Szerény körülmények, írástudatlan
szülők, otthon még csak egy könyv vagy újság sem volt – ilyen batyuval indult neki az életnek dr. Orsós Zsuzsa. Az asszony ma már az adjunktusi címet viseli, rákkutató biológusként oktat a Pécsi Tudományegyetemen, és nem mellesleg a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) első cigány ösztöndíjasa.
– Mielőtt megszólalok, a mai napig meggondolom, nehogy csacsiságot mondjak. Hiszen egy csomó szót csak felnőttkoromban hallottam először – mesélte Zsuzsa. – A hat testvérem mellett én voltam az egyetlen, aki kilógott a sorból. A szüleim sokat veszekedtek, és már kiskoromban eldöntöttem: én másként szeretnék élni.
Az igazi áttörés akkor jött el, amikor a kislány első év végén jutalomkönyvet kapott jó eredményeiért.
– Azután másképp néztek rám, és én is magamra! – tette hozzá.
Származása miatt neki mindenütt jobban kellett bizonyítani, mint a többieknek.
– Már az is nagy dolog volt, hogy leérettségiztem. Nemhogy a családban, de talán még a faluban sem volt érettségizett ember! Amikor diplomát is kaptam, akkor anyuékban is valami megfordult – folytatta a tudós, akinek teljes történetét a Story4 Tv lehetett látni.