A Borsnak egy Tunéziából Ferihegyre hazatért miskolci nő a könnyeivel küszködve azt mesélte, hogy párjával a támadás helyszínétől tíz méterre, a Hotel Riu Imperial Marhaba mellett szálltak meg. Le akartak menni ők is a partra, de még a kulcsot keresték, amikor a barátnője elkezdte verni az ajtót, hogy meneküljenek, mert terrortámadás történt.
Hallották a lövéseket, de azt hitték a gyerekeknek szerveztek tűzijátékot a parton. Leszaladtak a recepcióra, ott tudták meg, mi történt. A szomszéd hotel lakói véresen menekültek át a hotelükbe, és az ágyakat elkezdték az ablakoknak támasztani, hogy ha lőnek, akkor fogja meg a golyót.
Amikor fekete ruhás alakok rohantak be a szállodába, kitört a pánik, mert mindenki azt hitte, ők a támadók. A magyar nő fel is tette a kezét, mert azt hitte, eljött a vég. Akkor derült ki, hogy ezek az emberek már a segítségükre siető emberek voltak. A támadás után fél órával már mindenhol lövészek álltak a hotelek tetején, és a magyar nagykövetség szinte azonnal felhívta, hogy jól van-e.
Pénteken két terrorista érkezett gumicsónakkal az egyik tengerparti szálloda strandjára, majd Kalasnyikovval válogatás nélkül elkezdte lelőni a strandolókat. A vérengzést később a szállodában folytatták. 38 embert öltek meg, 36-ot megsebesítettek.
Nem ismerem Tunézia szerepét a világ-Magyarország kérdésében, hogy miért osztogatnak díszdoktor magyar nyelvért járó oklevelet, meg hogy kik élnek ott. Ázsia szintén, megmentve?