Szankciókat hoz a kongresszus Irán és Oroszország ellen, Észak-Korea már messzire lő és végül Trump elnök Kínát osztja nyilvánosan. Egy kvázi többfrontos, ámbár puhább hidegháborút láthatunk, de mi az értelme? Trump elnökségének első féléve után bonyolultnak tűnik a helyzet.

Egy hete Hawaii polgári védelmi gyakorlatokról döntött, miután az észak-koreai rakéták hatósugarába került. Akkor még távoli lehetőségként vetődött föl, hogy mi lesz, ha Kaliforniában vagy máshol a kontinentális Amerikában is aktuálissá válnak ezek. Egy hét után máris ez a helyzet: olyan rakétát lőtt föl Kim Dzsong Un, ami most már több katonai szakértő szerint eljut akár 10 ezer kilométerre is.

Konfliktus kívül-belül

Mindeközben az amerikai kongresszus az Oroszország elleni szankciók szigorításáról döntött, ezzel egyúttal az elnököt is nehéz helyzetbe hozva. Trump tárgyalna Oroszországgal és javítaná a kapcsolatokat, de a képviselőház és a szenátus mintha ebben a kérdésben feszülne neki leginkább az elnöknek, így az vagy szembeszáll a testületekkel, vagy nem konfrontál velük, de akkor tervezett külpolitikájának egyik pillére omlik össze.

Az Oroszországgal való békülés nélkül pedig elég nehéz helyzet áll elő, hisz közben még Kína is kapja a magáét Trumptól a Twitteren Észak-Korea ügyben, így a másik nagyhatalommal sem lesz jobb a viszony. Észak-Koreát erről a szintről már amúgy sem lehet visszahúzni, ha ilyen fegyvere van, elég nehéz lenne rávenni, hogy feladja. Mindeközben Irán ellen is szankciókat fogadtak el, és a két ország hajói között ismételten inzultusok történtek a Perzsa-öbölnél.

Mikor jók a szankciók?

A Bloomberg azt boncolgatja egy interjúban, hogy vajon mikor hatékonyak a szankciók, és mikor nem. A közelmúltban egyedül az Irán ellen hozottak voltak eredményesek, de azok azért, mert sok ország, lényegében a világ java részt vett bennük, az ENSZ közvetítésével. Ahogy írják, fel lehetett hívni az indiai miniszterelnököt, hogy ne vegyen olajat Irántól. A világ lényegében egyetértett a céllal, az iráni nukleáris leszereléssel, és az olajembargó megviselte az egyébként viszonylag jól élő ország gazdaságát.

Oroszország esetében más a helyzet: nem egységes a világ álláspontja, sőt, még a nyugati szövetségen belül is törések mutatkoznak. A legtöbben belátják, hogy szankciók által nem kényszeríthető Oroszország saját Monroe-elvének feladására, különösen, hogy kizárólag a közel-külföldre szakadt, összefüggő orosz lakosságú területekről van szó. Az amerikai kongresszus most azt állítja, hogy az újabb szankciók az elnökválasztási beavatkozás miatt is vannak, de ezek kivizsgálását még le sem zárták.

Fogy a türelmük

Oroszország mindenesetre dörgedelmes választ adott: a Reuters szerint az orosz külügyminiszter helyettes azt nyilatkozta, hogy Oroszország türelme eddig tartott, ez volt az utolsó szalmaszál. Most már komolyabb választ fognak adni, rengeteg lehetőségük van, de egyelőre nem bocsátkozik spekulációkba, hogy mik lesznek ezek. A különböző lehetőségeket alaposan át fogják gondolni, mérlegelni fogják, mielőtt döntést hoznak.

Észak-Korea esetében úgy tűnik, a szankciók elkéstek, hisz megvan az áhított fegyver. Kína szidalmazása pedig semmit nem javít a helyzeten, hisz erős nagyhatalomról van szó, aki ugyancsak nem fogja hagyni magát fenyegetni. Az elnök twitteres bejegyzései, melyekben az egész világ előtt dorgál meg országokat, különösen károsak. Lehet, hogy nem ez a szándéka, de pont úgy néz ki, mint amikor tanár az osztály előtt dorongol le egy-egy nebulót, csakhogy ez a diplomáciában nagyon rosszul hat, nagyhatalmakat pedig végképp nem érdemes így kezelni. privatbankar.hu