Nyáry Krisztián
Fehér kozák tiszt partizánt fejez le, magyar
honvédtisztek kedélyesen fotóznak. Egy kép, amelynek valószínűleg minden szereplője borzalmas bűnöket követett el. Én már olvastam Ungváry Krisztián új könyvét (A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941-1944). Letehetetlen, megrázó, alapmű.
Egy rejtély felderítése.
Az itt látható fotókat már többször publikáltál korábban, de senki sem göngyölítette fel a fényképek történetét, nevezetesen azt, hogy kik is láthatóak rajta. A képek azonban még ezeken a brutális felvételeken sem önmagukért beszélnek. Nyomozásomat véletlenek indították el. Egy évvel ezelőtt kaptam meg az 1942 májusában hősi halált halt Lantai Vince zászlós kiadott naplóját Selmeczi Istvántól. Abban szerepel egy bejegyzés: „A vacsora tejfeles uborkaleves (nagyon finom) sok hússal, hideg és meleg hal, amennyi kell, közben vodka, sonka és tej mézzel. Igen finom vacsora. Közben a nacsalnik elmondta a következőket. Járt a cári katonaiskolában. Hozzátartozóit a bolsevikiek kiirtották, őt magát Szibériába vitték, ott élt 19 évig, ahonnan megszökött és Kijev mellett a németeknél jelentkezett. A bolsevikiek vérszomjas vadat neveltek belőle, aki négy óra alatt 400 partizánt és zsidót végzett ki saját kezűleg. Vérengző fenevad és kedves férj, szíves házigazda. Kedélyes, nyughatatlan, aki két percig nem tud nyugodtan ülni. Énekel, zenél, fütyül és táncol. Ha nő van a közelben, mókázik. Barátságos, megnyerő külsejű, edzett katona.” Nem sokára találtam más adatot is az ÁBTL-ben. Ugyanerrről a Dobrowolskyról egy perben 1950-ben két tanú is azt vallotta, hogy rendszeres szokása volt lovasbemutatókat tartani, amelyek alkalmával elfogott partizánokat vagy kommunistákat kiköttetett „majd lóra ült és egy éles kardot vett kezébe. A lóval vágtában megindult a kikötözött ember felé, majd amikor melléje ért, a vágtázó ló hátáról egy csapásra levágta az ember fejét.” Ezek után természetes volt, hogy elmenjek a Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtárába és ott kiderült, hogy a képekhez elég pontos aláírás is van. Az anyag Bedő Zsolt (32/II zászlóalj nehézfegyver század parancsnok) felvétele, amit szuvernírként osztogattak. Eredeti képaláírása: „fehér kozák tiszt partizánt végez ki”. A lefejezést megörökítő felvételek, amelyből összesen kilenc készült minden bizonnyal Konstantin Dobrowolskyt ábrázolják. Figyelemre méltó az eseményt bámuló és azt fotózó honvédtisztek csoportja. Bedő 1945 után eltűnt. Nyilvánvaló viszont, hogy ezek a képek sokakhoz eljuthattak. Róluk érthető módon mindenki mélyen hallgatott 1945 után, míg az említett 1950-es perben az ÁVH be nem gyűjtötte ezeket a felvételeket. Jellemző azonban, hogy az egész ügy őket sem érdekelte igazán. Meg sem kísérelték kideríteni, hogy mi is a felvétel háttere és kik láthatóak rajta. Így került a sorozat a Munkásmozgalmi Múzeumba (ma Magyar Nemzeti Múzeum fényképtára). Vajon mit gondoltak magukról azok, akik ezen a képen szemmel láthatóan önfeledten fotózzák a jelenetet? És vajon mit gondolt az a megkötözött személy, aki megrázó méltósággal állt a rá ugrató és fejét épp levágni készülő kozákkal szemben?