Egy új evolúciós
pszichológiai elmélet magyarázatot talált arra, hogy miért olyan nehéz rávennünk magunkat a sportolásra.
A Harvard Magazine összegezte Daniel Lieberman biológus kutatásának eredményeit, aki az embereket két csoportba osztotta annak mentén, hogy a „természetes szelekció” alapján mely csoportba tartoznak: a kutató megkülönböztet „született atlétákat”, és „született kanapén punnyadókat”, vagyis a zseniális angol kifejezéssel élve, couch potatókat – írja a Science of Us.
Az emberi test alapvetően az eredményes futásra van kalibrálva, ezt igazolják a rövidebb lábujjak és sarokcsontok, és a verejtékezés képessége is, ami azt a funkciót látja el, hogy a test képes legyen lehűteni magát – érvel a biológus. Ugyanakkor Lieberman azt is hozzáteszi, hogy mindemellett kódolt lustaság is működik az emberben.
Az ember alapvetően arra van programozva, hogy pont csak annyit mozogjon, amennyi a túléléshez szükséges. Mikor vadászó-halászó életmódot folytattunk, nem egyszer fordult elő, hogy kevés volt az élelem, ezért az aktivitás, a mozgás visszafogása maga volt a túlélés, és az emberi reprodukció záloga. Tehát a lustaság nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy ne haljon ki az emberiség. Mindeközben azt a következtetést is levonhatjuk mindebből, hogy az ember futásra született – de csak pont annyira, amennyi éppen szükséges.
Daniel Lieberman szerint mindez mára kettévált, és a már említett két emberi kategóriában megnyilvánulva él tovább.
Tehát mozogjunk, lehetőleg naponta egy keveset, vagy a héten több alkalommal intenzíven, de az edzést semmiképp ne vigyük túlzásba!
Egy biztos, a mozgás növeli a koncentrációs képességet, és csökkenti a stressz-szintünket. A Harvard Egyetemen nem véletlenül kötelező program a mindennapos testmozgás a diákok napirendjében. hvg.hu