul az az elfeledett tündérkert. Szántó Rita jegyzete itt.