Félkész Magyarországon élünk. Átadták a strandot
, pedig nagy része úgy néz ki, mint egy roncstelep.
„A fürdőzés élvezete nemzeti kultúránk része, hungarikum, amelyre évszázadok óta büszkék lehetünk.”
Ezt Fónagy János mondta, 2015. május 30-án, mielőtt átvágta volna a nemzeti színű szalagot (azt még nem minősítették hungarikumnak!) a Miskolctapolcai Strand felújított I. ütemének átadásakor.
Mielőtt megejtette volna az aktust, még megosztotta a fürdőzni vágyókkal azt a gondolatát is, hogy fürödni jó. És jó fürdés után pihenni a gyönyörű, zöld füvön.
Szeretem az átadó politikusokat.
Egy napot se melózhatnának a mekiben, ha nem tudnák, mit adnak át a pulton.
Fónagy János átadta a három (!) milliárd forint kormányzati támogatással, sok munkával, sok városi segítséggel, küzdéssel elkészült, csodálatos természeti környezetben (ez mondjuk igaz) elterülő, gyönyörű füves strandot.
Álltam a szikrázó napsütésben az impozáns főépület előtt, és rájöttem, Fónagy Jánost kicsit megvezették, hiszen ez a strand még nincs kész.
A medencék ugyan készen vannak, leraktak némi gyepszőnyeget is, de strand nagy része úgy néz ki, mint egy roncstelep.
De átadni át kellett, mert át kell, félkész Magyarországon élünk.
Nem lett volna semmi baj, ha nem beszél zöld fűről, meg hárommilliárd forintról.
Így nézett ki ugyanis a strand hátsó része a megnyitó napján.
A strand mögött van a sétány, a büfésor, a játszótér, itt lehet eljutni a Barlangfürdőig, hát ezt a látványt láthatták a turisták a megnyitó napján. És ma, három héttel később, június 18-án is.
A megnyitó előtt három héttel járt Orbán Viktor Miskolcon, a Modern városok programban osztogatott pénzt.
A sajtótájékoztatón akkor azt mondta, hogy a kormány kétmilliárd (!) forintot adott a strand I. ütemére, a hamarosan induló II. ütemre pedig öt és fél milliárdot irányzott elő.
Néztem Fónagy János mosolygós arcát, és arra gondoltam, itt komoly kormányzati kommunikációs zavar van.
Orbán három hete két milliárdot mondott, Fónagy most meg hármat.
Vagy Orbánt tájékoztatták félre, vagy Fónagyot.
Vagy három hét alatt eltűnt egymilliárd.
Fónagy átvágta a szalagot, Kriza polgármester meg a strand birtokbavételére invitálta a megnyitó közönségét. Lehettek ott vagy negyvenen. Nagyrészt idősebbek, akik csak szerették volna megnézni, hogy a több mint tíz évig patkányok és egerek által lakott, vadkenderrel felvert régi strand helyére mi épült. Fürödni úgyse fognak itt soha, nem hiszem, hogy a hideg vízben végig akarnának úszni ötven métert, és a gyerekmedencébe se hiszem, hogy pancsikálnának.
Aki az avató után be akart menni, ki kellett fizetnie az ezerhatszáz forintos belépőt.
Az, hogy ingyen nézzék meg a hátsó füvest, már nem futotta Orbán szerint kettő-, Fónagy szerint hárommilliárd forintból.
Pedig sok mindenre futotta Orbán szerint kettő-, Fónagy szerint hárommilliárd forintból.
A kedvencem a női napozó.
Az októberi sajtóbejáráson büszkén mutatták, hogy az ország legnagyobb napozója lesz itt.
Hát most így néz ki, Orbán szerint kettő-, Fónagy szerint hárommilliárd forintból.
Ha puha a kavics, feküdj a tuskóra!
Lefeküdtem a kavicsra, szúrta a hátam.
Ráültem a tuskóra, szúrta a seggem.
Végül kavicsos háttal nekitámaszkodtam a korlátnak. Néztem a tízpályás, kétlelátós verseny úszómedencét.
Nem úszott benne senki.
A medence egyik végén két férfi ült a parton, lábukat a vízbe lógatva. Közöttük a vízben egy nő könyökölt, néha elrúgta magát, aztán visszaúszott.
A túloldalon egy fehér ruhás fiatal úszómester állt. Néha tett néhány lépést aztán vissza. Leült a rajtkőre, nézte a három fürdőzőt, felállt megint, sétált, megállt.
Ott volt, partra szakadtan.
Egy fehér műanyagasztal, egy műanyagszék, egy borsodis napernyő, annyit sem érdemelt.
Nem futta’ rá, Orbán szerint kettő-, Fónagy szerint hárommilliárdból.
Támasztottam a korlátot, mielőtt beleégette volna a nap a kavicsot a hátamba, megráztam magam, lassan peregtek le a kavicsszemek.
Fónagy János szavaira gondoltam.
„A fürdőzés élvezete nemzeti kultúránk része, hungarikum, amelyre évszázadok óta büszkék lehetünk.”
Néztem az üres medencét, és nem tudtam, hogy Fónagy János vagy a beszédírója ilyen hülye.
A fürdőzés hungarikum.
Gondolom, Fónagy János tudja, hogy amikor a rómaiak felfedezték a budai hegyekből feltörő források gyógyító hatását, akkor hányszor fürödtek a törzseink a sztyeppén.
Gondolom, Fónagy János el tudja magyarázni egy budai kebabárusnak, hogy a törökfürdő hungarikum.
Lehet, hogy a szauna is hungarikum.
Amikor szétváltak népeink, a finneknek adtuk a szauna receptjét.
Amerre, ti mentek, ott hideg lesz, hó és halál. Legalább melegedjetek.
A nő és a két férfi elkezdett úszni. Szépen egyenletesen, mellúszásban, minden második tempónál vettek levegőt.
Arra gondoltam, hogy, ha a fürdés hungarikum, akkor a levegővétel is az.
És hungarikum az evés, az ivás, mi hoztuk ide a Kárpát-medencébe.
És hungarikum a baszás is, mert abból vétettünk.
És hungarikum a halál is.
Lezuhanyoztam, kerestem új napozóhelyet.