John Oliver tévés-humorista vasárnapi esti talkshowjában (Last Week Tonight with John Oliver) az újságírás jövőjével foglalkozott, ijesztő jövőképet felvázolva, amin érdemes elgondolkodni újságíróként és olvasóként is. A kattintáshajhászat mellett előkerül a nyomtatott lapok szerepe és a minőségi oknyomozói újságírói munka eltűnése.

John Oliver először több példán szemlélteti, hogy a mára kevésbé megbecsült helyi nyomtatott lapok még mindig nélkülözhetetlen részei a média-táplálékláncnak, hiszen a tévéműsorok és híradók is nagyrészt ezekből élnek átvett anyagok és szemlék formájában – köztük az olyan nagy médiacégek is, mint a Google és a Facebook. (Ez Magyarországon talán kevésbé igaz, mint az Egyesült Államokban, hiszen nálunk lényegesen kisebb a médiapiac.) A nyomtatott lapok azonban ebből nem sokat tesznek zsebre, hiszen a vészesen csökkenő eladott példányszámok miatt többen kénytelenek lehúzni a rolót. De más bajok is vannak.

Nem az a népszerű, ami fontos

A hirdetéseken és a kattintásszámon alapuló üzleti modell veszélyére is figyelmeztet: „előbb-utóbb muszáj lesz fizetni az újságírásért, különben rá fogunk fizetni” – mondja a műsorvezető. Az online hírmédiával kapcsolatban a kattintásvadászatot tartja a legsúlyosabb problémának, mert a népszerű hírek gyakran nem egyeznek meg a fontos hírekkel. Itt illusztrációképp megjelenik a médiatulajdonos Sam Zell nyilatkozata, aki szerint a bevételszerzés előrébb való, mint az olvasók tájékoztatása. Azért hozzáteszi, hogy ha elég bevétel lesz, akkor majd talán beférnek lapjába a kiskutyák mellé az Irakkal kapcsolatos hírek is.

Így lesz a Spotlightból STOPlight

A videó csúcspontja a fentiek alapján előrevetített jövőt bemutató Stoplight című kisfilm – a 2015-ös Spotlight után, ami egy bostoni lap oknyomozó újságírónak a munkáját mutatja be igaz történet alapján, és idén elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. Az elképzelt jövőben a minőségi – főleg a hatalom ellenőrzésére irányuló – oknyomozói munkát végző médiamunkások háttérbe szorulnak, és minden a kiscicákról szól. A szerkesztőségekből szép sorban eltűnnek a riporterek és újságírók, akiknek a helyét átveszik a szórakoztató tartalmakat készítő (vagy inkább megosztó) közösségimédia-kezelők.