Ismét beindultak az ötletrohamok nyugdíjügyben . (Talán a nyári hőségnek és a tűző napnak tudható be)
Több párt és szakszervezet is aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy a férfiakat is megillethesse 40
ledolgozott év után a nyugdíjba menetel lehetősége. A javaslat nem alaptalan, ugyanis egy
férfi átlagosan 10 évvel előbb hal meg mint egy nő, és adott esetben akár 11 évvel tovább
dolgozhat, mint egy 40 évet ledolgozott nő. A különbség valóban nagyon jelentős.
Ausztriában például a nők nyugdíjkorhatárát 60 évről fokozatosan a férfiakéhoz emelik és
2029.-től egységesen 65 év lesz. Az osztrákok amellett hogy tovább élnek, jelenleg ennél
jóval korábban, átlagosan 58 éves korukban mennek nyugdíjba, az aktívkori kereset 80%-át
kapva.
A gond „a férfi 40” javaslattal az, hogy egy korábbi nem kellően átgondolt törvényt, az
esélyegyenlőséget figyelembe véve jogos, de szintén átgondolatlan és felelőtlen követelés
követi, ami ráadásul ismét szembeállítja egymással a társadalom különféle rétegeit most a
nőket és a férfiakat. Ez a javaslat mindamellett hogy jogos, korai még és legalább annyira
megalapozatlan fedezeti oldalról, mint a Fidesz 2006 os választási ígéretében a 14. havi
nyugdíj, amiről azt állította, hogy reális alapja van. Például akik a fekete gazdaság
kifehérítéséből terveznek erre forrást, előbb valósítsák meg a „kifehérítést” (amire égető
szűkség is lenne), utána javasolják csak a törvényváltoztatást társadalmi és szakértői vitát
követően, mert így rossz a sorrend! Utána lehet dönteni róla, mivel van jogi alapja.
A pártoknak fel kellene már végre hagyni azzal a hagyománnyal, hogy a nyugdíjrendszert a
hatalom megszerzése vagy megtartása érdekében a politika homokozójának tekintik,
elbeszélnek egymás mellett, elhallgatnak dolgokat, féligazságokat mondanak, csusztatnak,
időnként hazudnak, felelőtlenül igérgetnek és megtévesztik az embereket.
2010-ben a választások előtt és után Orbán Viktor kijelentette, hogy a szocialisták által életbe
léptetett szigorítások miatt nem kell hozzányúlni a nyugdíjrendszerhez, mivel az így
hosszútávon, legalább 30 évig fenntarthatóvá vált, és amennyiben szükséges költségvetési
forrásból kipótolják.
Mint ismeretes a szocialista kormány 2008-tól a számítás megváltoztatásával 8%-al
csökkentette az ujjonan megállapított nyugdíjakat, felemelte a nyugdíjkorhatárt, szigorította a
korhatár előtti nyugdíjba menetel feltételeit. Eltörölte a svájci nyugdíjemelési indexálást is,
ami egy rendkívül rossz döntés volt, annak ellenére is, hogy jó gazdasági eredmények esetén
lehetővé tette nyugdíjprémium fizetését. Beszüntette a 13. havi nyugdíjak folyósítását.
A Fidesz kormány 2010. évi kormányváltást követően annak ellenére, hogy állítása szerint
„nem kell hozzányúlni a nyugdíjrendszerhez”, a nyugdíjrendszer megmentése címén
keresztbe hosszába átszabta a nyugdíjrendszert, számos jelentős szigorítást vezetett be, 3000
Mrd. FT nyugdíjbefizetés bekerült a nagy kalapba, ami részben a majdani nyugdíjak
fedezetéül szolgált volna. A nyugdíjak értékmegőrzésére hivatkozva inflációkövetővé tették a
nyugdíjemeléseket amivel gyakorlatilag befagyasztották a nyugdíjakat. Leállították a korábbi
kedvezőtlen időszakban megállapított nyugdíjak kompenzációjának folytatását. Törvénybe
iktatták, hogy nyugdíj csak nyugdíjcélú befizetésből fizethető, bár a miniszterelnök szóban
kijelentette, hogy ha szükséges költségvetési forrásból kiegészítik.
A 16%-os adókulcs bevezetésével jelentősen növelték az életszínvonalkülönbséget a
nyugdíjasok, a kiskeresetűek, és a jobban kereső aktívak között. Pedig a mai nyugdíjasok
aktív éveikben sokkal nagyobb mértékben, akár 50% feletti személyi jövedelemadóval
járultak hozzá az állam fentartásához. A 27%-os áfa és új adónemek bevezetése sem javított a
nyugdíjasok pozicióján. Az inflációkövető emelés pedig az ugynevezett maginflációt veszi
alapul nem az érezhető inflációt, a „nyugdíjaskosarat”. Az infláció megbecsülésének
pontatlansága miatt minimális reálnyugdíjemelkedés következett be, de ez alkalmi eset, és ha
a reálbéremelkedéshez viszonyítjuk, aminek az emelkedése magasabb volt, akkor még tovább
nyilt az olló. Sokan vitatják a rezsicsökkentés nyugdíjasokat érintő kedvező hatását is.
Indoklásuk szerint jobban jártak volna, ha nem csökkentik a rezsit és inflációs emelésként
kapták volna meg, mivel így inkább a jómódú nagyfogyasztókat támogatták. Nem mellesleg a
cégek rezsijét pedig emelték, akik áttételesen áthárítják a megnövekedett kiadásaikat.
Végül, de nem utolsó sorban az általuk társadalmi közmegegyezés nélkül megalkotott
Alaptörvény már nem tartalmazza a biztosítási alapon működő nyugdíjrendszert, ezzel
felszámolták a 120 éves társadalombiztosítást és megszünt a jogbiztonság. Mivel ez
lehetőséget teremt a már megállapított nyugdíjak csökkentésére, valamint az özvegyi
nyugdíjak csökkentésére, összeghatárhoz kötésére, vagy akár megszüntetésére is. Ez vált
most fenyegető valósággá a Varga Mihály általi a nyugdíjcsökkentés lehetőségének a
felemlegetésével. Az összes ellenzéki párt közt koncenzus van abban, hogy a korábbi
jogbiztonságot az Alaptörvényben újjólag garantálni kell!
Elképesztő, hogy ehhez képest egy századrangú internetadó bevezetésének terve milyen
tömeges elégedetlenséget, feháborodást és tüntetést váltott ki, pedig ha valami igazán
húsbavágóan érinti az egész társadalmat, akkor ez az, és időzitett bombaként ketyeg, és ha
nem változtatnak rajta, akkor fel is robbanhat.
A férfiak 40 év munka utáni nyugdíjbameneteli lehetősége kapcsán a Fidesz leszögezte, hogy
ennek bevezetése a jelenlegi nyugdíjak csökkentésével járhat. Ezzel egy elképesztő
mérföldköhöz érkezett el a magyar társadalom és szembesülhet az Alaptörvényben leírtakkal.
Erre még nem volt példa soha, most köszön vissza a Fidesz-KDNP által megalkotott
alaptörvényben a nyugdíjak biztosítási alapú jogbiztonságának a hiánya, amit úgy tűnik a
Fidesz adott esetben nem habozik kihasználni. Itt mutatkozik meg az a paradoxon ami a
Fidesz nyugdíjak értékmegörzési ígérete és ami az Alaptörvényben áll.
Sokan őrzik még a Fidesz és Schmitt Pál által aláírt milliószámra szétküldözgetett nyugdíjak
értékmegőrzésére vonatkozó garancialevelet, amelyet kérték, hogy jól meg kell őrizni…
Azok után, hogy a Fidesz szerint nem kell a nyugdíjredszerhez hozzányulni, mert hosszútávon
fenntartható, ennek ellenére mégis töbszörsen megmentették és szigorításokat vezettek be,
ismételten megerősítették, hogy most aztán jelen formájában hosszútávon fenntartható,
ráadásul Magyarország jobban teljesít már rég óta, és nőt a foglakoztatottak száma is, így
mindezek után teljesen elfogadhatatlan egy nyugdíjcsökkentési kijelentés meglebegtetése
is, nemhogy a bevezetése.
Mindez a mai aktívakban a bizonytalanság, kiszámíthatatlaság érzetét kelti, és nem bíznak a
jövőben, ha azt látják, hogy bármit át lehet írni, akár még visszamenőlegesen is. Az aktívak
még inkább a mának fognak élni, és nem lesznek érdekeltek magasabb adók és járulékok
befizetésében, ezzel mind a saját maguk majdani nyugdíját, mind a jelenlegi nyugdíjakat
veszélyeztetik. Ördögi kör! Egy nyugdíjcsökkentéssel a munkaalapú társadalom szétverését
kockáztatják, mivel egy munkaalapú társadalomban munkaalapú nyugdíj jár. A nyugdíj nem
szociális segély, vagy adomány. Ezért lenne elkerülhetetlen az alaptörvény megváltoztatásával
a biztosítási alapú jogbiztonság garantálása.
Egyes pártok különösen a választások előtti időszakban, lévén hogy sejtelmük sincs arról
hogy lehet a „tortát nagyobbra sütni”, a „torta újraszeletelésével” kampányolnak.
Például korábban Schmuck Andor is műsorral egybekötött „szépkorúzós” öszzejövetelt tartott,
és vastaps közepette megígérte a „szépkorúaknak”, hogy az alacsonyabb nyugdíjakat jobban
fogják emelni. Ez sok alacsonyabb nyugdíjért megdolgozónak szimpatikus ötlet, és így akar a
hátukun előrébb jutni. Ezzel azok nyugdíját értéktelenítené el a kevesebb járulékot befizetők
(esetenként adóelkerülők) javára akik magasabb közteher befizetésekkel járultak hozzá az
állam fentartásához. Itt ismételten elfelejtik még a pártok vezetői is, hogy a nyugdíj
munkaalapon jár és nem szociális segély. Ha valaki képletesen 3000 db tojást tud venni az
elért nyugdíjpoziciójából, akkor az minden évben annyit szeretne tudni mevásárolni (sőt
gazdasági növekedés esetén többet), és nem akarja a tojásának egy részét évenként azoknak
adni akik például 600 tojásért dolgoztak csak meg. Aki 600 tojásért dolgozott meg az ne
akarjon minden évben több tojást felfalni a másik kárára, az érje be 600 darabbal. Ha valaki
úgy érzi, hogy kevés neki a 600 db, és többre tart igényt, akkor kérjen szociális alapon
segélyként tojásokat, amennyiben jár neki és jogosult rá.
A nyugdíjcsökkentés meglebegtetése kapcsán még több elégedetlenség, bizonytalanság és
ellentét feszíti a társadalmat. A médián keresztül egyre többen teszik szóvá, hogy
Magyarország miért állapít meg és fizet az Ukrán Állam helyett egy régi 1993. évi törvény
alapján nyugdíjakat olyan embereknek akik egy percet sem dolgoztak Magyarországon.
Sérelmezik, hogy minimum a mindenkori magyar átlagnyugdíjat megkapják, miközben a
magyar minimál nyugdíj nyolc éve változatlanul 28.500 Ft.
Legtöbben a bizalmatlanok a majdani nyugdíjjal kapcsolatban, és az utóbbi évek történései
alapján ez az aggodalmuk nem alaptalan.
Vissza kellene sürgősen állítani a bizalmat! Egy munkaalapú társadalomban munkaalapú
nyugdíj jár, amivel a politikusok nem játszhatnak kényükre kedvükre. Fontos a hosszútávú
kíszámíthatóság és a jogi garancia. Ezt az Alaptörvényben kell garantálni! Ez az alapfeltétele
annak, hogy az aktív dolgozók minél több adót és járulékot valjanak be. Jelenleg akarva vagy
akaratlan sokan a mának élnek, meglopják az államot, ezzel saját magukat is a majdani
nyugdíjuk okán, és nem utolsó sorban a jelen nyugdíjasait is. Az tarthatatlan állapot, hogy egy
NAV ellenőrzés során tíz vállalkozóból egy adott számlát. Aztán nyugdíjba menetelkor meg
jön a siránkozás, az egyenlő nyugdíjemelés követelése. Kicsit sarkítva úgy fest a dolog, hogy
a gazdaság nagyrészt a szürke és feketemunkára épül, a zsebbe fizetős minimálbérezésre, és
négy órás bejelentett munkára. Ha a kormány megteremtené a bizalmat, a jogi garanciákat és
a hosszútávú kiszámíthatóságot, akkor az érdekeltség megteremtésével jelentősen javulhatna
az adómorál, és valószínűsíthetően külföldre is kevesebben mennének dolgozni.
Bán András