„A szerencséért tenni is kell”

– Hogyan értékeled az Újpest elleni 1-1-es döntetlent?
– Csalódottak vagyunk, mindenképpen elveszítettünk két pontot. Megszereztük a vezetést, de nem rúgtuk rá a második gólt, amivel eldönthettük volna a meccset. Az Újpest nagyon feltolta a védekezést, és ránk jött, ezért nagy terület nyílt előttünk, ha sikerült átlőni a középpálya fölött a labdát. Ebből több helyzetet is kialakítottunk, amit sajnos nem tudtunk értékesíteni, ráadásul a végén nem sikerült kihúzni kapott gól nélkül. A tavaszi Gyirmót elleni találkozó ugrott be, ott is így jártunk, egy agyonnyert mérkőzés végén csak egy pontot kaptunk.

– Ha már szóba hoztad, azért teljesen más a jelenlegi helyzet, mint ami a tavaszi, elég csak a megszerzett pontok számára gondolni, vagy a tabellára tekinteni.
– Igen, ha a Mezőkövesd ellen be tudjuk gyűjteni a három pontot, akkor azt mondom, összességében nem lehetünk csalódottak a rajtot illetően. Az is az előrelépést mutatja, hogy az előző bajnokságban a legtöbb idegenbeli mérkőzés után elégedettek lehettünk az egy ponttal, most pedig ismét arról beszélünk, hogy a játék képe alapján többet érdemeltünk volna.

– Ha az eredmény miatt nem, a gólod miatt viszont örülhetsz. A szerencsén kívül mire van szükség arra, hogy egymást követően ilyen gólokat szerezz?
– A fociban legtöbb esetben hiba előzi meg a gólt, azonban vallom, a szerencséért tenni is kell. És én tettem is, ha egy helyben álldogálok, akkor biztosan nem pattan elém a labda Újpesten, vagy Hegedűs Lajos sem vágja belém a labdát. Mindig számítok rá, hogy hibázik a védő, a kapus, és ennek megfelelően helyezkedek. Ennek ellenére nem állítom, hogy nem lepődtem meg, amikor elém került a labda. Elsőre átfutott az agyamon, hogy bevezetem a labdát a hálóba, de amint gyorsan felmértem a helyzetet, láttam, csak arra kell figyelnem, hogy jól találjam el a labdát, mert ha az az üres kapura megy, akkor biztosan gól.

– Egy héttel korábban is hasonló gólt szereztél, akkor a felcsúti kapusnak szereztél álmatlan éjszakákat. Mi motivált, amikor szinte reménytelen helyzetben rajtoltál rá a labdára?
– A PAFC ellen mindenképpen bizonyítani szerettem volna, mert a Vasas és a Honvéd ellen csak csereként játszottam, a Haladás ellen pedig keretbe sem kerültem. A gól előtti helyzetben úgy indultam el, hogy veszíteni valóm nincs, egyébként is Tamás (Bódog Tamás vezetőedző – a szerk.) azt kéri tőlem, hogy sprinteljek, akarjak, küzdjek. Innen nézve csak az edzői utasítást teljesítettem. Igazából akkor kezdtem hinni a sikerben, amikor láttam, milyen lassan veszi át a kapus a labdát, persze az is benne volt a pakliban, hogy visszahúzza a labdát, én pedig becsúszok a kapuba, és akkor az egész stadion rajtam nevet. Igaz, nekem megfelel, ha tízszer kinevetnek, de egyszer szerzek egy ilyen gólt.