KissCsabaSzoríts nekem!!!Néha úgy
megrohanja az embert az életöröm, váratlanul, amikor nem is számt rá. Ilyen volt a mai ebéd – tökéletes a maga nemében. Bukarest talán legrégebbi vendégfogadójában, amely 207 éve működik, szelíd, langyos napsütésben zsenge savanykás marhacsorba lestyánnal és zöldséggel, paradicsommal párolt omlós halszeletek – mindehhez egy keleti figyelmességgel megáldott pincér, aki se nem nyájas, se nem behízelgő – hanem pont olyan, mint a napsütés, örül hogy láthat. Szóval Hanul lui Manuc ki ne hagyd, ha Bukarestben jársz.
És közben rájöttem valamire – mennyire nagy teherként nehezedik a magyar műfordításra és talán magára a magyar Hamletre is az a tökély és gondolati mélység, amellyel Arany János a művet lefordította, Négy román fordításból készülök a kurzusomra, négy jó költő műve – négy rész-siker – van ahol a költői nyelv erős, másutt a tartalom pontos, van ahol színházilag jó a szöveg, konfliktusgazdag és van, ahol a szellemiség, a gondolat dominál – Aranyban ez mind együtt van. Néha el is födik egymást, többszöri olvasásra bukkannak elő – mit lehet még hozzátenni egy olyan tökéletes képhez, hogy (Fortinbras) „kalandos álmokkal szövetkezék”. Ezt nem lehet felülmúlni.
Holnap lesz az első órám. Hamlet. Harmadéves színészhallgatók. Élénkek, kiváncsiak, kritikusak. Huszonöt éve nem beszéltem egybefüggően románul. Nagyon izgulok. Szoríts, kérlek…