Teljesítménytúrákon, futóversenyeken induló
kedves sporttársaknak aligha kell bemutatnunk Lencsés Éva nénit. Fantasztikus kitartásával, mindig mosolygóg arcával számomra igazi példakép. Igazi színfoltja a hazai versenyeknek, nélküle talán nem is rendeznek igazi futóversenyt.. Engedjétek meg , hogy a következőkben a vele készült interjúnkat közreadjuk.
Lencsés Éva
Lakhely: Nagyoroszi, Nógrád Megyéből. Nem tősgyökeres ugyan, bevándorolt vagyok, 16 éve jöttem ide a gyönyörű Börzsöny hegység lábánál fekvő falucskába..
Születési Idő: (veterán korú!!!!!!!!!!, 1939-s évjárat, annak is a legelejéről!)
Polgári foglalkozás : Aktív életéveiben építőipari technikusként dolgozott mélyépítési területen, annak sokféle ágában, jelenleg nyugdíjas.
Kedvenc időtöltései: Klasszikus zene imádat, szépirodalom és versek olvasása, természetjárás, és a FUTÁS! amatőr szinten.
minden ultrámra kicsit büszke vagyok, mert 62 és 73 éves korom között futottam le mindet
Én először 2012-ben találkoztam veled Baján, a 6 órás OB-n. Nekem az volt az első 6 órás versenyem, de te már akkor is rutinos versenyzőnek számítottál. Ha jók az értesüléseim, az első hivatalos ultratávú versenyed a Mátra 115 volt 1996-ban.
Amikor mi 2012-s évben Baján találkoztunk, én már 13.-k éve gyakoroltam a futást, (sajnos már kezdődő leszálló ágban, „fénykoromon” túl).
A Mátra 115 km-s versenyem csak a túrázásban volt ultra, akkor én még nem futottam, az első futóévem a 2000. év volt.
Itt jegyzem meg, hogy 17 éven át voltam aktív teljesítménytúrázó, rengeteg hegymászós hosszú túra van a lábaimban, extrém távok is. Sok-sok szép ,élménydús, emlékem van ezekből a majdnem két évtizedes időkből, tudnék mesélni róla!
Sportoltál valamit ezt megelőzően is?
Amennyiben sportnak tekinthető ez a testedzés, hát akkor ez előzte meg a futásra való áttérést, 61 éves koromban.
Az ultrafutást nálam tulajdonképpen a kiváncsiságom váltotta ki, mert ha hátizsákkal minden különösebb megerőltetés nélkül le tudtam gyalogolni egyhuzamban 250 km-t és sikerrel megfutottam 21-, 30-, 42-, 50- és 70 km-eket, hát akkor vajon hol lehet a teljesítő képességem határa a mozgásban!?
Hogyan kaptál kedved az ultrafutáshoz és mi az ami leginkább vonz abban hogy „gyötörd” magad hosszú órákon át a pályán?
Számomra az ultrázás nem volt igazán gyötrelmes, csak fáradságos (ami rövid idő alatt kipihenhető). Tulajdonképpen élveztem, s nagyon fájó szívvel vettem tőle búcsút akkor, amikor kezdett már gyötrelemmé válni.
Mi leginkább aszfaltos versenyeken találkozunk, de szoktál terepfutni is? Nagyoroszi gyakorlatilag a Börzsöny lábánál fekszik, elég nagy lehet a kísértés.
Az aszfalt futást jobban kedvelem az út síma felülete miatt, de időnként elkalandozok terepfutásokra is. Már csak azért is, mert az edzéseimbe állandóan beiktatok terepet is a változatos útvonalválasztások miatt. És ugye a terepfutásokból a szépséges Börzsönyöm kihagyhatatlan! Imádom az erdőit!
Mit szólt a családod amikor bejelentetted az indulást az első versenyeden?
Miután én a 3 gyerekem felnevelése után gyakorlatilag egyedül élő mindenkitől független ember vagyok, így a család nem akadályozott meg semmiféle tevékenységemben. Szabadon élhettem hobbimnak és a munka utáni szabadidőm is nekem tetszően használhattam ki. Versenyfutásaim felkészülésének nem volt semmilyen akadálya.
Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
Legbüszkébb a 3 ízben megfutott, és mindhárom esetben korosztályos elsőséggel nyert Veitschi Alpin Maratonra vagyok. 56 kilométeren 2030 m szintkülönbséget kellett leküzdeni, nagyon embert próbáló tevékenység volt.Tulajdonképpen minden ultrámra kicsit büszke vagyok, mert 62 és 73 éves korom között futottam le mindet. Élénken emlékezem mindre, van belőlük bőven, és ami szép, jó, élményt nyújtó, azt nem lehet feledni.
Van-e olyan nagy kedvenced ahova évről évre ellátogatsz?
Elég sok, rendszeresen szervezett versenyre szívesen járok vissza, mert azokon a helyeken minden a versenyzőért van, remek rendezés, jól ellátott frissítés, csodálatos hangulatú, sok jó és kedves futóbarát és ismerős köszöntheti egymást és nem csupán futó, hanem a pálya szélén álló sok lelkes drukker miatt is.
Szívem csücske, kedvenc helyem Sárvár a 12 órás futásaival Számomra az a verseny ünnep, most már van 6 órás részidős futás is, Pék Imre kiváló ultrafutó és ember emlékére, ezen mindenképpen részt veszek.
Történt-e veled valamilyen vicces sztori valamelyik versenyen amire szívesen emlékszel vissza?
Volt vicces sztorim is, igaz, csak utólag vissza tekintve vicces, mert akkor ott, meglehetősen „kemény” volt. Balatonalmádi 12 órás Országos Bajnokság. Órákon át szakadó esőben köröztünk a 2,5 km-s körpályán, bokáig érő vízben. Olyan képet öltött az egész, hogy csak az marad meg aki úszni tud. Én szépen elővettem a narancssárga esernyőmet, és az alatt futottam.
ermészetesen semmit, de semmit nem ért, úgy eláztam alatta is, hogy még a fülemből is esővíz csurgott! De jó hecc volt…
Fantasztikus, hogy milyen jó formában tartod magad. Sokunk számára igazi példakép vagy, ahogyan sportolsz, és ahogyan képviseled ezt az életformát. Amikor csak látlak, mosolyogsz, mindenkihez van egy jó szavad, egy kis bíztatásod. Miben rejlik a te titkod? Mi az életfilozófiád?
Igyekszem állandóan mozgásban tartani magam „futok a múló idő (korom?) elől, nincs titka a dolognak. Élvezem, szeretem csinálni, nagyon jó hatása van a közérzetre, egészség karban tartó tevékenység, örömem lelem benne, hát ezért csinálom. Igaz ugyan, hogy már a teljesítményem messze nem a „régi jó”, de hát koromat tekintve, én már annak is örülhetek, hogy egyáltalán járni tudok, nem hogy még futni is! Hát ennek örülnöm kell, és van miért mosolyognom. Ha meg egy-két jó szóval segíthetek a fáradónak, esetleg csüggedőnek, hát bizony én meg-meg bíztatom.
Életfilozófiám:
Ha élni akarsz, gyalogolj, ha hosszú életet akarsz, fuss!
Van-e kedvenc hazai vagy nemzetközi sportolód akire felnézel?
Hát, nem is tudom, kit is nevezhetnék meg példaképemnek. Sok eredményes, szerény, kiváló sportolónk van élvonalban, akik kitartásuknak, rengeteg befektetett munkájuknak, küzdeni tudásuknak, sport iránti alázatuknak köszönhetően jutottak fel a csúcsra, mindenféle sport ágban. Én rájuk vagyok nagyon büszke, mindegyikükre, nagy tisztelőjük vagyok és csodálattal adózom eredményes munkájuknak.
Mik az idei céljaid? Megvannak már célversenyek?
Legfőbb célom: az erőnlétem, egészségem, mentális és fizikai állapotom jó megőrzése, hogy még egy kis ideig hódolni tudjak eme kedvenc hobbymnak.
Az első félévi futónaptáram már szépen kezd telni, de még korántsem teljes. Vannak terveim, de hát koromra tekintettel, nem tudhatom mit realizálhatok majd belőle, ez már nem csupán csak rajtam, de a jószerencsémen is múlik.
Nagyon jó egészséget, és sok sikert kívánunk neked Éva néni ahhoz, hogy minél többször célbaérhess az idén is, és még sok-sok éven keresztül! cikk itt.