Az MLSZ sem használhat kettős mércét.

Szurkolói álláspont a büntetésről.

A Diósgyőri Szurkolók Érdekvédelmi Egyesülete nem mehet el szó nélkül a FEB döntése mellett. Úgy gondoljuk, hogy fel kell emelnünk szavunkat a minket ért sérelmek és mérkőzést befolyásoló bírói tévedések ellen. Elöljáróban leszögezzük: Bár a mérkőzések hevében sokszor történnek nem illő skandálások, eltúlzott reakciók, amiket alapvetően a sport, a labdarúgás velejárójának lehet tekinteni; mi sem tartjuk méltónak Kulcsár Katalin, az Újpest – Diósgyőr mérkőzés alapvonali játékvezetőjét ért verbális atrocitást. Ellenben az ezért a csapatunkat sújtó büntetést eltúlzottnak, aránytalannak tartjuk, különös tekintettel az indoklásban megfogalmazottakra.

Amennyiben megvizsgáljuk az MLSZ által megfogalmazott célokat, a nézőtéri reakció előzményeit, valamint a nemzetközi labdarúgás tendenciáit, a büntetés szektorbezárást érintő részét erősen kontraproduktívnak tekinthetjük.

„A Magyar Labdarúgó Szövetség egyértelművé kívánja tenni, hogy a mérkőzés során tapasztalt szexista, ordenáré nézőtéri megnyilvánulás teljességgel elfogadhatatlan. (…) Az MLSZ a jövőben sem tűri el, hogy egy sportesemény bármely szereplőjét emberi mivoltában sértsenek meg.” Az MLSZ Fegyelmi Bizottságának indoklásával alapvetően egyetértünk. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy senki, még az MLSZ sem használhat kettős mércét.

Mivel a Diósgyőr szurkolói meglehetősen aktívak (talán jelenleg a legaktívabbak az országban) a bajnoki-, és válogatott mérkőzések látogatásában, elég sok személyes tapasztalattal rendelkezünk. Vendégszurkolóként nem egyszer tapasztalunk ”szexista, ordenáré nézőtéri megnyilvánulást”, melyek ”emberi mivoltunkban” sértenek meg minket. Mivel mi magunkat is „sportesemény bármely szereplője”-nek tekintjük, ezen eseteket miért nem követi hasonló nagyságú büntetés? Sőt: szurkolóként (legyen szó bajnoki, vagy válogatott mérkőzésről) egyes klubok, vagy akár az MLSZ által alkalmazott biztonsági szolgálat alkalmazottjai is előszeretettel nyilvánulnak meg szurkolókkal szemben „szexista, ordenáré” módon. Velük szemben alkalmaztak-e már bármilyen szankciót? Miért nem büntették soha azokat a játékosokat, akik viselkedésükkel (mutogatás, verbális inzultus) a szurkolókat hergelik? Ezen esetek egy része videofelvétellel is dokumentált, külföldön is szankcionálják, itthon viszont nincs következménye a szurkolók hergelésének.

Olyan klubról is hallani, amelyik minden évben legalább egyszer, amikor a városi riválisa ellen játszik, egy hatalmas, felfújt lila majommal ”köszönti” (sérti meg ordenáré módon emberi mivoltában?) a ”vendég”szurkolókat. Azon kívül, hogy fent leírt példák semmilyen módon nem segítenek a szurkolói kultúra minőségének javításában, a szombaton tapasztaltak elkerülésében, néha még úgy is tűnik, hogy a szövetségnek kapóra is jön egy-egy ilyen esemény, hogy ismét a szurkolókra, egy-egy táborra tudjanak mutogatni. Szerencsére, Diósgyőrben még vannak meccsre járó szurkolók. A diósgyőri tábor szókimondó és őszinte. Ha valami nem tetszik neki, annak hangot is ad. A dolgok jellegéből adódóan néha nagyon egyszerű módon.

A játékvezetők a labdarúgás részei, valamilyen szinten kiállnak egy hol kisebb, hol nagyobb tömeg elé, és ”szerepelnek”. Egyes játékvezetők észrevétlenül, mások jól észrevehetően. A szereplés velejárója, hogy arról a nézők véleményt nyilvánítanak. Hol finomabb, hol kevésbé finom formában. Azt, hogy a játéktéren egyre gyakrabban megjelennek női szereplők, a magyar szurkolói közegnek még szoknia kell. Bár nem ismerjük a MLSZ játékvezetőket delegáló politikáját, de minimum furcsának találjuk, hogy ugyanazon női játékvezetőt a DVTK két egymást követő rangadójára úgy küldik ki, hogy mindkétszer a DVTK tábora előtt kelljen szerepelnie. Főleg úgy, hogy nagyon kevésszer fordul elő az NB1-ben (ha egyáltalán előfordul), hogy kétszer egymás után ugyanaz a játékvezető szerepeljen egy csapat mérkőzésén. Az pedig már a sors fintora, hogy egy héttel korábban pont Kulcsár Katalin volt az az alapvonali játékvezető, aki – mindössze néhány méter távolságból – nem vette észre, hogy Feczesin kezéről került a diósgyőri kapuba a Videoton vezető gólja.

Normális esetben természetesen a fentiek nem lennének tényezők, azonban a DVTK-Újpest mérkőzés alakulása kevéssé nevezhető normálisnak. Nézzük az eseményeket sorjában: A találkozó második percében Balajcza kapus a büntetőterületet elhagyva letaglózza a Diósgyőr támadó játékosát, Griffithst. A játékvezető meg sem állítja a játékot, így sem sárga-, sem piros lapot nem mutat fel a vendégek kapusának, annak ellenére, hogy hasonló esetben nem egyszer állították már ki más csapat hálóőrét.

Nem sokkal később fetrengés, majd kakaskodás történik a pályán, melynek során színészkedés, két kézzel lökés is látható a tv-felvételeken. Így jutunk el az ominózus esethez, melyben a kapusunkat a kapuja előtt támadják (nincs kifelé szabadrúgás) de ő birtokba veszi a labdát, majd egy szerencsétlen mozdulattal hátranyúl. Nem tudni, hogy nem a keze kiszabadítása utáni mozdulat volt-e, de nem éri el az újpesti játékost, aki azért biztos, ami biztos, eljátssza a ”nagyhalált”. Eltekintve attól, hogy Antal Botond mozdulata büntetőt ért-e vagy sem – ezt nem tisztünk eldönteni – elmondható, hogy ez a döntés nem csak a szurkolókat, de a közvetítés kommentátorát és a mérkőzést élőben, vagy a közvetítésen keresztül követő szakembereket is megosztotta. Emellett – annak ellenére, hogy a nemzetközi labdarúgás az utóbbi időben érezhetően kezd fellépni a pályán való színészkedés ellen, a játék tisztasága érdekében – az sem segített higgadtnak maradni, hogy Vad II játékvezető teret adott az indulatok elszabadulásának, nem szankcionálta a színészkedést, mely a vitatott esetben is komoly szerepet kapott.

Fentiek alapján – bár, ahogyan azt már levelünk elején is tisztáztuk, a más méltóságát sértő skandálást higgadt fejjel mi is elítéljük – erősen túlzónak, precedens nélkülinek találjuk a Fegyelmi Bizottság büntetését, a szektorbezárást illetően. A döntés véleményünk szerint szembemegy a szövetségnek a mérkőzések látogatottságának növelésére irányuló törekvéseivel. A diósgyőri az országban jelenleg az egyetlen olyan stadion, ahol jelentős számú szurkoló látogat ki újra hétvégente, és nem tized- vagy ötöd ház előtt zajlanak a mérkőzések. Nem hisszük, hogy ezek az intézkedések az Önök által kívánatosnak tartott eredményt hoznák el. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy adott esetben a felelősséget vállalnia kell mindenkinek, azt viszont furcsának tartjuk, hogy mint eddig minden esetben, most is csak a szurkolók (kollektív) felelőssége merült fel a fegyelmi bizottságban. Sem a színészkedő, sem a mérkőzésen büntetlenül mást lekönyöklő, sem az utolsó emberként a csatárt letaglózó játékos nem kapott elmarasztalást, ahogy a mérkőzést legalább érdekes felfogásban vezető játékvezetők sem, bár utóbbiak megítéléséhez is videofelvételek állnak rendelkezésre.

Kérjük Önöket, adjanak iránymutatást a jövőre nézve, hogy abban az esetben,ha újra olyan bírói tévedést látunk a pályán, ami befolyásolja a mérkőzés végeredményét, akkor milyen formában fejezhetjük ki a nemtetszésünket? Fontosnak tartanánk az is, hogy tájékoztassák a szurkolókat arról, milyen elmarasztalásban részesülnek azok a játékvezetők, akik a ténykedésükkel és hibáikkal több ezer fizető néző szórakozását veszik el.