Andrea JuháriPergünk, mint a legyek
. A legjobbak lassan elfogynak. Pár éve, pont Hegyi Pacival keseregtünk azon,mennyire halálraítéltek a vidéki sajtóban,azok, akik hivatásnak tekintik a pályát, akiknél számít a szakmai minőség, akiknek fontosabb a gerinc, mint az alamizsnaállás, akikben fel tud menni úgy a pumpa, hogy odamondanak bárkinek, akikben van spiritusz és a legmegalázóbb szitukban is képesek jót röhögni. Humorérzék kell mifelénk a túléléshez. Emlékszem, két forgatás között kimentünk a piacra,gondolatban főztünk az autóban,
majd konstatáltuk, kihalófélben vagyunk, soroltuk a fiatalon távozó kollégák neveit. A lelket megnyomorító stressz és létbizonytalanság számlájára írtuk a jelenséget. Latolgattuk megdermedve, ki lesz a következő. Szendrei Peti lett. Most itt a végtelenül szomorú hír: elment László Hegyi. Hitem szerint a film pereg tovább az örök vadászmezőkön és a mennyei horgászparadicsomban, remélem, ott van igény a minőségre. Isten veled Laci! Köszönöm, hogy bevállaltad a necces munkákat, hogy főzőműsort rögtönöztél útközben,megnevettettél, biztattál és folyton azt mondtad,” baby nem kell félni senkitől”.