Adolf Hitler náci diktátor birodalomépítő tervei és a felsőbbrendű árja faj megteremtése elég rémisztő ambíciók, ha azt nézzük, hogy hányan haltak meg a második világháborúban. A Führer ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetett az egészséges életmódra is; naná, nincs értelme lenszőke, tiszta tekintetű emberfajt nevelni, ha negyvenéves korukban elviszi őket a gümőkór vagy a tüdőrák. A németek elkezdték tanulmányozni a dohányzás káros hatásait, és a korszak legnagyobb dohányzásellenes kampányát hirdették meg.

A Stanford kutatója, Robert Proctor a témával foglalkozó könyvében megjegyezte, hogy a kampány elsősorban az árják egészségvédelmét célozta. Proctor szerint a náci Németországot egy egészségtudatos politikai elit vezette – ugyanazok, akik a hódításokat és a népirtásokat is megtervezték. Az ő köreikben a dohányzás az egyik legkockázatosabb szokásnak számított, mivel a kiválasztott faj egészségét veszélyeztette.
A dohányzás és a rákkockázat megnövekedése közti összefüggést először a náci tudósok mutatták ki; az első tanulmányt Franz Müller állította össze 1939-ben. Ugyancsak német kutatók írtak először a passzív dohányzás káros hatásairól; még a kifejezést is ők találták föl.
Proctor ugyanakkor fontosnak tartja, hogy az eredményeket nem lehet elválasztani attól, hogy milyen kontextusban fedezték fel őket. A Müller tanítványát megerősítő kutatók, Eberhard Schairer és Erich Schöniger megállapításait szerinte érdemes politikai dokumentumként kezelni, ami a náci ideológiát támogatja. A dohányzásra a nácik legyőzendő ellenségként tekintettek, mivel
káros hatással van a faj higiéniájára.
Egy toxikológai lap szakcikke szerint az 1900-as évek előtt a tüdőrák világszerte igen ritka betegség volt, de a harmincas évekre drámaian nőtt a megbetegedések száma. A XX. század végétől a cigaretta egyre népszerűbb lett, de a tüdőrákos esetek növekvő száma és a dohányzás között a nácik találták meg az ok-okozati összefüggést.
A nemdohányzó, vegetáriánus és állatbarát Hitler 1941-ben már a Birodalmi Kancellária büdzséjéből finanszírozta a dohányzás okozta megbetegedéseket kutató intézetet. A Dohányzásellenes Harc Intézetét Karl Astel vezette, aki ugyan orvos volt, de magas rangú SS tiszt, és hírhedt antiszemita is. Astel intézete terjesztette azokat a cikkeket és pamfleteket, amik a dohányzás káros hatásait boncolgatták; a tudományos megállapításokat Goethe-idézetekkel súlyosbították. Az Intézet alapos kutatásokat végzett, hogy megállapítsák, károsíthatja-e a nikotin és a dohány a felsőbbrendű faj génállományát.
Proctor szerint a dohányzásellenes kampány politikai célokat is szolgált. Hitler maga is többször megjegyezte, hogy 1919-ben leszokott a cigarettázásról, és a fasiszta barátai, Benito Mussolini és Francisco Franco sem dohányoztak. A szövetségesek vezetői, Churchill, Roosevelt és Sztálin viszont igen. Teljes cikk itt.