Szóval a mi már
közismert boldogtalanságunkhoz óriásit tesz hozzá az, hogy hatalmasak az ember és ember, család és család közötti vagyoni és életesély-szakadékok. Huszonöt év alatt amolyan latin amerikai modellünk lett: hatalmas vagyonok halmozódnak, miközben nagyon sok a nincstelen, és valahogy nem a középosztály létszáma nőtt. Biztos elműködik ez így is, rövid távon még eredményes is lehet, de hogy boldogság az nem jár vele, az tuti. No persze a dánoknál se csupa kolbász a kerítés, példáulEz már nekünk is megy, már csak a boldogságot kellene meglelni hozzá…írja mai jegyzetében az Északmagyarban, Kiss főszerkesztő (fotó: Kopppenhága látkép)