Amikor a paksi bővítésről az első szerződéseket aláírták, a magyar kormány még a finn példára hivatkozott, mára azonban a Fennovoima projekt jövője erősen bizonytalanná vált: a Fortum energiaszolgáltató kilépésével szinte az összes jelentős piaci szereplő visszalépett a beruházástól, és már csak az orosz Roszatom (amely befektető és szállító is egyben) tart ki a kezdeti elképzelések mellett.
Franciaországban a Flamanville projekt jutott hasonló sorsra, elsősorban a költségek elszállása, az ismétlődő csúszások, illetve a francia nukleáris holding, az Areva pénzügyi ellehetetlenülése miatt. Az Orbán-kabinet az utóbbi hónapokban a finn vagy a francia példa helyett már a brit Hinkley Point C-t emlegette követendő modellként: ott a kormány eleve beismerte, hogy a készülő erőművet nem lehet fölépíteni jelentős állami támogatás nélkül, ám a kiemelt áramárat, vagyis a jelenlegi piaci árak kétszeresét rögzítő kormányzati áramfelvásárlási garanciát az első körben sikerült elfogadtatni a hasonló dotációkat az uniós jog alapján ellenző Európai Bizottsággal.

Csakhogy az EU-szerte vitatott döntést a régóta atomellenes osztrák kormány megtámadta az Európai Bíróság előtt. Közben azt is egyértelműen jelezte, hogy ugyanígy tesz, ha a Bizottság esetleg a paksi bővítés állami támogatására is rábólint. Utóbbi ügyben a jövő hónapban várható döntés.

Miután a szabadpiaci áramár nemcsak most, hanem az előrejelzésekben is lényegesen alacsonyabb annál, amennyiért a Hinkley Point C termelne, egyre nehezebb amellett érvelni, hogy a kiemelt áramátvételi ár nem számít állami támogatásnak. Miközben a brit kormány 30 évre vállalna 100 százalékos árprémiumot, a közép- és hosszú távú előrejelzések egyáltalán nem számolnak ilyen jelentős emelkedéssel. A prognózisok szerint az olajár, illetve az ahhoz kötődő gázár viszonylag alacsony szinten marad, a megújuló energiaforrások (mindenekelőtt a nap és a szél) ártrendje pedig egyértelműen csökkenő.
Legutóbb az idei közgazdász-vándorgyűlésen hangzott el – Zsoldos István, a MOL vezető közgazdászának szájából –, hogy a gáz- és az olajárak esése tartós trend lehet, a napenergia ára pedig jelentősen csökkenni fog más energiafajtákhoz képest, míg egy új erőmű építéséből származó atomenergia hosszabb távon az összes többi megoldásnál drágább lesz. Ilyen körülmények között védhetetlen az az álláspont, hogy a piaci szinttől elszakadó, irracionálisan magasan rögzített áramár nem számít megengedhetetlen beavatkozásnak a gazdasági folyamatokba.

Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője, az Európai Parlament szakbizottságának elnökhelyettese szerint a Hinkley Point C-vel kapcsolatos halasztás egyértelműen annak a jele, hogy a beruházó, a francia EDF sem bízik a számukra kedvező bírósági ítéletben, és egyelőre nem kíván többet költeni a projektre. További bizonytalansági tényező, hogy a tervezett új erőműhöz a technológiát szállító Areva gyakorlatilag csődben van, így nehezen képzelhető el, hogy 30-40 éven keresztül biztosítani tudja a garanciát és a műszaki támogatást a majdani létesítmény működtetéséhez.
Jávor szerint mára nem maradt olyan atomerőmű-építés Nyugat-Európában, amely piaci értelemben életképesnek tűnne, az európai nukleáris ipar pedig a túlélésért küzd: egyre erősebb a nyomás az Európai Parlamenten és a Bizottságon, hogy engedélyezzék költségvetési, illetve uniós támogatások folyósítását a bukni látszó nukleáris projektekhez (amit jelenleg az uniós jog kategorikusan megtilt).
– Ez ma az egyik legintenzívebb gazdaságpolitikai vita az EU-ban, ahol egy viszonylag világos szabályozás áll szemben az atomlobbi érdekeivel – emlékeztetett a politikus, aki szerint az EP zöld frakciója a közelmúltban éppen azért nem szavazta meg az európai energiabiztonsági stratégiát, mert a szöveg enyhítette volna az atomipar támogatására vonatkozó korlátozásokat-írja nol.hu