Ők a megyei bajnokságok Szurkolói

és nézői. Nézzük a tipusokat.

A Játékos

Sérült, eltiltott, vagy egyszerűen nem fért be a keretbe. Ez utóbbit sohasem vallaná be, milyen égő már, ha valaki egy szedett-vedett falusi csapathoz is gyenge. Ilyenkor enyhe sértődöttség buzog fel belőle, titkon örül az ellenfél góljainak, lám nélküle sehol nincs a csapat. „Most nézzed már meg azt a Gyurkát bazmeg, hát ez mit keres a pályán?” „Ezt én bazmeg ezt csukott szemmel berúgtam volna.” „Hát engem így nem etettek volna meg az tuti.” Egyébként, ha közel ülünk hozzá, akkor sok kulisszatitkot is megtudhatunk a csapatról. „Ezektől? Kikapunk, mint a szar, tegnap volt Dani születésnapi bulija, a fél csapat reggel nyolckor ment haza”. Live fogadásokhoz tökéletes.

Az Ex-játékos

Ő még az Aranygeneráció tagja volt, amikor megnyerték a megye egyet. Csak nem tudták vállalni az NBIII-et, pedig az a csapat, na az CSAPAT volt. Nem úgy, mint ezek, áhh. A cipőjüket nem pucolhatnák nekik. És sorolja a neveket, neked meg beugranak azok az arcok, akik most naphosszat a kocsmapultot támasztják, és két fröccsért aprítják a tüzelőt. Így múlik el a világ dicsősége. Óriási vetítős sztorikat nyom halálos alapozó edzésekről, megyei rangadókról, Fradival játszott edzőmeccsekről. „Ezek? Áhh, mink ilyen (mutatja) hóban futottuk a százszor száz métereket, annak idején.” „Amikor a Baktapiricsharkánnyal játszottunk az utolsó fordulóban, figyelsz, figyeljé má, há neked mondom, szóval három gólt rúgtam az első félidőben, aztán kettőt a másodikban, aztán a kapus megsérült, én álltam be, és megfogtam két tizenegyest. Mer akkor még volt magyar foci.” „Amikor ’80-ba jött a Fradi edzőmeccsre, a NAGY FRADI, a kis Nyilasit úgy szopattuk, forgolódott, mint szűzlány a kupiban. Még oda is jött meccs után, hogy neme akarnék oda igazolni, de ugye nem hagyhattam itt anyámékat, meg hát a téesz is…”. Az elfogyasztott sör mennyiségével egyenes arányban lesznek egyre cifrábbak a sztorik. Ha nem szabadulsz időben, akkor még hajnalban is rajtad fog lógni.

A Focistafeleségek

Főleg ifi meccsek elengedhetetlen tartozékai az első sorokban, a kispad mögött verebekként sorakozó szép lányok. Szépek nyilván, hát focista nem szed fel bármilyen nőket. Okosnak már nem olyan okosak, de hát istenem. Egyformán néznek ki, egyformán (a legújabb videoklipekben látott divat szerint) öltözködnek, és egyformán a telefonjukat simogatják egész meccs alatt. Semmit nem látnak a játékból, nem is értik, nem is érdekli őket, de utána persze azt kamuzzák a meccs végén félmeztelenül (nagyon fontos!!) odasétáló lovagnak, hogy milyen ügyesek voltak. „Drágám, milyen szép gólt rúgtál! Szívem, kapus vagyok…” Külön csoportban ülnek, senki ember fia nem ülhet még a mögöttük lévő sorba se. Más kategóriát képviselnek, na. Az összes minimum Victoria Beckhamnek képzeli magát, földi halandó hozzájuk sem szólhat.

A Balhés

Marhára nem érdekli a meccs, azt se tudná megmondani, milyen színben játszik a hazai csapat. Őt csak a bunyó és a rendbontás érdekli, hiszen konfliktuskezelésből világbajnok. Már reggel kilenc óta részeg, azóta szidja a bírót és az ellenfél játékosait. Ő hajítja az első sörösüveget a bíró felé. Közelharcot vív a korláttal, ha nagy nehezen átjut rajta, akkor Jimmy Jumpot megszégyenítő fürgeséggel kerüli ki a nyugdíjas rendezőket. Ócska, koszos pulóver van rajta, nadrágja húgyfoltos, slicce lent. Amikor a rendezők megpróbálják kitessékelni átmegy kezes bárányba. „Háá éééééén? Há éééén Robi?? Há ismersz, én soseeee…leülök, leeee, leleleeeee.” Ez fél percig tart maximum, utána megint nekitámad a korlátnak. Ritkán éri meg a második félidőt, szünetben már a fűben fekszik öntudatlanul. De a meccs utáni ivászatra valahogy mindig regenerálja magát.

Az Öreg

A csapat legrégebbi szurkolója, minden faluban valamilyen ’bá névre hallgat. Az összes csapatfotón rajta van, a legelső 1907-ben, dagerrotípiával készült képen még játékosként. Már a második félidő felénél járunk, mire szegény betotyog a pálya mellé, és leül megszokott helyére a saját maga hozta kisszékre, a mama varrta kispárnára. Hatalmas élettapasztalatának köszönhetően irodalmi művekbe illő ízes káromkodásokat zúdít bíróra, játékosra, bárkire. „Te háátos, te, há’ ha anyádat így básztam vóna tegnap aho’ te játszol, kiröhögött vóna, te!” Kőkemény kommunista. A vére még vinné a balhékba, de a test gátat szab a szellem szabad kibontakozásának. Ha mellé ülsz, garantált a jó szórakozás.

A Májer

Két utcára lakik, de a huszonöt éves, lepukkant, német szürke import Bömössel jön nyilván, hóna alatt valami fröccsöntött nőstény, izompóló, napszemcsi, slattyogós papucs. Fogalma nincs a fociról, ő csak rajoskodni jár ki. Tulajdonosként érdekelt egy helyi italmérő egységben, meccsek után jótékonyan bedob egy fél éve lejárt rekesz teszkós sört a csapatnak. Mindenkivel haver, mindenkit ismer, nagypofájú üzletember. Villantásból hat és fél kiló szotyit vesz, hadd lássák, hogy fussa. Pedig nem is szereti. Ötven darab tombolát vesz, megnyeri a saját maga felajánlott ajándékokat. Látványosan markolássza az oldalához nőtt Voksán Virág imitátor csontos seggét, had lássák micsoda nője van neki. A csajt beszélni még soha senki nem hallotta, csak idegesítő, vihogó, nyihogó hangokkal kommunikál a külvilággal. A Májer egész meccsen kiabál, nyilván hülyeségeket, mivel hülye a focihoz. Meccs után ő állja az első viszkikólát. De csak a haveroknak.

A Gondnok

Ő nyírja a füvet (már ahol van), ő meszeli a pályát (ferdén), ő mossa a szerelést (együtt a piros mezt a fehér gatyával), és ő főzi a pörköltöt is. Bármiből. Kövér, enyhén illuminált állapotban, izzadtság és szaftfoltos atlétában áll az egyik fa tövében, fakanállal hadonászik. A helyi Fekete Laci. Vállán kusza szőrcsomók burjánzanak, a lemenő nap fényében izzadságcseppek csillannak meg tövükben. Ő főzi a legjobb pálinkát a faluban, amiért hatalmas tisztelet övezi. Balhékor érdemes a közelébe helyezkedni, három-négy ellenséget is képes harcképtelenné tenni. És akkor még fel sem állt a helyéről.

A Bolond

Isten egyszerű báránya, a legéletlenebb kés a konyhában, a leghalványabb csillag az égen. Szelep a csávó, na. A korlát mellett szaladgál, fütyül, prüttyög, letolja a gatyáját, lóbálja az egyébkén tekintélyes méretű lompost. A Focistafeleségek kicsit irigykedve nézik… a többi szurkoló még adja is alá a lovat „Tudsz fingani a hónod aljával, Lupi?”. Persze, hogy tud, de ha nem, akkor is örömmel megpróbálja. Szegény nem tudja, hogy nem vele nevetnek, hanem rajta. Meccs után segít összeszedni a szögletzászlókat, és ő mászik fel a kapufára kiakasztani a hálót a ficakból. Kap érte egy korty pálinkát, többet nem, mert kár bele, meg még a végén meghülyül tőle.

A Rendező

Ne tévesszen meg senkit a sárga kukásmellény, a rendező is csak egy szurkoló. A balhéknál ő van ott először, ha senki nem látja, még ki is oszt egy-két gyomrost. Polgárőr amúgy, a törvény embere. De bármikor korrumpálható egy üveg borral. Gestapo-tisztként sétál a korlát mellett hátratett kézzel, élvezi a hatalmat. Amikor tényleg szükség van rá, sosincs ott, nagyobb bunyóknál elsőként hagyja el a süllyedő hajót. Úgy tesz, mintha érdekelné a játékvezető testi épsége, de ne várjuk tőle, hogy az alacsony pályán repülő sörösüvegek útjába veti magát.

Labdaszedő gyerekek

Csoportba verődő kis barna, félmeztelen orkfiak, imádnak a labda után rohangálni, és visszahozni, hogy aztán hatalmas gyertyát rúgjanak kézből, és a labda még messzebb landoljon, mint ahonnan hozták. A pálya mellett fociznak, állandóan berúgják a labdát, egymást lökdösik, hogy ki szaladjon be érte. Elsősorban a hazai kapu mögött tevékenykednek, de ha a csapat vesztésre áll, akkor a rendezők átzavarják őket a vendég kapu mögé. Az egyenlítő gól után eltűnnek az erdőben. A lefújás után rögtön előkerülnek, felszaladnak a pályára focizni, a Gondok alig tudja őket lezavarni.

A Szülő

Szintén ifi és más korosztályos meccsek tartozéka a pálya mellett susogós melegítőben, vöröslő fejjel ordító szülő egység. Képesek a szerencsétlen gyereket porig alázni, még az edzőt is elküldik a kurvaannyába. A focihoz nem sok közük van, valaha játszottak, szerencsére már csak kevesen emlékeznek rá, hogy milyen bénák voltak. Ebből fakadó kisebbségi komplexusaikat a gyereken vezetik le, minden áron Cristiano Messit akarnak faragni az öt éves X-lábú Ödönkéből. Tolódást, váltást, területvédekezést magyaráznak a bambán pislogó gyereknek, mutogatnak, rajzolgatnak. Karba tett kézzel, szigorú tekintettel nézik a meccset, jegyzetelnek. Ha a gyerek ép ésszel, és maradandó lelki sérülések nélkül eljut az ifi csapatig, akkor már mindent kibír az életben. A legvérmesebbek Szülők a felnőtt csapat körül sertepertélnek, kinevezik magukat másodedzőnek, beleszólnak az edzésekbe, a taktikába, a felállásba, félidőben hülye tanácsokat adnak a játékosoknak. A játékosok és az edző meg ráhagyják, csak hagyja őket békén, ettől pedig még inkább belelkesülnek, és még idegesítőbbek lesznek. félelmetes magabiztossággal ontják magukból a legnagyobb baromságokat. Tíz-tizenöt évnyi sürgölődés után még az edzői posztot is megkaphatják, ilyenkor szoktak feloszlani a vidéki megyei csapatok.

A Szakértő

Világ életében fel volt mentve tesiből, de szemüvege megül magabiztosan oktatja a futballt. Mágnestáblán bármikor megveri tiki-takában Guardiolát. Titkon a csapat edzői posztjáról ábrándozik, de mivel mindenki utálja, ezért esélye sincs rá. Egész meccs alatt okoskodik, statisztikákat, felállásokat, formációkat sorol. Még rosszabb, ha egy nő is ül a közelben, akkor hangosan osztja az észt. „Látod Erika drága, pont úgy álltak fel 3-2-2-3-ban, mint a Palermo a Milan ellen ’94-ben.” „Ejnye, így nem lesz jó, én a Kis Tibit tenném balfutóba, így a Kele irányíthatna, és sokkal stabilabb lenne a közepe.” „Azért kapták a gól, mert a Kovács betolódott középre, a Szanyi meg nem biztosított mögé, a hatos elfutott üresbe, onnan meg már sakk matt.” Kedvenc mondása: „Egyszerű játék ez a foci.” Látványosan védi a játékvezetőt, ha az a hazaiak ellen fúj. „Nem volt les Karcsi, itt ülök bazmeg vonalban”. Mindig vonalban ül!! „Megadható volt, felesleges volt a Szanyinak odacsúszni.” „Ez tiszta piros volt, szerencsénk volt azt mondom.” A magyar edzőzsenik (Verebes, Mezey) feltétlen csodálója.

A Család

Apa valaha focizott, anya valaha Focistafeelség volt, most a gyerekeikkel együtt járnak meccsre. Ha két ilyen apuka egymás mellé kerül, akkor rögtön átmennek Ex-játékosba, jönnek a hatalmas sztorik és nosztalgiázások. A gyerekek szanaszét, az egyik leesik, a másik beveri a fejét a korlátba, agybaj a köbön. Fél percenként kell a pályára szaladó gyerek után rohanni. Anya öt percenként elugrasztja valamiért apát a pálya másik oldalán lévő büfébe. Kóla, ropi, szotyi, csoki, nemilyen, amolyan, mogyorós, tombola, tökmag nincs? Pelenkacsere a lelátón? Nem gond. A gyerek lerúgja apa sörét, mehet vissza szentségelve a büfébe. A szabadon szálló testek fizikájának alaptörvénye, hogy a pályáról kirepülő labda MINDIG kisgyereket talál fejbe.

A Csendesek

Nindzsaként jönnek, szamurájként mennek, az avatatlan szemek észre sem veszik őket. A pálya sarkában ülnek, ki tudja miért. Mindig hárman vagy négyen vannak, jó barátok hatvan éve. Megadják a tiszteletet az eseménynek, öltönyzakóban érkeznek. Nem kiabálnak, nem hangoskodnak, csak egymás között beszélgetnek, ki tudja miről. Pont a kezdősípszó pillanatában érnek ki, a lefújás után fél perccel már nincsenek sehol.

A Klubelnök

A polgármester mellett áll, egész meccsen sutyorognak, biztos valami mocskos sikkasztásról. Öltöny, nyakkendő (pártállásnak megfelelő színű) még a 45 fokos melegben is. Legalább ez különböztesse meg a mezei alkesz szurkolótól, ha már intellektusa nem alkalmas erre. Feszít, mint pók a lucernában. Ígérgetésben és tervezgetésben verhetetlen, jövőre minden lesz (minden is!), műfüves kispálya, edzőtábor, meccsnézés, új kapu, új szerelés, jövőre NBIII („Az anyagi fedezet megvan rá, már csak rajtatok múlik!”), egyen melegítő (a pénz beszedi rá, sose készül el), öltöző felújítás. Persze ezekből semmi nem valósul meg (na de majd jövőre!), labdákért úgy kell könyörögni, meleg vízről ne is álmodj.

A Cserekapus

Játékosnak csúfolják, de valójában maga sem tudja, mikor lépett utoljára pályára. A legjobb helyen ülő néző. Eleve, hogyan lesz valakiből cserekapus? Egészen különleges képességekre van szükség ugyanis ahhoz, hogy valaki a mezőnyben és a kapuban is egyformán béna legyen. Nála van a szóda, neki adja mindenki a telefonját megőrzésre. A kispadon már egész kis lakrészt alakított ki magának, kispárna, télen takaró, néha stikában még sört is becsempész. A szezon utolsó meccsén megengedik neki, hogy mezőnyben játsszon, ilyenkor három nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz, meghúzódik, görcsöt kap, és végül kiállítják.

Forrás: Firestarter18 blog