Mi a népszavazási kampány
tanulsága?
A népszavazási kampány során valamennyi politikai erő elsősorban hosszú távú érdekeit helyezte előtérbe. A Fidesz erőfelmérést tartott, és egy időközi, éles helyzetben mérette meg önmagát. A Jobbik és az LMP szinte teljesen kivonta magát a kampányból, előbbi azért, mert a kormánypártoktól képtelen lett volna megkülönböztetni az álláspontját, utóbbi pedig nem tudott markáns, egységes véleményt kialakítani. A baloldali pártok között is minőségi különbséget láttam a kampány láthatósága kapcsán: míg az MSZP sokáig önmagát kereste, addig a DK a kezdetektől határozott álláspontot képviselt az ügyben.
Hogyan hat ez a közéletre?
A közéletben megjelentek a migrációval kapcsolatos eszmetörténeti és praktikus álláspontok, amelyek a közbeszéd részévé is váltak. Az átlagpolgár számára érthető lett a „multikulturalizmus” vagy éppen a „Willkommenskultur” kifejezés, ugyanakkor az interpretációs lehetőségek felülről vezéreltek maradtak. A közéleti hangnem stílusa nem módosult, s a népszavazás jellegéből adódóan elsősorban a kormánypártok voltak érdekeltek az indulati elemek használatában. Kívülről furcsa volt átélni, hogy Gyurcsány Ferenc zsigeri dinamizmusát az otthonmaradás melletti érvek kísérték.
Valaki jól jön ki ebből a népszavazásból és kampányból?
Várhatóan mindenki, és ezzel egyidejűleg senki sem jön ki jól ebből a kampányból. A népszavazást követő kommunikációban valamennyi politikai erő megtalálja majd a saját pozitívumát, azonban vélhetőleg elmarad a „feloldás”, a migrációs válság gyors megoldása. A részvételi arány sok mindent determinál, de fontosnak tartom az érvénytelenül leadott voksok számát is. A magyar viccpárt, a Kétfarkú Kutya Párt folyamatos, aktív jelenléte a kampány során az eredménytől függetlenül determináló erejű lehet, hiszen a politikai humor iránt érdeklődő fiatalok pártja maradhat. Északmagyar