Óriási felháborodás és tiltakozás követte, a jövő évre tervezett inflációnak megfelelő 0,9%
nyugdíjemelést. Pedig ez nem valami váratlan és törvénytelen dolog, ugyanis 2010 ben
inflációkövető nyugdíjemelésről született törvény. Ezzel kívánták a nyugdíjak értékét
megőrizni (amit ma is hangsúlyoznak) és garantálni. Jóllehet már 2009.től, amikor egy
rendkívül rossz és értelmetlen döntéssel eltörölték a svájci nyugdíjemelési indexálást,
infláció követő nyugdíjemelést vezettek be, igaz 3% GDP növekedés esetén
nyugdíjprémium kiegészítéssel. 2010.ig még működött a nyugdíjkorrekció rendszere is (a
kedvezőtlen időben megállapított nyugdíjak felzárkóztatása), amit leállítottak. A minimál
nyugdíj pedig hét éve változatlanul 28.500 Ft, míg Szlovákiában ugyanez 30 év
munkaviszony után 80 ezer forint.
2010 óta az akkor hozott törvénynek megfelelően csupán a tervezett inflációnak megfelelően
emelkedhetnek a nyugdíjak. A nagy felháborodáshoz vélhetően az is hozzájárul, hogy
olyan alacsony az infláció, hogy a 0,9% nyugdíjemelés semminek tűnik. 10% os infláció
esetén 10%os nyugdíjemelés nem váltott volna ki ekkora elégedetlenséget, pedig a
helyzet akkor sem lenne jobb. A nyugdíjasok is érzik, hogy valami mégsincs rendben,
mert vásárlásaikkor határozottan magasabb inflációval, drágulással találkoznak. Ez pedig
azért van, mert a nyugdíjemeléseknél az úgynevezett „maginflációt” (többek között
bizonyos élelmiszerek és TB támogatott gyógyszerek mellőzésével megállapított infláció)
veszik alapul, nem a ténylegesen érezhető inflációt, a „fogyasztói kosarat” (általános
fogyasztási szokásokat tartalmazó infláció), és főleg nem a „nyugdíjas kosarat”
(nyugdíjasok megnövekedett kiadásai, például. gyógyszerek). Így a jelenleg hatályos
törvény nem a nyugdíjak értékének a megőrzését, hanem a befagyasztását, sőt
csökkentését jelenti. Ezért a gond pontosan az érvényben lévő törvénnyel van, mivel az
nem a fogyasztói, vagy a nyugdíjas kosárral számol. De még ha azzal is számolna, akkor
is egy növekvő gazdaságot, reálbér emelkedést feltételezve, kódolva van a nyugdíjasok
elszegényedése (még akkor is, ha az utóbbi években az infláció kisebb mértékűnek
bizonyult a tervezettnél) az aktívakhoz képest. Ezért lenne fontos a
meggondolatlanul kapkodva megszüntetett svájci nyugdíjemelési indexálás
visszaállítása, ugyanis az igazodna az inflációhoz, a gazdaság és a keresetek
növekedéséhez. Ez lenne a lehető legigazságosabb megoldás, de mivel a bérek jobban
nőnek, idővel még ez is kevesebbet érne, mint ahol bérkövető a nyugdíjemelés…
A nyugdíjasok már így is relatív értékvesztést szenvedtek el az áfa emelések miatt (most ugyan
vannak termékek aminél csökkent), és a 16%, majd 15% adókulcs bevezetése miatt, igaz, ez a
kiskeresetűeket is hátrányosan érintette. A rezsicsökkentéssel sem nyertek, mert ezzel az
alacsonyabb infláción keresztül a nyugdíjemelés is csökkent. Sőt a nagyfogyasztó
magánszemélyek jártak jól. A mai nyugdíjasok annak idején jóval magasabb közterhekkel
járultak hozzá az államháztartáshoz, akár 50%ot meghaladó adót is fizettek. Ráadásul
érvényben volt kereseti plafon is (amit most eltöröltek), ami után járulékot már nem
vontak csak adót és egyéb közterheket, és a nyugdíjszámításnál degressziót is
figyelembe vettek. A Vállalati GMKban nem főállásban végzett munkák után egy fillér
nyugdíj nem jár.
Az elszegényedés hatására nőnek a feszültségek
A jelenleg hatályos nyugdíjemelési törvény alapján a nyugdíjas évről évre szegényebb lesz az
aktívak átlagához és saját magához képest is. Ez pedig a nyugdíjas társadalmon belül is
feszültségeket generál.
Ez az elszegényedés, a valós árakat (nyugdíjas kosár) nem követő évenkénti nyugdíjemelések,
vagy pontosabban korrekciók, az alacsony nyugdíjjal rendelkezők egy részét arra
sarkallják, hogy egyforma vagy differenciált évenkénti nyugdíj emelést
követeljenek, (jóllehet a magasabb nyugdíjjal rendelkezők is értékvesztést szenvednek
el). Sokan egyre intenzívebben lobbiznak ezért, miközben nem veszik észre hogy
alapvetően mekkora tévedésben vannak. Ezzel ugyanis az a nagy probléma, hogy a
nyugdíj az nem szociális segély! A nyugdíjakat nem szerencsekeréken sorsolták ki,
hanem nyugdíjbiztosítás, egy élet munkája alatt a költségvetéshez való hozzájárulás
alapján kerültek megállapításra. Az alacsony nyugdíjakat a szociális szférán belül:
segélyezés, méltányossági nyugdíjemelés, alapjövedelem biztosítása, stb. keretén
belül kell kompenzálni ha indokolt, nem a magasabb nyugdíjért megdolgozók
rovására. Ugyanakkor fontos lenne a korrekciós program folytatása is amit 2010 ben
leállítottak.
Ennek a százalékos emelési elvnek a megváltoztatásával, a munkaalapú nyugdíj alapjait rúgnák fel
ami igazságtalan, és rendkívül negatív hatással lenne a mai aktívak adó és járulékfizető
készségére is, ami amúgy is hagy bőven kivetni valót maga után. Egy NAV ellenőrzés
során 10 vállalkozóból egy adott csak számlát. Tehát tízből kilencen meglopták az
államot, a ma nyugdíjasait, és saját magukat is majdani alacsonyabb nyugdíjuk okán.
Idővel egy részük majd követelni fogja az egyforma mértékű nyugdíjemelést…
Az egyforma nyugdíjemelés esetén aránytalan értékvesztést, életszínvonal csökkenést
szenvednének el azok akik magasabb nyugdíjért dolgoztak meg. Példának okáért, ha valaki
olyan nyugdíjpozícióért dolgozott meg amiből havi 600 kg kenyeret tud megvásárolni, míg a
másik 200 kgot, akkor az alacsonyabb nyugdíjért megdolgozó ne akarjon évről évre
több kenyeret vásárolni a másik rovására. Más kérdés, hogy a jelenlegi „maginflációs”
emeléssel egyik nyugdíj sem őrzi meg a vásárlóértékét.
A nyugdíjrendszer sarkalatos és hiányzó alapfeltételei
A legalapvetőbb feladat az, hogy garantálni kell az alaptörvényben a korábbi
alkotmány szerinti biztosítási alapú nyugdíjrendszert! Enélkül nincs bizalom, garancia
és jogbiztonság se. Amellet rendkívül káros, az adó és járulékfizetési morált illetően is
mivel nincs kiszámíthatóság. A jelenlegi alaptörvény szerint egy egyszerű parlamenti
többség, akár csökkentheti a nyugdíjakat, vagy feltételekhez kötheti az özvegyi nyugdíjak
mértékét, vagy akár meg is szüntetheti. Márpedig nincs bizalom. Miért is lenne amikor
lehetséges az, hogy három parlamenti képviselő önálló indítványként beadott
társadalommal, ellenzékkel, szakértőkkel nem egyeztetett kardinális visszamenőleges
hatályú nyugdíjrendszert érintő törvényjavaslatait sebtiben megszavazta a parlament.
Továbbá 3000 milliárd Ft nyugdíjvagyon elkülönítés helyett elköltésre került, ami idővel
beláthatatlan terhet jelenthet a költségvetésnek. Idegen állam helyett is állapítanak meg
több mint 40 éves megállapodás alapján viszonylag magas nyugdíjakat olyanok számára
akik nem rendelkeztek magyarországi munkaviszonnyal, míg a magyar minimálnyugdíj
28.500Ft. Rokkantnyugdíjrendszer átalakításával kapcsolatban is történtek
érdeksérelmek. Nem sok optimizmusra és bizalomra ad okot az szja 9%ra való
csökkentésének a terve, sőt a 0% is többször elhangzott már végső célként. Továbbá
évről évre egyre több pénzt csoportosít át a kormány más feladatokra a nyugdíjcélú
befizetésekből. Miből lesz a nyugdíjakra megfelelő fedezet? A járulékokból biztosan nem.
Az alaptörvény pedig akár nyugdíjcsökkentésre is lehetőséget ad. Sokan aggódnak és
bizalmatlanok a jövőt illetően. Ezért is szükség lenne az alaptörvényben garantálni a
korábbi jogokat, garanciákat, mivel a külföldre távozók jelentős része is főleg a
kiszámíthatatlanság, a biztonság hiánya miatt megy el, adó és nyugdíjbevételektől
fosztva meg a költségvetést.
Másik alapfeltétel a nyugdíjak relatív értékmegőrzésének a garantálása. Ennek
legigazságosabb formáját a korábbi svájci nyugdíjemelési indexálás visszaállítása
jelentheti. Ez figyelembe veszi a gazdasági növekedést keresetnövekedést és az
inflációt is. Ugyanakkor fenyegetik a nyugdíjakat azok a nyilt és burkolt törekvések,
melyek azt szorgalmazzák, hogy az egészségügyből kivont pénzeket a nyugdíjasokkal
fizettessék meg, ez pedig értelemszerűen további jelentős nyugdíj értékvesztést
eredményezne. Paradox módon a munkáltatók nyugdíjcélú befizetéseiből
egészségbiztosításra és foglakoztatásra is költ a kormány.
Harmadik legfontosabb alapkövetelmény a kiszámíthatóság és a biztonság. Lényeges
törvényváltoztatásokat csak hosszas nyilvános társadalmi és szakértői vitát követően, pártok
koncenzusos megállapodása után lehessen csak meghozni, lehetőség szerint megfelelő
átmeneti idő után és fokozatos bevezetéssel.
Bán András