„Fúj, hogy mer aktképhez modellt állni ilyen alakkal? „
„Nézd már, mekkora segge van!”
„Hogy vehet fel ilyen alakkal ilyen ruhát, mindjárt elhányom magam!”
„Hogy meri magát így mutogatni, hogy mer aktképhez modellt állni ilyen testtel?”
„Mi? Hogy swingerklubba jár? És jut neki pasi?” (Képzeld el, igen. Sok.)
Az ilyen jellegű megjegyzések fordítása:
Hogy mer nem zsákba öltözni, nem húzni papírzacskót a fejére, és nem bújni el szégyenében, hogy meri önutálat helyett jól érezni és kifejezni magát?
Kultúránk úgyis olyan nagyra tartja a „bevállós” nőket, tessék, Réka aztán bevállalós volt, és mindent megmutatott. Modellt állt Schiller Noa fotóművésznek, és az elkészült (nem pornográf) aktképek közül kettőt feltett a Facebookra.
Ja, hogy nem így gondoltátok azt a bevállalósságot? Tényleg? Hű, meg vagyok lepve! Na és miért nem?
Vajon akkor is ilyen kritikahullám (még bizonyos „barátok” részétől is), hisztéria (és jelentés, majd a Feminista Hálózat oldalának, ahova a képeket újból feltöltötte, törlése) lett volna a vége, ha Réka alkata megfelel a jelen kor mainstream szépségideáljának? Kötve hiszem.
alt
Schiller Noa fotója
A másik ember testalkata, kinézete vagy bármi egyéb testi tulajdonsága miatti megszégyenítését body shamingnek, azaz testszégyenítésnek nevezzük. (Lásd Szabó Móni vonatkozó prezijét.) Ez a verbális illetve lelki erőszak egy változata (amely öltheti előítélet, diszkrimináció formáját), és irányulhat a testalkaton túl például
– az esetleges betegségekre,
– veleszületett vagy balesetből eredő fogyatékosságokra,
– az életkorral járó változásokra (például ha egy korán őszülő nő meri nem festeni a haját),
– a szőrtelenítés divatjához való viszonyulásra és az ezzel összefüggő választásokra,
– a nők terhesség, szülés után megváltozó alakjára,
– a testmódosítással összefüggő önkifejezési választásokra (piercing, tetoválás),
– transzneműek és interszexuálisok esetén a születéskor nekik tulajdonított nemükkel összefüggő nemi szervek meglétére vagy hiányára,
– de akár cisznemű (nem transz) emberek, főleg nők nemi szerveire (például „olyan, mint a pulyka orra”, „denevérszárny” „tevepata” stb., sőt újabban a férfiakban is mesterséges aggályokat gerjesztenek a péniszük mérete vagy a heréik formája miatt),
– másodlagos nemi jellegekre (egy nő mellének méretére, feszességére, vagy éppen ha vékony, van-e dereka, stb.)
– sőt akár olyan szintű dolgokra, mint egy szemüveg –
a lista szinte végtelen, ahogy a bántalmazás e fajtáját elkövetők fantáziája és kegyetlensége is. (Például képesek azt mondani az áldozatuknak, hogy legyen öngyilkos, és van, aki meg is teszi.)
Mégis, a testszégyenítés leggyakoribb típusa a fat shaming, azaz a kövér emberek megszégyenítése. Mi lehet az oka annak, hogy a kövérség a mi korunkban és kultúránkban, más, a populáris ideáltól szintén eltérő testi tulajdonságokhoz képest is, kiemelten stigmatizált? Teljes cikk itt.