A magyar betegek genocídiuma???

Mikor történik meg az, amikor az állam az állampolgárai ellen fordul akarattal vagy

átgondolatlanul. Mikor következik be: amikor intézkedéseinek következményeként az emberek

életét veszélyezteti, halált okoz, indokolatlan szenvedéseknek teszi ki őket?

Számtalan jele van annak, hogy ez az állapot már bekövetkezett. A magyar egészségügy ugyanúgy

a végstádiumát éli, mint azok a betegek, akiktől a segítséget megtagadja. Az állam természetesen

nem közvetlenül okozza ezt a katasztrófát, hanem intézkedésein, vagy intézményein keresztül.

Elsősorban az OEP, ahol a legjobban fellelhetőek a magyar egészségügy betegségeinek tünetei. Azt,

hogy az OEP mennyire képes megfelelni feladatának, azt most nem kell vizsgálni. Az csak egy kéz,

amely végzi a rábízott munkát. Nyilván számtalan probléma miatt okolható a felsőbb döntések

végrehajtásának legfőbb intézménye, a költségvetése határoz meg minden lépést.

Kik az OEP költségvetés legfőbb áldozatai?

Mondhatjuk azt, hogy az egész magyar társadalom, de vannak olyanok, akiknek az élete és az

életminősége függ ennek a szervezetnek a munkájától. A Betegút Egyesülethez számtalan jelzés

érkezett arról, hogy ez a hivatal egy adminisztrációs falanszerként működik.. Olyan jogszabályok

születtek (talán nem leírva hanem csak belső iránymutatásként), amelyek nem a gyógyítást, nem a

kezelések színvonalát, nem az életmentést, nem a szenvedések enyhítésének csökkentését

szolgálják. Finanszírozás hiányában orvosi beavatkozások sora elmarad. Van kapacitás, van orvos,

van idő, hely, de a létfontosságú beavatkozás, vizsgálat mégsem történik meg, mert az OEP nem

finanszírozza, csak bizonyos keretekig. Nem számít, hogy a beteg számára létfontosságú, az sem

számít, hogy a várakozás miatt a beteg állapota tovább romlik, aminek végeredménye jelentős

szenvedés vagy éppen halál. A támogatási méltányossági kérelmek elhúzódó elbírálása kritikus,

életveszélyben levő betegeknél, ahogy az a sajtóban is megjelent: a bürokrácia érzéketlensége, vagy

szándékos magatartás következménye. Ott ahol minden nap számít, egy elhúzódó eljárás miatt

embereket vesz el a családjuktól. Betegek a végtagjaikat veszítik el, mert a korszerűbb eljárás

alkalmazására nincs pénz és ez így akár még olcsóbb is lehet. Az egyéb várólisták nem biztos, hogy

közvetlen életveszélyt okoznak ( vagy okozhatnak is), de a hosszú várakozás miatti szenvedés a

betegnek és a családjának igazolhatatlan és vétkes magaratásról tanúskodik. A pénzhiány erre

indoklás nem lehet.

Ezt a rendszert emberek működtetik, hierarchia alapján. Az Egyesület kérdéseket tett fel az OEP-

nek a szervezéssel és a tervezéssel kapcsolatos feladatairól. Két hónap alatt válasz nem érkezett. Mi

az vajon, amit titkolni kell? Kik azok, akik nem vállalják a felelősséget és a személyes

érintettségüket?

Ki adhat ki egy olyan utasítást, hogy egy életveszélyben levő beteg méltányossági kérelmét ne egy

nap alatt, hanem egy vagy két hónap alatt intézzék el? Vajon orvos lehet az illető? Valószínűleg

nem, hiszen az orvos esküt tett arra, hogy a betegek érdekében mindent megtesz legjobb tudása

szerint. Köztisztviselő sem lehet, hiszen ő is esküt tett arra, hogy az emberek érdekében

tevékenykedik. Politikus sem lehet az illető, hiszen a parlamentben esküt tett az ország

Alaptörvényére. Persze az is lehet, hogy ezek az emberek az esküjüket elfelejtették, vagy kiváló

indokot, vagy felmentést találtak arra, hogy azt ne kelljen betartaniuk.

Persze beszélhetünk arról is, hogy hol van az az alkalmazott, aki nem tagadja meg azt az utasítást,

amit kapott, és azt mondja: „ennek az embernek azonnali, sürgős segítségre van szüksége és nem

vagyok hajlandó az életét kockára tenni, és azonnal írja alá, amit kell, vagy büntető feljelentést

teszek, hiszen a segítségnyújtás elmulasztása, amikor emberélet forog kockán, az bűncselekmény”.

Ha egy gépjárművezető elüt valakit, még akkor is, ha nem okozott komolyabb kárt, és ott hagyja a

segítségre szorulót, akár börtönbüntetésre is számíthat. Lehet, hogy a rákos beteg nem azonnal hal

meg, de a segítségnyújtás elmulasztása közvetlenül, idejekorán a halálához vezet.

Az életben vannak olyan események, amelyek pénzhiánnyal nem indokolhatóak. Az emberek élete,

halála, szenvedése abba a körbe tartozik, ahol az államnak elébe kell menni az eseményeknek, és

nem szándékosan, mesterséges akadályokat felállítva okozni fájdalmat az embereknek. A pénz

megvan az országban. Politikai demagógia nélkül azt is tudjuk, hogy hol van és azt is tudjuk, hogy

hol lehet átcsoportosítani, nem fontos feladatokról lemondani, hiszen a magyar embernek kell az

első helyen állnia. A felelősek, a homokba dughatják a fejüket, hiszen a szenvedéseket közvetlenül

nem látják, akárcsak a pilóta, aki kioldja a bombáját és nem látja a magasból azoknak az arcát,

akiket megöl.

Vajon azok a politikusok, akik kiemelt orvosi ellátásban részesülnek, minden lehetséges kezelést

azonnal megkapnak, látják-e a problémát? Ha látják, akkor hogyan tudnak elszámolni a

lelkiismeretükkel. Egyszer nézzen a szemébe egy súlyos betegnek, és kérjen tőle türelmet, mivel

most éppen fontosabb ügyeket kell megoldania, ezért várjon még egy kicsit.

A Betegút Egyesület kéri, hogy a pártok a lehető leggyorsabban szakmai szervezetek bevonásával

alakítsanak vizsgálóbizottságot és vizsgálja meg, hogy a magyar emberek élete és testi épsége hol

van veszélyben az egészségügyi ellátórendszeren belül. Ezt az egész társadalom elvárja. Aki ebben

nem vesz rész, az ugyanolyan bűnös, mint akik ezeket az embertelen szabályokat megalkották.

Betegút Egyesület