Olyan filmeket fényképezett,
mint A szarvasvadász, a Harmadik típusú találkozások és A mennyország kapuja.
Zsigmond Vilmos 1930 június 16-án született Szegeden. Fotósként indult, majd 1955-ben végzett operatőrként a Színművészeti Főiskolán. 1956-ban Kovács Lászlóval együtt filmfelvételeket készítettek a forradalomról, amelyeket aztán Ausztrián keresztül az Egyesült Államokba csempésztek.
Az Államokban a 60-as években kezdett operatőrként dolgozni, eleinte kis költségvetésű független-filmeket, trash-filmeket fényképezett, köztük A szadista című James Landis-filmet.
A kiugrást Robert Altman 1971-es McCabe és Mrs. Miller című filmje jelentette, innentől kezdve az ekkoriban induló „új Hollywood” egyik fontos alakjává vált. A „mozgalom” lényege az volt, hogy az olyan fiatal filmesek, mint például Francis Ford Coppola, Brian De Palma, John Cassavetes vagy George Lucas a bemerevedett hollywoodi szabályoktól elszakadó, életszerűbb filmeket kezdtek csinálni, jellemzően stúdiófinanszírozás nélkül.
Zsigmond még kétszer dolgozott Altmannal: a Végzetes képzelgések és a Hosszú búcsú című filmjét fényképezte. Dolgozott többek közt De Palmával (Megszállottság, Halál a hídon, Hiúságok máglyája, Fekete Dália), Woody Allennel (Melinda és Melinda, Kasszandra álma, Férfit látok álmaidban), Michael Ciminóval (A szarvasvadász, A mennyország kapuja) és Steven Spielberggel A sugarlandi hajtóvadászaton és a Harmadik típusú találkozásokon. Utóbbi nagyon problémás forgatás volt, de Zsigmond elnyerte érte a legjobb operatőrnek járó Oscar-díjat. Ezután még háromszor jelölték a díjra: A szarvasvadászért, a ’84-es A folyóért és Fekete Dáliáért.
Operatőrként és fotósként is a fény sajátos használata, a fény központba állítása volt a legjellemzőbb rá, és ez megmaradt akkor is, amikor digitális alapanyagra dolgozott. Amikor tavaly áprilisban, a Ludwig múzeumban nyílt fotókiállítása apropóján beszélgettünk vele, ezt mondta:
„
Próbálom megtanítani a fiatalokat arra, hogy digitális kamerával is lehet jó filmet csinálni. Sőt, lehet világítani is. Nem csak bekapcsolom a kamerát, és felveszem, ami ott van; azért mert digitális kamerát használunk, még nem kell elfelejteni, hogyan kell filmet csinálni. Nem vagyok eleget itthon és nem látok elég filmet ahhoz, hogy teljes rálátásom legyen a magyar filmgyártásra, de sokszor belepislantok valamibe, és azt látom, hogy az operatőri mesterség Magyarországon még mindig működik, sőt, szerintem az operatőrök jobbak, mint a rendezők.
vs.hu