Egy térdsérülés miatt hagyta abba
a karatét hat év után Szendreiné Soós Szilvia százados, és kezdett aikidóedzésekre járni. Nem bánta meg, mára megszerezte Miskolcon – első nőként – az első danját.
Kiderült 1999-ben, hogy az erőteljes mozdulatokat igénylő karatét nem bírja a százados térde, így abbahagyta az edzéseket.
– A sportot nem szerettem volna feladni, ezért keresgélni kezdtem a többi harcművészet között – beszélt választásáról a Miskolci Rendőrkapitányság vizsgálója. – Egy budóboltban láttam meg a Miskolci Aikido Egyesület plakátját. Elmentem Csáki István négydanos mester edzésére, és nagyon megtetszett. Az aikidó elegáns, látványos mozdulatokból áll, nem a fizikai erő a lényeg, ami miatt reméltem, hogy a térdem is bírni fogja. Ez kifejezetten önvédelmi sport, amit 1948-ban alapított a japán Morihei Uesiba. A hangsúly a technikán, a harmónián, az önfegyelmen és a kitartáson van. A technika lényege, hogy jelentős fizikai erő használata nélkül is képesek vagyunk hárítani a támadást, ráadásul ehhez az ellenünk induló erejét és lendületét használjuk fel.
– Örömmel gyakorlok edzésen, mivel olyan sokszínű, hogy nem lehet megunni – magyarázta Szendreiné Soós Szilvia. – Vannak puszta kezes és fegyveres technikák is. Utóbbiaknál bokkent (fakardot), tantót (fakést) vagy jót (botot) használunk. A puszta kezes gyakorlatoknál vannak „esések”, például a kokjunage technikák, amelyeknél látványosan lehet repülni, illetve a feszítéssel vagy töréssel végződő technikák (edzésen csak feszítéssel), például sihonage gyakorlatok. Érdekes, amióta aikidózom, megfigyeltem: a gyakorlás közben szerzett képességeket, mint az önfegyelem és a kitartás, a munkámban is tudom kamatoztatni.
A százados az edzéseken ismerte meg férjét, aki jelenleg kétdanos aikidós. A gyerekek születése miatt egy időre szögre akasztotta a fehér edzőruhát, majd 2013-ban újra tatamira lépett.
– Miután megszereztem mind a nyolc kyu fokozatot, mindegyiknek külön vizsgaanyaga van, tavaly elkezdtem készülni az egydanos vizsgámra – folytatta a százados. – Fél évig gyakoroltam, amiben a férjem is sokat segített, főleg a fegyveres technikáknál, ahol jól jött egy partner. Aztán idén március 30-án Budapesten került sor a vizsgára. Nagyon izgultam, mivel az eddigiektől eltérően nem magyar mestereknek kellett bemutatni a gyakorlatokat, hanem a szabályok szerint egy Japánból jött és két magyar szenszejnek. Évente két lehetőség van levizsgázni egy négynapos edzőtáborban. A vizsgán harmincan ültünk le a tatamira, összesorsoltak a vizsgapartneremmel, majd elmondták a végrehajtandó gyakorlatok nevét japánul. Ezeket fontos, hogy dinamikusan és pontosan mutassuk be. Sikerült a vizsga, a tanúsítványt a következő edzőtáborban vehettem át, amit augusztus 11–14. között szerveztek Gyulán. Az első danom megszerzése óta fekete övet használhatok a barna helyett, és felölthetem a hakamát is (fekete tradicionális japán öltözék, szamurájok viselték). Zsaru magazin