Ghanaban meg voltunk sok helyen, ahol talalkoztunk a falu „kiralyokkal”. Az utolso nap meg volt egy gyakorlatom egy faluban, ahol vegul a falusiak doboltak, meg tancoltak, majd nagyon eroltettek, hogy mi is probaljuk ki, es ergo sikerult jol kicsufolni a tradiciojukat. De legalabb az idosek a faluban nagyon jot nevettek rajtunk.
Nem akartam irni, amig nem voltam biztos benne, de most mar ugy nez ki, hogy jol vagyok. Csinaltak egy vizsgalatot par napja es a jo hir az, hogy nem malaria. Rossz hir: a doki szerint 95%, hogy Dengue laz amit egy szunyog pajtastol kaphattam el Botswana/ Namibia kornyeken, de nincs a hajon megfelelo eszkoz hogy biztos legyen benne. Jo hir: ma mar nincs lazam. Rossz hir: nincs ra gyogyszer. Jo hir: most mar valoszinu immun vagyok ellene. Rossz hir: nem erdekel mennyire jot tesznek a termeszet harmoniajanak, az osszes szunyogot mostantol a pokolba kivanom.
Amugy jol vagyok most mar tenyleg. Mar az utolso fazisban vagyok, ahol mindenem viszket, es leginkabb csak idegesito.
Marokkot szervezzuk, es mar nagyon varom. Valoszinu egy napot leszunk Casablancababan, egy napot Marrakeshben, es a tobbit a Szahara sivatagban kemping turazunk. Van par csaj aki meg eleteben nem rakott ossze satrat, es persze en ezekkel fogok satrazni. Izgi lesz.
– Pucki