Jakubinyi Hanga, Kovács
Tímea és
Szinai Bence Miskolcról a jobb megélhetés reményében indultak el. Sopronban már van munkájuk. Fotó: Magasi
KISALFOLD.HU
Az a szerencséjük, hogy fiatalok, készek az újrakezdésre és tudnak alkalmazkodni. Három miskolci fiatal ausztriai munkára jelentkezett, a hirdetésben megjelölt összekötőről viszont kiderült: semmi köze az üzemhez. Nem lett munka, elveszett a befizetett kaució, eltűnt a közvetítő. Tanulságos történet…
– Volt munkánk, s bár miskolci viszonylatban jól is kerestünk, az is csak arra volt elég, hogy hónapról hónapra éljünk. Úgy döntöttünk, Ausztriában keresünk munkát – kezd történetükbe Jakubinyi Hanga.
Nem találtunk rést, ráadásul mivel a közös szobát is elfogadtuk, ötven százalékot engedett.
Barátjával, Szinai Bencével és barátnőjével, Kovács Tímeával először egy munkaközvetítő cégnél adták be a jelentkezésüket. A két lány vendéglátásszervező–vendéglátó szakképesítéssel rendelkezik, Bence informatikus rendszergazda. A határ közelében szerettek volna munkát kapni, ha a lakhatást nem tudják Ausztriában megoldani, Sopronból kijárhassanak. Logikus terv.
Csak azzal nem számoltak, hogy már az is pénzbe kerül, ha jelentkeznek. A közvetítő húszezer forintot kért életrajzonként, s bár valóban továbbította jelentkezéseiket ausztriai munkahelyekre, jobbára Tirolba és Karintiába, mosogatónak. A csalódott fiatalok ezek után láttak meg az interneten egy hirdetést: nagymartoni (Mattersburg) gyár keres betanított munkásokat, ráadásul szállást, étkezést is biztosít a havi 1700 euró mellé…
– Rögtön hívtuk a hirdetésben feltüntetett, nevéből ítélve magyar összekötőt. Kapásból mondta a tudnivalókat, beszélt az üzemről, a munkáról, a feltételekről. Csakhogy kétszázötven eurót kért fejenként, mondván, hogy az a szállás kauciója. Életszerű volt ugyan, de akkor már óvatosak voltunk, mondtuk, szó sem lehet, hogy ekkora összeget átutaljunk, előbb kössenek velünk szerződést – veszi át a szót Szinai Bence.
– A férfi közölte, a szerződésbe mindenképpen bele kell írni a kauciót, illetve az átutalás hivatkozási számát. Mindenre tudott valami indokot, utólag is el kell ismernünk, profi volt – teszi hozzá Kovács Tímea. A fiatalok próbáltak utánajárni a dolgoknak, igyekeztek bebiztosítani magukat. A gyárat leellenőrizték az interneten, látták, tényleg van felvétel, kifaggattak régóta kint dolgozókat, s kiderült, valóban kérnek kauciót a szállásra…
– Nem találtunk rést, ráadásul mivel a közös szobát is elfogadtuk, ötven százalékot engedett. Átutaltuk a 375 eurót – mondják a fiatalok. Olvasóink nyilván már sejtik: nem kellett volna. Merthogy azóta se pénz, se munka, se közvetítő. És ezért mesélik el történetüket Bencéék: hogy mások okuljanak az ő kárukból.
– Arról volt szó, ha a pénz megérkezik, futárral küldik a szerződést. Nem jött. Kocsiba ültünk és mi mentünk el Nagymartonba, ahol kiderült, nem mi vagyunk az egyetlenek, akiket ez a férfi átvágott. Ugyanis semmi köze a gyárhoz. Álnéven vett le bennünket, hamis adatokat használt. Úgy tudjuk, Mattersburgban már fel is jelentették emiatt. Mi viszont itt maradtunk állás nélkül – meséli az összetartó hármas. Ezek után életbe lépett a B terv: Sopronban jó helyen kopogtattak, és segítséggel negyvennyolc óra alatt találtak szállást, munkát. Igaz, ez csak átmeneti megoldás, de legalább biztos…