Rémisztő a helyzet a hazai IT-utánpótlás terén

Az oktatás gyenge, a tanárok alulfizetettek, a cégek kényszerből saját maguk végzik ezt. De a jó szakemberek így is külföldre mennek.

A hétvégi IT Biztonsági Fesztivál, a Hacktivity keretében egy kerekasztal beszélgetés zajlott a magyarországi IT oktatásról, ahol kifejezetten ijesztő jövőkép tárult a hallgatóság elé. Egyetlen egyetemi emberként Buttyán Levente, a BME docense, az Adat- és Rendszerbiztonság Laboratórium (CrySyS Lab) vezetője kifejtette, hogy az iparág és az intézmény egymásra vár: előbbinek jól képzett szakemberek, utóbbinak pedig a forráshiány miatt támogatás kellene. „Három-négyféle vállalkozás van. Az első minket speciális fejvadász-cégeknek tekint, szinte havonta jön valaki, hogy most kell x ember bizonyos feladatokra és ajánljunk valakit. A második típusban lévők kiképzik maguk az alkalmazottaikat, a harmadik pedig konkurens oktatási szolgáltatást indít, és szerintem kicsit félre is vezetik az embereket azzal, hogy egy tanfolyam után lesz belőled valaki. De van olyan cég is, amelyik kooperálni szeretne, csak kevés.” – mondta.

Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója egyetértett abban, hogy hatalmas mentális szakadék van az egyetemek és az üzleti világ között. Sietett leszögezni, hogy a Műegyetem oktatása habár hiányosságokkal küzd, alapvetően jó, szakmailag magas szintű. „Egy vállalat első számú dolga, hogy profitot csináljon, emellett persze van társadalmi kötelezettségvállalás is. Ha a cégek nem támogatják az egyetemet, akkor az azért van, mert nem éri meg nekik.”

Buttyán Levente, Bojár Gábor és Horváth Ádám

Szerinte azért is van szakadék az üzleti és az egyetemi világ között, mert másban mérik a teljesítményt. „Az egyetemen kutatómunkát végző professzorok tanítanak, ami nagyon helyes, csak a tudományos kutatásban a mérőszám a publikációk száma, az idézettség, azaz a szakma elismerése. Ha ezt az értékrendet a mérnökök átviszik a gyakorlatba, akkor olyan dolgokat fognak tervezni, amit egy másik mérnök istenien tud használni, egy átlagos felhasználó pedig nem. Azt kellett megtanítani a mérnökeinknek, hogy megtanulják szeretni a felhasználót. Akkor érezze jól magát, ha az akinek azt a szoftvert fejlesztette, boldog. A vevő boldogsága legyen a fontos, nem a szakma elismerése. Ez egy mentalitásbeli kérdés, amit be lehet vinni az oktatásba.” – mondta a Graphisoft alapítója.

A felelősségvállalás keretében is kétharmadrészt saját érdekek mozgatják a cégeket, ilyen lehet például építészeti konferenciák szervezése, egyéb szakmai események szponzorálása, a teljesen önzetlen költségvetésüket pedig ők a középiskolai oktatásra, például a Graphisoft által is alapított Rátz Tanár Úr alapítványra fordítják.

„Egy egyetem akkor tud jó embereket kiadni, ha jó emberek jönnek be. A nagy amerikai egyetemek elsősorban arra költenek pénzt, hogy a bejövő anyag magas szintű legyen, nem arra, hogy az oktatás az legyen. A saját imázsukat azért javítják, hogy válogatni tudjanak a legtehetségesebb középiskolai végzősök között. Ha az egyetemi oktatás nem elég jó, azt a HR pótolni tudja, a középiskolait nem. Viszont hogy pusztán csak azért jobb legyen az oktatás, hogy majd én jobb szakembereket kapjak, azzal az a gond, hogy azok a konkurenseimhez is mehetnek. Ez az állam dolga; minden olyan dologra költsön pénzt, aminek a haszna a közösségé, és semmi olyanra ne költsön, aminek haszna valakié. Az alkalmazott kutatás támogatása nem az állam dolga, mert abból szabadalom lesz, és azé a haszon akié a szabadalom.” – evezett kicsit a politika területére Bojár Gábor.

Ragó István, Antal Lajos és a beszélgetést moderáló Bedő Iván

A Deloitte kiberbiztonsági tanácsadási üzletágát vezető Antal Lajos a szakemberhiánnyal kezdte. „Nagyon-nagyon kevés a végzős, és probléma van a minőséggel is. Az informatika különösen nehéz terep oktatási szempontból, mert nagyon gyorsan fejlődik. Nem összehasonlítható például a matematika vagy a fizika tárgyakkal. Itt egy éven belül akkora változások vannak, amit nehéz lekövetni oktatási szempontból, mindemellett az nem lehet a megoldás, hogy az egyetem egyáltalán nem foglalkozik a változásokkal.” Elmondta, hogy a hozzájuk jelentkező végzős egyetemi hallgatók ugyan matematikából, analízisből kiválóak, viszont alig tudnak a Linuxról valamit, adatbázis és egyéb ismereteik pedig siralmasak. Panasza szerint mindezek nem segítenek a C# kódolásban, viszont a tanárok ki tudják tölteni az időt és megkapják a bérüket. Kihangsúlyozta, hogy a hazai ipar sokkal több képzett szakembert tudna felszívni.

Reagálásban Buttyán Levente az egyetemek nagy méretével, lassú adaptálódásával védekezett, miszerint a tanterveket nem lehet egyik évről a másikra teljesen átalakítani. Buttyán Levente elmondta, hogy náluk négy főállású oktató dolgozik, ráadásul az oktatást gyakorlat-orientáltan kell csinálni, ami 100-200 ember számára nyilvánvalóan nem lehetséges.

Bojár Gábor is teljesen irreális elvárásnak nevezte, hogy olyan diákok jöjjenek ki az iskolapadból, akikre szükség van, szerinte ez sehol a világon nincs így. Egyetértett azzal, hogy kevés a végzős, ráadásul közülük is sok külföldre megy. „Ezzel sajnos nem tudunk mit kezdeni. Az is világjelenség, hogy sokkal kevesebben jelentkeznek informatikára, mint amire szükség lenne, ez Amerikában is így van. Amikor Bill Gates volt a sztár, akkor mindenki programozó akart lenni, mert óriási pénzeket lehetett keresni. Ez a lufi kipukkadt 2000-ben és az terjedt el, hogy a programozók nem kapnak állást. Csomó cég csődbe ment, az utcára kerültek. Azóta viszont most megint Zuckerberg a példakép, újra elkezdtek az igények nőni, csak hát ennek van egy hosszabb átfutása.” mondta Bojár Gábor.

Antal Lajos pontosított, miszerint nem is a képzett szakembereket várják el, hanem hogy egyre nő a szakadék a végzettek tudása és aközött, ahonnan már profitábilisan tudják őket használni alkalmazottként. Horváth Ádám, az IVSZ oktatási munkacsoportjának vezetője még inkább mélyítette és árnyalta a problémát. „Az orvosi képzés összekapcsolódik az orvosi egyetemekkel, de az informatikusoknál ma már egy álláshirdetésben nem jelenik meg a felsőoktatási diploma, mint elvárás. Gyakorlatilag ez a kettő elvált egymástól. Nem erkölcsi, és nem érzelmi kérdés, hogy miért van az, hogy a diploma folyamatosan elveszíti a relevanciáját a munkaerőpiacon.”

„Az informatika, mint szakma egy nagyon rétegzett valamivé vált, nem írható le egy informatikus azzal, hogy ő informatikus, hanem rengeteg különböző résztechnológia kapcsolódik már ezekhez, amelyek nem oktathatóak egyetlen képzési struktúrán belül. Úgy látom, hogy a felsőoktatás még nem áll készen arra, hogy ezt a fajta diverz rendszert képes legyen oktatni. Ma azzal a koncepcióval oktatnak, hogy mindenkit felkészítenek a programozó-matematikai létre, de a piaci igények nem ezt mutatják. Ágazati felmérés szerint ezer emberenként 5-10 nagyon magasan képzett Phd. szintű matematikai alapokkal megtámogatott programozóra van szükség, a többi kódoló. Erre azt mondja az egyetem, hogy ez szakképzés, de Magyarországon a szakképzésből nem jönnek ki egyáltalán programozók.” – mondta Horváth Ádám.

„Az informatika minden ágazatban megjelenik. Ma már nem csak a programozókról beszélünk, mint informatikusokról, hanem agrár-, egészségügyi informatikusokról is, ami azt jelenti, hogy az ő egyéb meglévő saját képesítésükhöz kell informatikai tudást is szerezniük. Ez a típusú felépítés nem nagyon látszik még. A diverzifikálás felé kellene elmozdulni.” – tette hozzá. A létszámot pedig az indiai Tata és a ChinaSoft példájával illusztrálta. Utóbbi évi 2000 emberre jelentette be igényét – tavaly egész Magyarországon összesen 366-an végeztek master szinten. „Végtelen mennyiséget tudnak felvenni Indiában alapvető kódoló feladatokra, de nekik magyar mérnökök kellenének, akiknek megfelelő matematikai hátterük van az arhitekt-szintű feladatok elvégzésére. A Tata saját egyetemén 2-3 millió hallgató van, ezekkel nagyon nehéz versenyezni.”

Versenyezni pedig muszáj. „A magyar informatikusok azon árelőnye, ami 15 évvel ezelőtt megvolt már nincs meg, tőlünk keletebbre simán lehet olcsóbban venni embereket. Az Epam 1500 emberrel indult Magyarországon, most 3000 főnél tartanak, de a plusz 1500 embert már Ukrajnából és Fehéroroszországból hozták be, mert elérték a magyar határokat. Megfizetnék, de nincsen elég. Európában 2020-ra egymillió főt jósolnak, ami hiányzik a területről – mi lesz itt, Magyarországon? Az itt lévő összes embert ki fogják porszívózni. Nem az a kérdés, hogy tud fejlődni itthon az informatikai ágazat, hanem hogy mennyire gyorsan omlik össze. Ma már ott tartunk, hogy az oktatókat lopják el az egyetemekről. Nincs is kivel oktatni. A Műegyetem még hagyján, de az összes többi egyetemet ha megkapirgálnánk, az akkreditációs feltételeket már nem tudnák teljesíteni.” – mondta az IVSZ szakértője.

„Egy egyetemi oktatónak 200 ezer forint a bruttó bére. Amerikában az az elvárás, hogy a munkaerőpiacon elérhető bruttó bér kétharmadát érje el az egyetemi oktatóé, ez nálunk már nagyon régen nincsen meg. Ha kap egy kétmilliós állásajánlatot, akkor mit mond a tanszékvezetőjének? Hogy ne haragudj, de el kellett vállalnom.” – fejtette ki Horváth Ádám. „Tavaly a középiskolások 8 százaléka jelentkezett informatika szakra. Elképesztő a probléma: kutatásunk kitért arra, hogy a gyerekek szerint ki keres a legjobban. Felsorolták, hogy jogász, orvos, közgazdász, műszaki mérnök, és utána van valahol az informatikus. Ez egy 25 évvel ezelőtti berögződés, a szülők mondják a gyerekeknek. Ez nagyon komoly tévedés. Az informatikusok elérhető jövedelme sokszorosan meghaladja a bármilyen más szakmában elérhető jövedelmet. Ez nem csak néhány tíz vagy száz gyerekre vonatkozik, hanem ezresével lehetne nagyon magas fizetéssel elhelyezkedni, és ehhez nem is kell, hogy analízisből magas pontszámot érjenek el.”

Bojár Gábor csatlakozott azzal, hogy ugyan a kormány szándéka világos a természettudományos oktatás terén, de ez nem válik valós cselekvéssé. „Az informatikus-hiány nem magyar sajátosság, de nagyon sok cég idejön, mert nálunk még mindig van.” Hivatkozott a navigációs szoftvereket fejlesztő NNG-re, mely izraeli cég létére – ahol nagyon magas az oktatás színvonala – nálunk van, mert itt még talál embert. Szomorúnak nevezte, hogy az általa alapított Aquincum Institute of Technology, melyen 100 hallgató tanul, és a 80 fizetős helyre túljelentkezés van a legnevesebb amerikai egyetemekről (Yale, Harvard, stb.) is, addig a 20 ingyenes, magyar helyet nem tudják betölteni, mert nincs rá jelentkező.

Antal Lajos természetesnek nevezte a kivándorlást, ami a szakmával vele jár. „Jelenleg teljesen más fizetési tartományok vannak az Egyesült Államokban és Magyarországon. Elhangzott egy 200 ezres szám, ott is ennyit lehet keresni, csak dollárban, évente. Rengeteg szakemberre van szükségük, az összes gondolat ami itt elhangzott ezzel kapcsolatban az helyénvaló.” Kiemelte, hogy a felsőoktatáson túl katasztrofális állapotban vannak az informatikai középiskolák is, és hogy a szülőknél van a probléma, akik nem tudják elképzelni milyen informatikusnak lenni. „Általános iskolából kikerülve kellene elkezdeni és sokkal több speciális képzést nyújtó iskolát indítani, gyönyörűszép betáplálás lenne a felsőoktatás irányába. Nálunk a csapat felének nincs diplomája, és kiválóan működnek.”