Ghost House of Pécs

Ghost House of Pécs

Azt szeretem a timelapse-ben, hogy olyan jelenségeket mutat meg, amiket tulajdonképpen szemmel sose láthatunk.
Gyorsan mozgó emberek, száguldó autók, suhanó felhők, viharok, és még sorolhatnám.
Na dehogy egy épület teljes bontását…

2013-ban mikor megismerkedtem e műfajjal, hogy ilyen is létezik, arra gondoltam, kipróbálhatnám, én mit hozok ki a kamerámból. Meg is alkottam a Pécsről készült felvételeimet fél év elteltével.

Aztán szembefutottam egy hírbe, amiben a 25 emeletes bontásáról írtak. Szóba jött, hogy a robbantás kivitelezhetetlen, így fentről lefelé kell szintről-szintre bontani. Ez lehetett az a pillanat, mikor (mint tudjuk, nagyon vizuális vagyok) megpróbáltam a leírtak alapján elképzelni a folyamatot, és ekkor eszmélhettem rá, hogy egy nem mindennapi látvány lenne ezt gyorsítva végignézni.
Eltelt pár hét, és mikor megtaláltam a megfelelő zenét, akkor lettem biztos, hogy ezt meg kéne próbálni kivitelezni, de erről inkább a naplóban írok részletesebben.

A jelenbe ugorva, nem tudtam elképzelni milyen lesz ezt végig csinálni. Csak szorgalmasan lépésről lépésre terveztem a dolgokat, ahogy jöttek egymás után. Mikor elkezdtem, azt se tudtam, hogyan fogom stabilizálni. Ez nem egy szokványos timelapse, amikor lehelyezem valahova a kamerát, és önállóan készít képeket. Nem. Itt minden alkalommal nekem kell ellőnöm a képet, ráadásul minden nap el kell mennem a helyszínekről. Így hát kidolgoztam egy állványos módszert amivel, nagy eséllyel bármilyen magasságban is pontosan ugyan oda tudom helyezni a kamerát, mint ahova előzőnap tettem.
Mellesleg csak, hogy világos legyen, minden nap mentem és fotóztam. Nem, nem több fixen rögzített web kamera készítette a képeket.Vasárnap és szünnapokon nagy örömömre nem kellett mennem, mert nem haladtak a bontással. Meg persze esőben sem, de az baromira nem érdekelt úgy, hogy akkor is mentem.

Kicsit a technikai felszerelésekről, mert ezek sosem marathatnak ki. 
A még nem létező követőim tudhatják, hogy egy EOS 70D-t használok 18-135mm kit obival, és egy Hamah Star 63-as 3 lábú állvány. A 3 lábúságot azért tettem hozzá, mert jelen esetben csak 1 lábra volt szükségem. Persze vehettem volna egy monopod-ot, de minek költsek feleslegesen. Úgy hogy semmi extra, egy tök alap felszereléssel vágtam neki. Szerencsére kezdés előtt már tudtam, hogy az optikám f5.6-on a legélesebb, így 1-2 véletlen kivétellel, mindig ezen használtam.

A legérdekesebb a hyperlapse volt, avagy az 5-ös helyszín. Ezt több próbával felkészülve készítettem el.
Volt egy tervezett tartalék is, de mivel az közvetlen a szliven épülete mellett haladt volna, és pont akkor kezdtek ott dolgozni az épületen, ezért sajnos úgy döntöttem elvetem.
Szóval volt egy 50 méteres táv a buszmegállón keresztül, amit egy táblázat segítségével a 170 helyett 280-ra osztottam be, így lett 21 cm a lépésköz. Én hülye 280 napra készültem fel, hogy egészen biztosan ne érjek a végére idő előtt. Így is csak 43 méterig jutottam a végére. Mind ezt úgy, hogy félidőben ráeszméltem, hogy túl lassan haladok, így egy nagyon merész döntést kellett hoznom, amit szerintem senki nem vett észre. Az első villanyoszlopot elhagyva, felgyorsul a kamera haladási sebessége. A táblázaton látható is, hogy a második lapon kimarad 2 nap. Ez volt az, amikor átszámítottam a lépésközöket, így kimaradtak azok a napok. Csak a táblázatban, a valóságban minden ment rendben az eredeti tervek alapján. Szóval az történt, hogy 2 naponta megnöveltem a lépésközöket 1 cm-rel. Így egy hónap elteltével már 35 cm-ként helyeztem odébb a kamerát. Ez egy jó trükk volt, hogy ne hírtelen gyorsuljon be a mozgás, így nem zavaró. Persze ezt is megelőzte egy próbasorozat.

Statisztikai érdekességek:

• Megközelítőleg 650 km-t sétáltam, ami a fotók elkészítéséhez tartozik.

Volt néhány alkalom, amikor a Tüzér utcától visszasétáltam a belvárosba, de ezek a plusz 10-20 km-ek nem tartoznak a képek készítéséhez.

• 160 órán át jártam az útvonalat. Ehhez hozzátartozik még az oda-vissza utazás, ami még 200 óra, így több mint 350 órát áldoztam a képek elkészítésére. Ami az utómunkát illeti, 40 óra volt a fényelés, nagyjából ugyanennyi a stabilizálás.
• Összesen 2261 kép készült a bontás alatt.
  Ezek mindegyike 20 Mp felbontású 14 bit RAW kép, 57 GB össz mérettel.
  Záridő változó, de fix f5.6 rekesz, iso 100

Helyszínenként ennyi kép készült:

• 1. 135
• 2. 135
• 3. 135
• 4. 119
• 5. 171
• 6. 152
• 7. 174
• 8. 152
• 9. 170
• 10. 170
• 11. 171
• 12. 116
• 13. 116
• 14. 174
• 15. 171
• A legrövidebb menet 47 perces volt, leghosszabb pedig 1 óra 46 perc.
  Bár ebben nem vagyok biztos, mert emlékeim szerint volt egy nap, amikor megkergetett az eső, ekkor lehetett egy 36-40 perces utam.

A teljes útvonal 3,2km + 1km az Árkádtól való felsétálás az alagútig, a Kálvária útig. Na, most a 2. héten rájöttem, hogy a számozási sorrendben végighaladva kb. 1 hónap alatt kivégezném magam úgy, hogy ez után fordítottam a sorrenden, és a 15-ös helyszínnel kezdtem.
Mert az a helyzet, hogy hegyről lefelé könnyebb a séta. 😀
A cipőm nem is bírta tovább 4 hétnél, így egy jó drága sportcipőre kellett beruháznom, ami mellesleg 1000 km-re van tervezve, így szinte kifogástalanul éppségben maradt.
Apropó a teljes útvonal videón is végignézhető. (persze felgyorsítva)

A képek minden napos gyors rendezéséért egy saját készítésű szoftver volt felelős. Szerencsémre szinte mindig jól végezte dolgát, csak egy nap volt, amit a mai napig nem értem, hogy történhetett. A június 3-i képek eltűntek. Ezt pár nappal utána vettem csak észre.

A sorszámok rendben voltak, de mégsem volt meg az a pénteki adag. Felülíródott-e nem tudom, de nem voltak meg. Aztán még szerencsére a kártyáról helyre tudtam állítani az 1. számú helyszín képét leszámítva. Ami még különlegesebb, hogy Lightroom-ban kis mértben hibátlanul megjelenik a kép, azonban nagyban már nem.

Végül szeretném hozzátenni, hogy a felvételeket 4K felbontásra készen készítettem el, így ha valaki igényt tart rá, akár az adott helyszín teljes vágatlan anyagát is megszerezheti.
Az alábbi listában helyszínek alapján számozva megtekinthető 240p felbontásban az összes vágatlan kész anyag.

1. helyszín	2. helyszín	3. helyszín	4. helyszín	5. helyszín
6. helyszín	7. helyszín	8. helyszín	9. helyszín	10. helyszín
11. helyszín	12. helyszín	13. helyszín	14. helyszín	15. helyszín

A Napló

2014. nyár

2 hónapja egy okból kifolyólag, majdnem napi rendszerességgel nézem a Pécsma.hu és facebook oldalát.
Az egyik nap szembe találom magam egy Magasházzal kapcsolatos hírrel, mi szerint hamarosan el kezdik a bontását, azonban a robbantás szóba sem jöhet. Szintenként kell lebontani.
A szintenként szón van a hangsúly, ugyan is ekkor pattanhatott ki a fejemből az ötlet.
Mi lenne, ha ezt minden nap lefotóznám, és készülne belőle egy timelapse, ahogy pillanatok alatt eltűnik.

2014. augusztus

Szép lassan jött a motiváció, és az ötletek is gyűltek, még is milyen zenei alapja legyen.
Aztán néhány hét alatt meghoztam a végső döntést.
Neki álltam a vágásnak, és ahogy kellően változatosnak éreztem, elkészítettem.
Aztán mikor úgy éreztem „ez így jó lesz”, elhatároztam, hogy készítek valamiféle felvételeket az elejére.

2014. szeptember

Lassan, jöttek az ötletek.
19-ére volt két elképzelésem.
Ezen a pénteki napon reggel fél 10-ig volt egy előadás az egyetemen.
Miután végeztem elindultam a Tüzér utca felé.
Kis mérlegelés után sikerült megtalálnom a megfelelőnek látszó helyet.
Aztán a régi kézzel exponálás folyamata kezdetét vette.
Ezt azért emeltem ki, mert ugyan állványon volt a kamera, a nyomások miatt mindig elmozdult egy kicsit.
Akkoriban nem volt időzített távkioldóm, ezért kb. 3 másodpercenként lőhettem egy képet.
Szóval ezt kb. 15 percen át csináltam 10:15-től.
Aztán még úgy gondoltam belefér még egy, és elmentem a ház másik oldalára a Hungária útra.
10:50-re odaértem, és el is kezdtem.
kb. 2-3 másodpercenként lőhettem itt.
18 percig készültek a felvételek, és ez idő alatt csak egyszer volt, hogy valaki beállt a kamera elé, amit így két év elteltével, már nem kihagynom kellett, hanem maszkolással ügyesen kiszerkesztettem az adott képről, így abszolút észrevehetetlen.
Rá egy héttel később 27-én ismét kimentem, és ekkor elkészült, késleltetett kioldásos módszerrel a 3. felvétel is az épület lábánál.
E miatt a technika miatt 8 másodpercre nőtt az időközök száma, így több mint fél órán át tartott elkészíteni, amit egyébként fél 12-kor ejtettem meg.
Majd jött egy nagyobb szünet.
Ha jól emlékszem nem tudtam, hogyan folytatódjon, vagy csak vártam a megfelelő időjárási viszonyokat, így a következő felvétel várt magára egészen október 21-ig.

2014. október

Valószínűleg ekkor már meg volt az ötlet, hogy kell egy felvétel, ami hatásos átmenetet képez az eddigi felvételek és a bontás alatt készített között.
Így hát délután 2-kor felmentem az alagút tetejére, és elkészítettem az összes közül a legkellemetlenebb felvételsorozatot.
(Kellemetlen volt, mert félidő után egy erős fekete füstölés csapott fel a kép alján lévő közeli épület mögött, így ideges voltam, hogy ebből így mi lesz?!)
Itt már 10 másodperces időközöket használtam, és mivel számolnom kellett a végén látható begyorsulással, ezért jó sok plusz képet kellett ráhagynom, így 1 óra 25 percen át készült.
Szerencsére a felcsapó erős füstöt pont úgy gyorsítottam, hogy azokon a képeken, amiken látszik a füst, éppen kiestek a megfelelő gyorsítási beállítással. Innentől jött a várakozás időszaka.
Ettől fogva 1 éven át az alábbiak történtek.

2014. október

Az utolsó editálásaim a Sony Vegas Pro-ban.
Megszerkesztettem, és elkészült, a fele. (értelem szerűen az addigi anyagokból minden)
Effektek, rá zoom-olás, elmosott ráközelítések borzasztóan még amatőr, de tökéletesen megfelelt megoldásokkal.
Annyi szépséghibája volt még, hogy kimerevíteni nem tudtam, így a képek kicsit, de érezhetően remegtek, ill. a villódzás korrekcióm is már ugyan sokkal előrehaladottabb, már szinte tökéletes kivitelben, de még több órás precíz manuális igazításokkal valósult meg.
Ill. a ráközelítések bemosódását Photoshop-al oldottam meg, így külön azt a néhány képkockát egyenként szerkesztettem.

2014. november

Egyetemi őszi szünet elején elhatároztam, hogy végre megismerkedem a Premiere Pro-val, és az After Effects-el.
Megismeréseként az egész addigi Magasház felvételeimet egy az egyben ugyan úgy próbáltam megvalósítani Premiere Pro-ban.
Pontosan 3 napon át reggeltől-estig szüntelenül kerestem a megoldásokat.
Végül megvalósítottam ugyan azt, és még egy stabilizálási módszert is kitaláltam, mi szerint egy adott pontra ráhelyeztem egy kört, és azt a pontot mindig a kör közepére igazítottam be.
Ezzel a remegést majd, hogy nem tökéletesen megszüntettem.
A ráközelítéses bemosódást pedig After Effects-el valósítottam meg.

2015. november

1 éven át szinte nem is gondoltam a házra, a projektre, és ha a távolból észre is vettem az épületet, úgy voltam vele, hogy ebből már nem is lesz semmi, inkább hagyom is a fenébe, de aztán így kb. egy év elteltével, mikor újra előkerültek a hírek, hogy most aztán már tényleg elkezdik a bontást, újra elővettem, és átértékeltem az egy évvel ezelőtti kezdő tudásomból összerakott valamit.
1 év alatt meglepően sokat tanultam, ismertem meg a Premiere Pro, és After Effects-ből, így már ez idő alatt nem a régi PP-ban megvágott, és AE-ben szerkesztett és Adobe Dinamic Link segítségével összekapcsolt módszert alkalmaztam újra.
Bár pontosan nem emlékszem, de itt még AE-ben szerkesztettem, majd tömörítetlen avi-ba kikonvertáltam, majd az avi-kat PP-ba megvágtam.
Ez se rossz, csak utána jöttem rá, hogy AE sokkal szebben kezeli le a színátmeneteket, így ugyan az a 8 biten tömörített anyag, sokkal szebben mutat, mint ha PP-ban renderelném ki.

2015. december

Szorgosan kerestem a megfelelő helyszíneket, ahova a bontás alatt minden nap majd elmegyek.
A hónap elejére már elő is álltam az útitervvel, azonban ekkor még csak 7 helyszínnel jelöltem.
Hónap végén kezdem el a próbákat.
Első körben egy este felfestettem a környező utcákban a kiszemelt helyekre egy keresztet.
Majd az elkövetkezendő hetekben néha-néha rájuk néztem mennyire strapabíróak.
Jól teljesítettek, 2 hónap elteltével is jól megmaradtak, azonban a Hungária úti kereszteződésnél 2 jelölést bután túl közel a falhoz tettem le, így nem fértem el a kamera és a fal közé, így valamivel távolabb a falaktól (kb. 30cm) újat festettem. (2016. márciusban)

2016. március

Készen állt már minden, csak várnom kellett a kezdést.
Március ötödikei szombaton tartottam egy tesz kört.
Elindultam a Tüzér utcáról és feljegyeztem a jelölések hol vannak, és a gyújtótávolságokat.
Ekkor már 2 olyan videót is készítettem, amit teljesen AE-ben vágtam, és szerkesztettem.
Így egyértelmű volt, hogy timelapse-et a legkönnyebben AE-ben lehet szerkeszteni, mert előre puffereli a kész anyagot, így akadás mentesen le lehet játszani, még a nagyon sok renderelést lelassító effektek alkalmazásával is.
Így hát már megint negyedszerre teljesen újra nekiálltam a nulláról.
Kitaláltam a megfelelő technikát, amivel pontosan ugyan oda tudom helyezni a kamerát, ill. a hyperlapse helyszínét is ez időre felmértem.
Készítettem 2-3 teszt felvételt, hogy meg tudom-e oldani minden féle jelentkező problémát, ill. elég pontosan halad-e a kamera az adott irányban. Voltak pontatlanságok, de a 2. már mondhatni hibátlan volt.
A stabilizálási technikám itt még messze nem volt tökéletes, de emiatt nem aggódtam, ekkor már tudtam, hogy ha jó az anyag, csak a megfelelő feldolgozási módszer kell és tökéletes lesz.
A hyperlapse snittnél teszteltem, hogy tudok-e vinni bele motion blur-t is.
Igen, gyönyörűen működtek a próbafelvételeken, azonban azzal nem számoltam, hogy az effekt teljesen megőrül, ha erős változások lesznek a képek között, így ezt nem tudtam alkalmazni a naponta készült felvételeken.

2016. március 29.

Eljött az első nap.
Volt még egy dolog, amivel ekkorra még nem végeztem.
Minden jelölés meg volt, csak egy nem. Az alagút.
Ugyan is odafenn fű borította föld van.
Hetekkel ez előtt vettem valamiféle tömör fa rudat.
Lefaragtam az egyik végét, majd vastagon lelakkoztam, és a tetejét lefestettem feketére, hogy a lehető legkevésbé legyen feltűnő.
Én úgy is tudom, hol keressem, de másnak nem kell tudnia róla alapon.
Szóval ezen a napon kimentem, és nagy nehezen egy adott ponton benyomtam a földbe, majd hosszas kalapálás után a föld szintjéig bevertem.
Aztán el is kezdődhetett az első nap élesben.
Ekkor még 2 helyszínen is eltoltam a beállítást, ugyan is még nem tudtam, hogy pontosan hova irányítsam a gépet.
Aztán, ahogy teltek a napok, a 2. hétre már mindent pontosan tudtam, mit mihez igazítsak.
2. hét elején észrevettem, hogy az autó fókusz nem áll be teljesen élesre, így azonnal elkezdtem finom hangolni, ami után már majdnem tökéletes lett.
3. héten ezt megint megtettem, és onnantól kezdve minden kép egytől-egyig tű éles lett.

2016. április 14.

Az első nap, amikor a 4-es számú helyszínen nagyon ideges lettem.
Előző nap láttam, hogy a közelében az utat sárga festékszóróval jelölik.
Meg is kérdeztem mire készülnek.
Mint megtudtam útfelújítás lesz, de a járdához nem nyúlnak.
Részben megnyugodtam, csak aztán 14-én mikor odaértem ideges lettem, mert autókkal odaálltak, és egy nagy gép is dolgozott a kép látószögén belül.
A nagy probléma az volt, hogy egy autó pont a helyszín előtt állt így illedelmesen megkértem ott valakit, hogy legyen szíves odébbállni az autóval, mert betakar.
Szerencsémre eleget tettek a kérésemnek, így csak a munkásgép látszik a képen oldalt, de betudhatjuk egy ott járó autónak.
Kb. 2 héttel ez után is volt egy hasonló helyzetem a Kórház térnél. (13-as számú helyszín)
Akkor egy szállító kis teherautó parkolt le pár percre a kamera előtt a teljes képet betakarva. Szerencsére 2 perc várakozás után elment.

2016. május 2.

Az első nap, amit intenzív esőzésben esernyővel csináltam végig. Szerencsére minden kép készítésekor a frontlencse tökéletesen szárazon maradt.

2016. május 10.

A második nap esőben…

2016. május 12.

A harmadik nap esőben. Esőben? Monszun!

2016. május 14.

Még egy kis eső…

2016. május 17.

Egy új érdeklődő. Furcsa dolog, amit csinálok, mert a hyperlapse helyszínén mérőszalaggal kell kimérnem a napi pontos helyzetet, és ez úgy tűnik, egyesek azt hiszik valamit csinálni fognak ott… Mert, hogy mérek. Na, mindegy.

2016. május 19.

Majdnem 10 percig kerestem az alagútnál a botot, amit leszúrtam a földbe, mert az előtte lenyírt fű teljesen beterítette, de nagy nehezen megtaláltam. 10 percig kapartam a földet, mint egy tyúk. 😀 Félidőben egy 10 perces kis eső… Ja és akadt egy újabb érdeklődőm.

2016. május 25.

A séta végéhez érve nagyon meglepődve pillantom meg a feltúrt utat a Tüzér utcában. Pontosan 15 méterrel az 1-es számú helyszín mellett a kereszteződésnél. Mondanom sem kell mennyire ideges voltam. Egyébként csőtörés volt. Hazaérve meg olvasva a híreket, a Hungária úton mindenféle érdekesebbnél érdekesebb felújításokat terveznek. Bicikli sáv, buszsáv meg egyebek. Újabb ok, hogy idegeskedjek a helyszínek miatt. (8-13)

2016. június 2.

Egy kis nyári zápor…

2016. június 3.

Szó szerint megkergetett egy újabb zápor. Félúton el is kapott, de lehagytam! 😀

2016. június 6.

Egy újabb útfelásás a Petőfi utcában, és ott meg is tudtam, hogy 20-án készül egy teljes Hungária úti gázcsőhálózat felújítás. :/ Innentől kezdve jöhet egy újabb izgulás, hogy a 11-es helyszínt végig tudom-e majd csinálni, ill. a 10 és 9-es helyszín is veszélyben van.

2016. június 7.

A napi képek felmásolását követően vettem észre, hogy a múlt hét pénteki (06.03) képek hiányoznak, de a sorszámozás rendben van. Nem tudtam rájönni, hogy mitől alakult ez így, de több órás kínlódás árán egy szoftver segítségével sikerült az SD kártyáról a törölt múlt heti képekből a péntekit visszaállítani, így ezt szerencsésen megoldottam.

2016. június 10.

Ha eddig nem volt elég a gondokból, most itt egy újabb. Az alagútnál (15. helyszín) 2 hatalmas követ a leszúrt fa botom mellé helyeztek el. Látszólag hosszú távra. Csak remélhetem,hogy nem raknak le egy harmadikat is rá a botra.

2016. június 14.

Június 6-ra visszatérve, találkoztam az E.ON szakembereivel egy helyszíni megbeszélésen. Elmondtam mit csinálok, megbeszéltük mi legyen a megoldás, így úgy látszik megoldottnak mondható a 11-es helyszín problémája.

2016. június 15.

Félidőben egy újabb esőzés, így elővehettem az esernyőt.

2016. június 23.

Eljött az idő, amire nagyon nem vártam. 30 fok feletti kánikula.

2016. június 28.

Egy újabb meglepetés a Korház térnél. A kereszteződésnél a vizesek felásták az utat. Ez még nem is érdekelt túlságosan, viszont a kamera elé beraktak egy közlekedési „táblakiállítást” 3 darabbal, így meg kellett kérnem, hogy egy percre tegyék odébb.

2016. július 11-13.

Ha nem volt elég a kánikula, most kaptam még 30-35 fokot.

2016. július 13.

Egy újabb meglepetés most a Szlivennél, vagyis az 5-ös helyszínnél. Csőtörés, de szerencsére 15 méterrel a kijelölt helyemtől távol. Megint a közlekedési táblát pont oda tették elém, így megint kérhettem segítséget az odébb helyezésében.

2016. július 16.

Ez volt az a nap, amikor az egész országon 1 havi csapadék esett, erős szél kíséretében. Nos, az idő kifejezetten ködös, így szerencsémre áttehettem vasárnapra, egy szárazabb napra.

2016. július 19.

Az első nap, amikor úgy kezdtem el az egészet, hogy 0%-os töltöttséggel indítottam. A helyzet az, hogy 3-4 havonta úgy gondolja a kamera vagy az akku, hogy totál lemerül kikapcsolt állapotban. Mellesleg előző nap 40% felett volt. Jelen esetben annyira lemerült, hogy még ki sem jelezte, hogy „hé, lemerültem!” Szóval egy gyors sprinttel leszaladtam az árkádba, fotóplusba, ahol segítettek rátölteni 10 percre, majd 8%-os töltöttséggel szerencsésen végigvittem.

2016. július 20.

Az első nap a Hungária úton, hogy az E.on felásta alólam a talajt. Mostantól 2-3 hétig jóformán fix pont nélkül tudom csak lőni a képeket.

2016. július 21.

A tegnapi túl alacsonyra sikeredett, ma meg előrébb álltam a magasház irányába, de legalább a magasság már jó volt.

2016. július 22-30.

Szerencsére a munkások segítőkészek, így megközelíthettem a helyszínt, és az egyik lécre helyezve egész jó sikerrel beállítottam a képeket.

2016. augusztus 8.

Ezt sajnos utólag pár hét késéssel megírva, a pontos dátumra már nem emlékezve, de emlékeim szerint ezen a hétfői napon kezdték meg lebontani a Petőfi úton azt az épületet, ami mellett van a 8-as helyszínem. Kisebb kellemetlenség volt, hogy a munkások nem akartak oda engedni, mert, hogy veszélyes, rám eshetnek a falból darabok, de megoldódott.

2016. augusztus 11.

Megint a Hungária. Már a gázvezeték munkák a vége felé járnak, közeleg a betonozás, azonban a mai napon felfigyeltem egy kisebb kellemetlenségre.
A tábla, amivel a magasságot állítom be, eltűnt.
A nyoma megmaradt ugyan, és használható, de nincs ott, és ki tudja mi lesz a helyén. Remélem ugyan az.

2016. augusztus 12.

Végül eljött az idő. Az első nap, amikor a 12 és 13-as helyszínt kihagytam és tovább nem csinálom, mivel az E.on Hungária úti munkái elértek a kereszteződésig, vagyis a kamera elé. Mivel már szinte teljesen eltűnt az épület, időszerű volt.

2016. augusztus 14.

Most következett a 4-es helyszín vége. Igen, vasárnap is mentem, mert a következő pénteket elutazás miatt ki kell hagynom. (nem mintha bepótolható lenne, de legalább a mennyiség marad)

2016. augusztus 16.

A Hungária-Petőfi kereszteződésénél újra festették a zebrát, és mivel nyílegyenesen a kamera előtt történt minden, így inkább szépen megkértem a munkásokat, hogy arra az egy percre ha tehetik függesszék fel a festést. Így is tettek, csak az eszközök látszanak a kép alján.

2016. augusztus 22.

Esős nap, de nem akármilyen. Ugyan csak szemerkélő esőről van szó, de erős széllökések társulnak hozzá, így jóformán nem is használhattam az esernyőt, szóval lett pár esőcsepp a lencsén. Mellesleg a Hungárián leaszfaltozták a járdát, így másnap mehetek és le is festhetem egy ponttal, hogy újra csak odategyem, és ne kelljen igazítanom. Szóval visszatértem a régi kerékvágásba. Hozzáteszem, hogy az eltűnt tábla amihez a magasságot igazítottam még mindig változatlanul hiányzik.

2016. augusztus 23.

Újabb meglepetés a Petőfi úton ahol az épület bontásáról már pár hete említést tettem. Most mindössze csak az ottani buszmegállóhoz tartozó pad került pontosan a 8-as helyszínre, így kénytelen voltam egy kicsit odébb tolni (hátra a falnak), aztán innentől kezdve át kell lépnem a pad ülő és háttámlája között, hogy beférjek a kamera mögé. Érdekesen nézhet ki. 😀

2016. szeptember 3.

Felvettem videóra a teljes útvonalat, és véget ért az 1, 2 és 3-as helyszín is, ezzel a Tüzér utca befejezve. Bár az útvonal felvétellel elégedetlen vagyok az erős remegés miatt, valószínűleg újra veszem máskor.

2016. szeptember 13.

Már nem is tudom hányadik nap esőben. Jó ma nem volt nagy zápor, de csöpögött rendesen. A Barbakánnál megálltam egy kis időre a kapunál, és közben észrevettem, hogy vélhetően egy esküvői fotózás zajlik lentebb.

2016. szeptember 14.

40 perces csúszás az iskola miatt, de felhős időnek köszönhetően rendben végig vittem a napot. Majd a Szlivennél gondoltam megörökítem a daru szétszedését.
Az eső után a Hungária felől az elkerülő után közvetlen, sokan fotózkodtak, egy pasi megállt az autójával az elkerülő végében, kiszállt és fotózott, majd egy másik taxis kicsit közeleb a buszmegállóhoz megállt ugyan azon az oldalon (a ház felől) és kiszállt, majd átment a másik oldalra lefotózni a két darut. 😀

2016. szeptember 17.

Előző nap, mint megtudtam pár napig nem bontják az épületet, így elhatároztam, hogy a mai napon kihagyom a sétát. Nem bántam meg, mert semmi nem történt.

2016. szeptember 19.

A mai napon nem voltak különösebb záporok, csak folyamatos gyenge esőzések.
Azonban amikor el tudtam indulni, vagyis még buszra szállás előtt pár perccel, eszméletlen intenzitással leszakadt az ég. 
Átlag ember ilyenkor azt mondaná, hogy semmi értelme csinálni, azonban volt eszem és bíztam abban, hogy a városban mire beérek, eláll. Hát nem így lett? 🙂

2016. szeptember 23.

Emlékszünk még a július 19-i 0%-os töltöttségre? Na ismét így jártam, bár történt egy kis csavar az egészben. 
Inulás előtt egy órával vettem észre, hogy már megint nem kapcsol be a kamera, pedig előző nap 70% felett volt. Feltettem töltőre, majd fél órával később, indulás előtt levettem a töltőről, betettem a kamerába és…
Semmi. Kivettem az akkut, ellenőriztem a memóriakártya fedelét is, többször ki- és betettem az akkut, de nem reagált. Még szerencse, hogy 2-vel előbbi busszal akartam elmenni, így 1-et késtem csak le. Gyorsan berohantam a Fotoplusba (ismételten) és mielőtt bármi segítséget kértem volna, még ránéztem a dologra. Kicsit megütögettem az akkut (mert miért ne alapon), aztán csodák csodájára bekapcsolt. 
Nem tudom, hogy az ütés miatt lehetett, de attól kezdve működött. Hiba okára nem derült fény. Amúgy aznap minden rendben ment. Elkezdték oldalról bontani az épületet.

2016. október 3.

Rég volt már esős, esernyős nap.

2016. október 15.

A 170. nap.
Az utolsó hivatalos nap, amikor elmentem.
171. napon felvettem a teljes útvonalat bemutató videót.

2016. október 19-21.

A 14-es és 7-es helyszínen még készítettem 3 képet a semmiről.
Nem sok, de legalább van egy kis ráhagyás.

Ha többet szeretnél megtudni ott az e-mail, vagy éppen a facebook.