– Zoli! Mi történt a 74. percben a piros lap felmutatása előtt?
– Többször provokált minket Félix Burmeister a mérkőzésen. Az ominózus eset alkalmával megrántottam ugyan a mezét, de nem ütöttem meg és a nem is „csipkedtem”. Semmi olyan nem történt, ami egy hasonló – szabadrúgást megelőző – szituációban ne fordulna elő ezerszer a pályán, ment az ilyenkor szokásos harc a jobb pozícióért. Miután meghúztam a mezénél, összeesett, és eljátszotta a nagy halált.

– A játékvezető azonban egy percig sem gondolkodott azon, hogy kinek és milyen lapot mutasson fel. 
– Az egész mérkőzésen határozottan, de sportszerűen játszottam, mert tudtam, ha sárga lapot kapok, akkor ki kell hagynom a Gyirmót elleni találkozót. Amikor Kassai Viktor a zsebéhez nyúlt, arra gondoltam, hogy most megkapom az ötödik sárgát is. Hidegzuhanyként ért, amikor megláttam a piros lapot. Nem nagyon emlékszem a következő egy percre, arra sem, hogy milyen szavakat használtam, de fizikailag nem bántottam senkit, odáig nem mentem volna el. Már az öltözőben megbántam a történteket, mert tudom, hogy nagyon sok kisgyerek is volt kint a meccsen, és nekem nem ezt a példát kell mutatnom. Ami történt, megtörtént, ha tehetném, akkor visszatekerném az idő kerekét. Mindenkitől elnézést kérek, a viselkedésem miatt, de szeretném megjegyezni, hogy olyan futballistát nem láttam még, akit miután teljesen jogtalanul kiállítottak, megköszönte a piros lapot.

– Sikerült már túltenned magad rajta?
– Azóta alig aludtam, kell még néhány nap, hogy megemésszem. Sokat segít, hogy a klubházban is úgy gondolják, túlzás volt a piros lap. Majd a szerdai fegyelmi ülésen kiderül, hogy az MLSZ illetékesei hogyan látják, de nagyon bízom benne, hogy még pályára léphetek a szezonban.