Már ősszel döntés

születhet a paksi atomerőmű-bővítés uniós engedélyezése ügyében. A magyar kormányra nehéz napok és súlyos perek várnak.
A folyamatban lévő két eljárás közül a tiltott állami támogatás ügyében az eredmény is borítékolható, és a beruházási tender elhagyása miatt indított vizsgálat befejezése is közelebb került. Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője azt valószínűsíti, hogy a kormány kénytelen lesz elfogadni azt az uniós érvelést, amely szerint a beruházás jelentős állami támogatást tartalmaz – magyarán nincs esély rá, hogy a piacon megtérüljön, és a kiadások illetve a várható bevételek különbségét az állam fogja kiegyenlíteni –, az Európai Bizottság ugyanakkor tudomásul veszi, hogy projektre (és így a támogatásra is) a magyar energiapiac egyensúlya miatt szükség van. Jávor lapunknak úgy fogalmazott, hogy

az évszázad üzletéről és a Paks II-ről, mint az olcsó áram garanciájáról szóló kormányzati állítások átkerülnek a bullshit kategóriába:

a bővítés – amennyiben valóban megvalósul – egy bevallottan veszteséges projekt lesz, és minden forint, amit ráköltünk, deficitet termel.

A politikus szerint a bizottság várhatóan arra az álláspontra helyezkedik majd, hogy őrültségeket csinálni és az adófizetők pénzét veszteséges beruházásokra költeni olyan tagállami jog, amelybe Brüsszelnek nincs oka beleszólni.

Ennél kevésbé egyértelmű a helyzet a beruházási tender elhagyása, a Roszatom verseny nélküli kiválasztása ügyében. Jávor kérdésünkre elmondta: ismeretei szerint itt a kormány azzal érvel, hogy a magyar műszaki és biztonsági előírásoknak csak az orosz technológia felel meg. Ezt egy másik – iparági – forrásunk teljes szakmai képtelenségnek nevezte: mint rámutatott, a hazai energiaipar éveken át egy nemzetközi tender kiírására készült, az összes erőműtípust megvizsgálták, az előzetes környezeti értékelés is négyféle reaktorra készült el, soha nem merült föl, hogy bármelyik inkompatibilis lenne a hazai előírásokkal (ellenben a beszerezni tervezett orosz reaktort magyar kormányzati közlés szerint több mint ezer ponton kell módosítani ahhoz, hogy illeszkedjen a hazai szabályokhoz).

Az Orbán-kabinet érintett miniszterei maguk is a tender mellett érveltek egészen 2013 őszéig. Ráadásul több, egymástól független forrás is úgy tudja, hogy a brüsszeli igen egyik feltétele az alvállalkozók kötelező tendereztetése, azaz a Siemens, az Alstom és a többi európai beszállító beengedése lesz (értelemszerűen a potenciális magyar cégektől elvéve az esélyt), ami önmagában megkérdőjelezi azt az állítást, hogy a fővállalkozó-generálkivitelező Roszatom megbízásának viszont nem volt alternatívája.

Úgy tudjuk – és ezt kérdésünkre Jávor Benedek is megerősítette –, hogy vannak olyan vélemények a bizottságon belül, amelyek szerint a nukleáris beruházásokra nem vonatkozik az európai versenyjog. Ezt a nézetet ugyanakkor még az illetékes uniós biztosok közül sem osztja mindenki, a tagállamok jelentős része pedig mereven elutasítja, és a bizottság ilyen értelmű döntését veszélyes precedensnek tekintené.

Információink szerint Paks II engedélyezése esetén

Ausztria haladéktalanul az Európai Bírósághoz fordul, és van rá esély, hogy Luxemburg, illetve több nemzetközi civil szervezet is ugyanígy tesz.

Baj lehet a környezetvédelmi engedéllyel is: mivel egy korábbi uniós eljárás miatt a kiégett fűtőelemek Oroszországba szállítása meghiúsult, a tervezett erőmű területén, a reaktorok között kell egy átmeneti tárolót építeni a sugárzó hulladéknak, erre azonban a már beadott engedélykérelem nem terjed ki, így valószínűleg az egész procedúrát újra kell kezdeni.

Ráadásul egyre kevésbé valószínű, hogy az Orbán-kormány által sűrűn emlegetett brit Hinkley Point beruházást – ahol a bizottság a deklarált állami támogatás ellenére engedélyezte a létesítést – a magyar ügyben hivatkozási alapnak lehet tekinteni: miután egy szakmai szervezet állásfoglalása nyomán a Financial Times megírta, hogy az új atomerőművet sokkal olcsóbban ki lehetne váltani szélfarmokkal vagy gázerőművekkel, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is megállapította, hogy a tervezett létesítnmény túlságosan drága, és előfordulhat, hogy a brit kormány kihátrál a projekt mögül.

A magyar kormány kénytelen lesz elmagyarázni az állampolgároknak, hogy bár a Paks II atomerőműben termelt áram nem lesz olcsó, és az erőmű működtetése jelentős közpénzeket fog felemészteni, miért akarja mégis megvalósítani – írja friss közleményében az Energiaklub. A szervezet kérésére Felsmann Balázs, a Corvinus Egyetem Stratégiai és Nemzetközi Menedzsment Kutatóközpontjának vezetője 16 lehetséges forgatókönyv alapján számolta ki a tervezett beruházás közgazdasági mérlegét:

a legvalószínűbb opció szerint évente 100 milliárd, a hitelvisszafizetés időszaka alatt több mint 2000 milliárd forintnyi veszteségpótlásra lesz szükség

a 4000 milliárd forintba kerülő projektnél.