Kapta egyik antibiotikum-kúrát a
másik után, és amikor már világos volt, hogy az nem használ, a háziorvos az izlandi zsurlófűteát javasolta neki. Izlandi zsurlófű!
Akkor a feleségem bevitte a mamát a törökbálinti tüdőszanatóriumba, nem sejtve, hogy már csak néhány, iszonyú nehéz hét van hátra az életéből. Az anyósom tavaly, szeptember másodikán, mindössze 67 évesen halt meg a Korányi intenzív osztályán; akkor már egy ideje altatásban tartották, mivel az ébrenlétet nem tudta elviselni. A tünetei megjelenése utáni fél évben egy nyomorult röntgenre sem küldte el az orvosa. Amikor megkérdeztük, hogy miért nem, azt felelte: „nem kérte a beteg”.
Nem kérte a beteg!
Kár, hogy az emlő- és tüdődaganatról szóló mondatot nem tudta az orvos. És fogalmam nincs, hány ilyen mondat van még. Biztosan nagyon sok.
Isten látja a lelkem, nem haragszom az orvosokra, egy kicsit sem. A feleségem sem, a család többi tagja sem. Az orvosokra haragudni buta általánosítás volna, és igazságtalan is. Az egész elcseszett rendszer hibája, hogy az orvosok közül sokan egyszerű, életmentő mondatokat nem tudnak.
Igen, ez tanulságnak sovány, a megoldást pedig – sajnálom – nem tudom.
Esetleg még annyi, hogy szerintem ne hallgassatok senkire, aki szerint interneten ne keressünk egészségügyi tudást. Muszáj ott keresnünk, sajnos. Nézd meg, most is olvastál az interneten két mondatot, ami megmentheti valakinek az életét, talán pont a tiédet. Teljes cikk itt.