– Részese voltál mindhárom sikernek. Milyen érzések kavarogtak benned az ünnepélyes pillanatban?
– Biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül még voltak jó páran a közönség soraiban, akik szintén részesei lehettek a 93-as és a 94-es sikereknek. Látok olyan arcokat a mai napig a lelátón, akikkel már akkoriban is találkoztam. Aznap, amikor megtudtam, hogy fel fogják vonni ezeket a zászlókat, újra megnéztem az első két kupagyőztes meccset. Nem is emlékeztem, hogy például a második győzelem alkalmával a századik pontot én dobtam. Akkor teljesen természetes volt, hogy ennyi pontot szerzett egy csapat, ahogy az is, hogy a győzelem után berohantak a szurkolók a pályára. Hatalmas ünneplés övezte az első két sikert, szinte elsodortak a nézők a pályán, ahogy lefújták a találkozót. Vonatozás, díjátadás. A mai napig beleborsódzik a hátam. Felfrissítve az emlékeket, nagyon megható volt, hogy a Vasas elleni mérkőzés előtt felhúzták a zászlókat.
– Két győzelemnek a pályán voltál részese, a tavalyi sikernek pedig a pálya szélén voltál aktív közreműködője. Lehet különbséget tenni a sikerek között?
– A tavalyi kupagyőzelemre tekinteni annyiban más, hogy egyrészt edzőként voltam részese a sikernek, másrészt pedig jobban értékelem a győzelmet. Akkor 18-19 évesen – ha mondhatok ilyet – teljesen természetes volt, hiszen játszottunk, jöttek a sikerek. Most ilyen idősen, és ennyi tapasztalattal a hátam mögött már tudom, hogy egyáltalán nem ilyen természetes az, hogy nyersz. Keményen meg kell érte dolgozni minden egyes nap. Ezekből kifolyólag másképp éltem meg, és értékesebbnek tekintem a mostani kupa aranyat.
– Mivel volt másabb az akkori kosárlabda?
– Pont említettem, hogy megnéztem azt a két kupadöntőt 93-ból és 94-ből. Böngészve az összeállításokat és az eredményeket, nagyon gyakori volt, hogy egy csapat száz pontot szerez egy találkozón. Nem volt ilyen erős fizikai kontakt a játékosok között akkoriban, ebből kifolyólag sokkal több pont született.
– A Cegléd ellen játszik csapatunk a Magyar Kupa idei kiírásának első körében. Meglehet a negyedik siker?
– Benne van, hiszen minden meccs más. Minden kupa más. Az, hogy most kétszer kikaptunk a Ceglédtől a bajnokságban, nem jelent különösebben semmit. Ez egy új meccs lesz, ráadásul azon az egy találkozón dől el minden, ahogy a folytatásban is. Úgy gondolom, van esélyünk megvédeni a címünket.
– Addig is napról-napra készül, formálódik a csapat. Milyenek a hétköznapok edzőként?
– A második évem vége felé közeledve már kijelenthetem, hogy hozzászoktam. Röviden összegezhetem: azt csinálom, amit szeretek. Nagyon élvezem a munkát. Az első évem kissé idegesen telt, hiszen nem tudtam, hogy mire számítsak. Most, hogy beletanultam, megismertük egymást Maikellel, a lányokkal, sokkal gördülékenyebben megy minden. Most már kijelenthetem, tudom élvezni is a munkát.
– Az első csapatnál segédedzőként vagy jelen, míg az U23-as csapatnál vezetőedzőként dolgozol. Milyen a munka a fiatalokkal?
– Az U23-nál ez az év hozott változásokat, hiszen hetente kétszer találkozom csupán a lányokkal. Tavaly minden nap edzettünk, azonban az éven az edzésszám alaposan lecsökkent. Mindez azért, mert három-négy U23-as játékosunk a felnőtt csapattal edz, a juniorok Magyar Gergellyel dolgoznak, így kevesen vannak azok – mindössze három-négy ember – akik miatt érdemes lenne külön edzést tartani, hiszen nem tudnánk rendesen dolgozni. Ezért találkozunk hetente csak kétszer a csapattal, amikor igazából a figurákkal tudunk foglalkozni. Kondiban pedig azt tudom kamatoztatni, amit megszereznek a lányok Gerinél (Magyar Gergely – a szerk.) és a felnőtt csapatnál. Ezen a két edzésen kell, hogy összerakjam őket. Ez néha sikerül, néha nem, de mindenképpen különleges feladat ez számomra.
– Visszatérve a felnőtt csapatra, változott a keret, közeleg a bajnoki hajrá. Mire lehet képes a csapat a bajnokságban?
– A végjáték mindig hozhat meglepetéseket minden csapatnál. Tavaly nálunk esett meg az, hogy mindenki döntőbe jósolt minket, aztán jött két sérülés és máris nem voltunk ott. Bárkinél bármi előfordulhat. Nehéz megtippelni, de bízom benne, hogy már annyira összeállt ez a csapat – befogadva a két új embert – hogy ütőképes lehet a bajnokságban.
– Hiányzik a játék?
– Hiányzik, ez egyértelmű. Egyszer kétszer be is álltam dobóedzésekre, de rájöttem, hogy nem is azzal van a baj, hogy beállok és csinálom. A regeneráció az, ami sokkal nehezebben megy. Biztos, hogy nem tudnám már csinálni olyan szinten, mint korábban, hiszen ha hirtelen beállok, mennek a dobások is, de amint vége és jön a pihenés, úgy jönnek a fájdalmak is. Ez azt hiszem, a korral jár, amit el kell fogadni.