Felkapták a tanulni vágyó
fiatalok Ausztriát, a diákok körében egyre népszerűbb az alpesi ország. Az osztrák felsőoktatási intézményekben tanulók több mint negyede (27%-a) külföldről érkezik, számuk egyre növekszik, a 2015/16-os tanévben 100.000-re emelkedett. Bár egyre több az olyan szak, ahová felvételit előírnak, az egyetemek többségére egyszerű bejutni, csak az otthoni dokumentumokat kell hiteles fordítással igazolni és beadni. (Egyszeri költség ugyan, de kell ezzel is számolni.) Vegyük sorra, mennyit költ egy diák egy hónapban ott, ahol a tanulás ingyen van.
A kiadás tetemes része a lakhatásra megy el, a költségek javát, 30-40%át ez emészti fel. Az utóbbi években folyamatosan nő a kereslet, az itt tanuló egyre több külföldi mellett az erasmusos diákok is komoly konkurenciát jelentenek, hisz lakni valahol nekik is kell. Mindennek egyenes következménye, hogy az albérleti árak magasra szöktek, olcsóbbak jó ideig nem lesznek. 
Havonta 250-300 eurót elvisz a lakhatás, olcsóbb valamivel akkor lehet, ha egy szobába ketten költöznek. Megfizethető kollégiumba nehéz bejutni, az új építésűeknél pedig mélyen a zsebbe kell nyúlni. A 2. kerületben pár éve átadott diákszállóban egyágyas szobát 400 euróért adnak, igaz, a szolgáltatások sem rosszak, benne van a fitnessterem és a wellness is az árban. A tavaly átadott Gazdasági Egyetem (WU) melletti diákhotel egyágyas szobája mérettől függően 490 és 790 euró között mozog (XS:16-19m2 balkonnal 490, az XXL 36-40m2 balkonnal 790 euró).
A diákok körében kifejezetten népszerű az együttlakás, a WG (Wohngemeinschaft), amikor többen lakóközösségbe tömörülnek, és egy lakást közösen bérelnek. Nem egyszerű a megüresedett helyekre bekerülni, a bentlakók versenyeztetik a jelentkezőket, hogy kit vesznek be maguk közé szimpátián és ajánláson múlik. Kell hozzá szerencse és helyismeret, hogy rögtön kifogjunk ilyet, bár több pénz így sem marad a zsebünkben, a bérleti díj, a szoba méretétől függően, 250-350 eurót emészt fel, és ehhez jön még az internet, a közös költség és a villany, de ez több emberre elosztva nem olyan megterhelő.
A kiadások másik sarkalatos pontja az étkezés. Meglehetősen költséges, különösen, ha nem otthonról viszi a diák az ebédet. A menzák többsége megszűnt az egyetemeken, legalábbis a régiekben, de mindenütt akad menüztető étterem a környéken, ami annyit tesz, 5-7 euróért már mindenki egy jót ehet. Hogy napközben és a fennmaradó étkezésekre mennyit költünk, az a pénztárcánktól függ, de átlagosan legalább 200 eurót számolhatunk, persze ebből urak nem vagyunk, hisz napi 6-7 eurót kell beosztanunk.
Ez a két legnagyobb tétel. Ehhez már csak olyan „apróságok” jönnek, mint az utazás, (diákbérlet: 15 euró, havi egy hazautazás 30), a telefon, minimum 10 euró, sport (minimum 20 euró/per hónap a legolcsóbb fitnessbérlet, de havi 11-12 euróért városi uszodákba is vehetnek a diákok bérletet). A szolgáltatások drágák, de a töröknél, vagy a szerbnél 10 euróért a hajat szárazon vágják, hiába a könyvtár, tankönyvre is költeni kell, a fénymásolás viszonylag olcsó, de így is elmegy havi 25-30 euró.
Színházba, operába és komolyzenei koncertekre árulnak pár euróért diákjegyeket, de állóhelyre is lehet váltani tikettet, így viszonylag olcsón kulturálódhatunk. És hát fiatalon bulizni is kell. A jobb klubokba 12 euró a beugró, 2 a ruhatár, és 4,50 (0,3 l sör) a minimális fogyasztás. Ezt persze csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak, a többség inkább otthon mulat. De bárhogy is osztunk, szorzunk, 600 euró a minimum, amiből szerényen meg lehet élni Bécsben.
Hogy ki finanszírozza mindezt? Ha nincs szülői segítség, a megélhetés elég nehéz. Sokan vállalnak munkát a tanulás mellett, ezzel jól is keresnek, bár megvan a veszélye annak, hogy a diplomát nem szerzik meg a kijelölt idő alatt.