A szervezetvezetés és egy hadtest i

rányítása között nem sok alapvető különbség van. Ez elsőre furcsán hangozhat, mégis több igazság van benne, mint gondolnánk: vezetőként ugyanis gyakran egy szakaszvezetőéhez hasonló, nagyon is felelősségteljes viselkedésmintákat kell követnünk ahhoz, hogy sikerre vigyük csapatunkat.

Donovan Campbell volt már tengerészgyalogos, hírszerző tiszt, és mesterlövész szakasz parancsnoka is; kétszer járt bevetésen Irakban, egy évet töltött Afganisztánban.

„Az első iraki küldetésemre konkrétan stoppal érkeztem Kuvaitból. A második már ennél zökkenőmentesebben kezdődött: egy jól szervezett konvoj élére helyeztek. Azonban alig telt el egy hónap, és az eredeti küldetés, melyre kiképeztek minket, célját vesztette. Az ellenség tökéletesen alkalmazkodott a kialakult helyzethez, a mi körülményeinkben pedig változás állt be – teljes volt a káosz. Nekem azonban nem volt választási lehetőségem: több ezer, másik hadtest vezetőjéhez hasonlóan a kezemben volt a katonáim élete, csakúgy, mint rengeteg iraki civilé is. Villámgyorsan ki kellett találnom, hogyan irányítsam a szakaszomat, úgy, hogy közben fogalmam sem volt arról, mikor és milyen irányba változnak legközelebb a küldetés körülményei” – mesélte Campbell a Harvard Business Review-nak.

Nemcsak katonai, de szervezeti vezetőként is felelősséget kell vállalnunk beosztottjainkért. Figyelnünk kell fizikai és szellemi biztonságukra, segítenünk kell megőrizni anyagi biztonságukat, és ha szükséges, megfelelő eszközökkel motiválni őket az újabb közös célok, sikerek eléréséhez. Ez már önmagában sem egyszerű feladat – és a nap mint nap megjelenő új módszerek és technológiák világában egyre több a nehezítő tényező. Nagy a nyomás tehát a vezetőkön: hogyan hozzanak be új megoldásokat és mutassanak utat? Ebben segíthet Campbell iraki tapasztalataiból néhány, mely a dinamikusan változó vállalati környezetben is alkalmazható.

Teljes elköteleződés

Álljunk ki szívvel-lélekkel feladatunk mellett: fogadjuk el a kihívásokat, és az esetleges bukás veszélyét is. Ha mentálisan felkészültünk minden eshetőségre, és eldöntöttük, hogy minden tettünkért vállaljuk a felelősséget, sokkal nagyobb esélyünk van arra, hogy végül sikeresen végezzük el feladatunkat.

Ugrásra készen

Döntést halogatni váratlan helyzetekben, vagy arra várni, hogy újabb, az adott problémával kapcsolatos információk birtokába jussunk: egyenes út a biztos bukáshoz. Minél tovább húzzuk a döntéshozást, annál valószínűbb, hogy alul maradunk, akár környezetünkkel, akár konkurenciánkkal szemben. Ez pedig könnyen vezethet ahhoz, hogy hitelünket vesztjük beosztottaink előtt.

Szolgálj, hogy vezethess!

Legyünk önzetlenek: helyezzük munkavállalóink érdekeit a sajátjaink elé! Mutassuk meg bizonytalan helyzetekben is, hogy mindent megteszünk szervezeti egységünkért, és nem csak azért, mert muszáj – csapatunk hálás lesz ezért, és ki fog állni mellettünk a legkritikusabb helyzetekben is.

Csak higgadtan!

Egy meggondolatlan megjegyzés, egy véletlen érzelmi kitörés az átlagosnál sokkal többet árthat a renoménknak egy amúgy is bizonytalan helyzetben. Ilyenkor mindenki sokkal érzékenyebb, feszültebb: éppen ezért kell nekünk, vezetőként, megőrizni nyugalmunkat, és hideg fejjel a szervezetünk számára legjobb döntést meghozni.

Úgy érzi, Campbell tanácsai önnek is szólnak, és szeretne többet megtudni arról, hogyan maradhat hiteles vezető akkor is, ha elérkezett ismeretei határához? Jelentkezzen A nemtudás hatalma című szemináriumunkra, és tudja meg, hogyan alkalmazkodhat legkönnyebben az önt körülvevő, dinamikusan változó környezethez!