A felújított Diósgyőri
Vár környezetének történeti hidrológiai értékei
SZLABÓCZKY PÁL
Bevezetés
A Szinva völgyből kiemelkedő mészkő rögön épült
Diósgyőri Vár rusztikus tömegével és az erdős bükki
háttérrel egyedülálló történelmi-turisztikai látványosság, amely a közeli években megvalósult építészeti rekonstrukcióval
és további vízügyi vonatkozású tervekkel,
méltó helyre kerül hazánk idegenforgalmi térképén.
Nemcsak a vár, hanem környezetének feltárása és bemutatása
is folyamatban van. Diósgyőr többarcú vízi
vár volt, így várható a várárok vizes feltöltése, az egykori
halastó valamint a „királynők fürdője” helyén a
múlt században kiépült strand visszaállítása, összehozva
az 1970-es években létesült barlangi szaunával és mindezek
egykori csatorna, malomárok rendszerének rekonstrukciója.
A helyzetet bonyolítja, hogy a belterületi
műemléki környezetben két jelentős karsztvízbázis üze-
mel, amelyek kiváltására nincs reális lehetőség. Továbbá
a várárokban és a közeli Szinva mederátvágásban
langyos karsztvizek fakadnak, amelyeket a felújítási
műveletekkel elfedtek.
A hegység lábára felhúzódó lakóterületeket időről
időre veszélyeztetik a hegy felöli karsztvíz táplálás
miatt megemelkedő talaj- és rétegvizek. Nem véletlen,
hogy ezt a hegylábi emelkedést Berekaljának nevezik!
A felvázolt kultúrtörténeti értékek, a helyi lakosság
érintettsége és a város vízgazdálkodási szempontjai
miatt az utóbbi években a munkálatok során számos
kérdés merült fel szakmai körökből és a polgárság ré-
széről. A végrehajtott felújítások felkeltették az orszá-
gos és külföldi érdeklődést ebben a rendszerváltoztatás
után, gazdasági és társadalmi válsággal sújtott térségben.
Ismeret és kutatástörténet
Czeglédy Ilona Diósgyőri Vár régészeti feltárását
összefoglaló remekművében megtalálhatók a legrégebbi
vízrajzi vázlatok, vízügyi adatokat is bemutató egykori
képek, valamint az 1960-as, ’70-es években a várárok
feltárása közben megemelkedett talajvíz-karsztvíz elöntések
fényképei (1. kép). Történetileg a legrégebbi hidrológiai
vonatkozású események a várfürdőhöz (Bozena
Nemcová 1851), a Szinva meder szabályozásához
(Schréter Z. 1929) a kohászati homokbányászathoz
(Alföldi L. et al. 1973), a vasgyári vízellátást segítő Tavi
forráshoz (Balogh K. 1947), a rövid idejű szénbányá-
szathoz (Schréter Z. 1929) kapcsolódnak. A várat érintő
első „szakszerű” vízügyi munka 1928-ban történt, amikor
a közismert lillafüredi hévízkutató fúrási munkák,
parlamenti viták miatti szüneteltetése idején, a várárokban
fakadó langyos forrás mellett egy 54 m mély kutató
fúrást mélyítettek Mazalán Pál és Pávai-Vajna Ferenc
irányításával. Az 1930-40-es években több szakaszban
kiépül a Tavi-forrási vízbázis amely védőterületén azután
további kutatások (8 m-es akna: Jakucs L., gépi
fúrások), majd szanálások történnek a Mélyépterv (Ember
Károly) irányításával. Nagy jelentőségű ismereteket
hoztak az 1960-as évek első felében a Szentgyörgy
aknai vízbázis fúrásos és bányászati kutatásai (Juhász
András 1966.) és maga a vízakna építés közbeni, majd
üzemeltetési problémái.
A következő, vízügyi adatokat is feltáró munkálatok
1965-68 között társadalmi munkában folytak a vár rekonstrukciós
műveletei során, az MHT Borsodi Csoport
Hidrológiai Szakosztálya közreműködésével. Ennek
további ágai a hídalapozási szakvélemény, a felhagyott
homokbánya vízszint visszaemelkedését követő és ké-
sőbbi „vizes” épületkár vizsgálatok, engedélyezési terv
a vizesárok és tó visszaállításához, a várfalakban található
építőkövek származási helyének, valamint a félbemaradt
rekonstrukció nyomán megindult tönkremenetel
miatti szikla és várfal állékonysági vizsgálatok (Juhász
A. – Scheuer Gy. – Szlabóczky P. 1993).
Az 1970-es évek elején a Ny-i városrész, valamint a
vasgyári vízellátási nehézségek miatt végzett hegységperemi-előtéri
karsztvíz kutatások, próbafúrások adtak
újabb ismereteket, amelyek már a népszerű strandfürdő
melegvíz ellátására is kiterjedtek. (Szlabóczky P. – B.Szabó L. 1972). 1970 körül a tervezett berekaljai
beépítések miatt és a Miskolc Építésföldtani Atlaszához
kiterjedt talajvízszint mérések történtek egyetemi hallgatók
részvételével (Juhász J. 1979.).
1. kép. Az elöntött diósgyőri várárok a feltárás idején.
(Czeglédy I. 1988.)
Az 1990-es évek elejétől – az Európa Uniós csatlakozá-
sunk mellékhullámaként – a két karsztvízbázis
utánpótlódási területén sok adatot szolgáltató mederszigetelési
és védőidom meghatározási tervek készültek
Szlabóczky Pál irányításával, amelyre a Smaragd GSH
Kft által 2008-2012 között végzett diagnosztikai kutatá-
sok tették fel a koronát.
Az itt csak kivonatosan ismertetett kutatások több
mint 8 évtizeden keresztül, közel 40 hidrológiai vonatkozású
eseményt érintettek, mintegy 3 km2-nyi területen
kb. 330 kutatási ponton, 35 MHT-s tagtársunk közreműködésével.
Ezért igen szerteágazó adatbázis áll rendelkezésünkre
a további vár környéki hidrológiai vonatkozású
munkákhoz!
A hidrológiai értékek rendszere
A Diósgyőri Vár környezetében található hidrológiai
értékek a földtörténeti múltban, a régészeti időkben és a
várostörténeti időszakokban keletkeztek, felszínen és a
földalatti mélységekben egymásra épülve, összefüggő
rendszert alkotva és összekapcsolódva az egykori, illetve
a mai felszíni-, talaj- és rétegvizekkel, karsztvizekkel,
egykori vízmozgások nyomán létrejött karsztformákkal.
Ezt kívánja érzékeltetni az 1. táblázat. Így egy
olyan érzékeny természeti-műszaki hálózat jött létre,
amely bármely pontján beavatkozva, annak következ- ményei másfelé is kihatnak. Legjobban ezt a Tér-Idő- Víz 3 dimenziós mátrix rendszert egy pókhálóhoz hasonlíthatjuk,
amely egy pontját érintő külső behatás az
egész „építményre” kihat, hasznos vagy káros módon. A
rendszer érzékenységét fokozza, hogy a Diósgyőri Vár
és történeti környezete egy sűrűn beépült szűk völgy-
66
ben, többfajta építészeti struktúrával, közmű hálózattal kialakult városi belterületen van.
1. táblázat. A Diósgyőri Vár és környezetének hidrológiai rendszere
A természeti (vízrajzi, geológiai) eredetű hidrológiai
elemek: a Szinva ősi mederhálózatának mára már feltöltésekkel
eltakart, de a település rajzolatából követhető
egykori kanyarulatai, holtmedrek, szigetek, a hegylábi
források által táplált tórendszer, egykori mocsarak,
ingoványok. A hegyoldalon és a völgytalpon eltakarva
vagy kőbányákkal feltárva találhatók az egykori karsztvíz
járatok, barlangok, víznyelők és a földtörténeti múlt
„gejzírei” helyén teléres kőzetelváltozások, érckiválá-
sok. A hegység peremén jól felismerhetők az elmúlt 600
– 700 ezer év jégkorszaki völgybevágódását követő
források geológiai maradványai (Szlabóczky P. 1990,
2003). A régészeti eredetű hidrológiai elemek az előbb felsorolt
természeti eredetűekből alakultak ki az elmúlt
néhány tízezer-ezer évben, évszázadokban a barlanglakó
ősember, majd a várat építő és uraló tevékenységek
nyomán. Ezekből napjainkra a vizesárok, a halastó, a
királynők fürdője, mindezek töltő-ürítő és egyben malom
csatornái, esetleg a hegyoldali egykori bányavágatok
jelentősek. A modern időkben az előző időszakok hidrológiai
elemeit továbbfejlesztették, vagy felhagyták, a modern
település fejlesztés céljainak megfelelően. A terület
eddig megismert hidrológiai értékeit az 1.ábra foglalja
össze. A jelmagyarázat szerint több mint 20 féle különböző
eredetű, de hidrológiai vonatkozású természeti
vagy épített – látható vagy már eltakart – objektumot
ismerünk a vár területéről és környezetéből.
Összefoglalva: a Diósgyőri Vár kulturális környezetének
természeti eredetű hidrológiai elemeit a régészeti
(történeti), majd a modern időkben a mindenkori céloknak
megfelelően alakították, hasznosították és hasznosítják
napjainkban is. Azonban nem hagyhatók figyelmen
kívül a hidrológiai rendszer „láthatatlan” összefüggései,
amint arra már a fentiekben rámutattunk. Például
a karsztvíz források hozamát, szabad kifolyását korlátozó,
akadályozó műveletek nyomán megemelkedik a
csapadékos időszakok karsztvíz nyomása. Ez a beépült
hegylábi és völgytalpi területeken is talajvíz emelkedést,
felszíni vízkitöréseket okoz, ami lakóingatlanok, közterületek
károsodásához vezet, mint például a 2010. évi
karsztárvíz nyomán. A várárokban és a Szinva mederben
feltörő források visszafojtása burkolattal, annak
tönkremenetelét, árvízi kiöntést okozhat. Ezért a meder
burkolattal közelmúltban visszafojtott forrásokra, valamint
a várárki forrásra-fúrásra szabad nyomásemelkedést
biztosító felszálló aknákat kell építeni. A várárok
tervezett vízfeltöltése, a halastó visszaállítása, a strandi
rekonstrukció mind olyan víztáplálási és kivezetési
igénnyel jár, amely összefügg a nagyobb részt ivóvízbá-
zisként működő források vízgazdálkodásával. Ezek a
vízépítési munkák jelentősen érintik a szomszédos ivó-
víz bázisok vízminőség védelmét is. A töltő-ürítő nyílt,
illetve zárt csatornák megépítése jelentős településfejlesztési,
épületkár megelőzési, árvizkezelési problémá-
kat rejt. Külön gond a völgytalpon és hegylábon egykor
működött külszíni, illetve földalatti felhagyott bánya-
üregekben tározódó, szivárgó vizek és természetesen az
üreg omlások veszélye.
Hidrológiai tervek, vágyak
Az eddig elvégzett régészeti-építészeti munkák által
kiváltott lakossági, turisztikai és kulturális érdeklődés
miatt további fejlesztések várhatók többek között a
hidrológiai, geológiai tényezők segítségével. Mielőbb
tervezik a várárok vizes feltöltését, aminél felmerül a
Szentgyörgy forrás és a Szinva felöli időszakos vízpótlás,
vízminőség megőrző átfolyás, valamint az elszivárgás,
párolgás és a szomszédos Tavi forrási vízbázis
védelme. Ennek kiváltására nincs reális lehetőség, mivel
az innen és a Szentgyörgy aknából szolgáltatott napi 8- 10 ezer m
3 vízmennyiség kelet felöli pótlása átemelé-
sekkel évi 100 millió forintos költségterhet, valamint
több 10 millió forintos fejlesztést jelentene. Már az
1960-as években végzett kutatógödrös-beszivárgásos
vizsgálatok is kimutatták, hogy a vízzel feltöltött vár-
árok eredeti fenékszintű visszaállítása biztonsággal
megoldható – a felszínközeli karsztvíz vezető-tározó
67
mészkőre települő rendkívül változó „altalaj” miatt – agyagpilléres, szakaszos fóliás szigeteléssel, feltárást
követő hidraulikai méretezés alapján. A várárki forrás
köré is egy szigetelt védőpillér telepítendő. Figyelembe
kell venni a téli leeresztést, illetve jégkár, partvédelmet
is. A hiányzó kváderkő falszakaszokat hasonló mintázatú
panelekkel lehetne pótolni, drénezett szemcsés, a
szigetelő fóliát is megtartó háttöltéssel. Ezután következhet
a halastó visszaállítása, az előbbiekben leírt
hidrológiai-hidraulikai feltételekkel. Fontos, hogy ezekhez
a tervekhez igazodva, a szükséges betápláló- átvezető-leürítő csatorna- és műtárgy rendszer terület
igényeit a településfejlesztési, lakossági, valamint a
turisztikai építészeti fejlesztéseknél vegyék figyelembe.
Ez a rendszer elősegítheti az árvíz károk csökkentését
is. Ide tartozik a már ismert, valamint feltáruló vizes
régészeti építmények rekonstruálása, mint például a
XVIII. századi vízimalom, vagy az Anjou-korabeli fürdő
és külső kőfalak, kerti építmények.
1. ábra. Hidrogeológiai helyszínvázlat
68
Egy másik témakör a rendkívül közkedvelt, jelenleg
szüneteltetett várfürdő és szauna összekapcsolt felújítá-
sa, a „lovarda” déli falának folytatásába építendő naphő
visszaverő, szélvédő gömböid téglafallal. Melegvíz
ellátását a Szentgyörgy akna 23-24 Co-os vize biztosíthatja,
de remény van 30oC közeli karsztvíz feltárására is
a völgy túloldalán, Erenyőig végzendő felszíni geofizikai
mérések nyomán. Ezzel összefüggésben megoldható
lenne, a jelenleg nagy költséggel járó fűtés néhány 100
kW teljesítményű geotermikus energia termeléssel, az
ódon vár újjáépített hideg termeihez. A mellékletek
digitális megjelenítését Kripkó Lászlónak köszönhetem.
IRODALOM
Alföldi L. – Balogh K. – Radócz Gy. – Rónai A. 1975: Magyarázó
Magyarország 200 000-s földtani térkép sorozatához. Miskolc. MÁFI
Balogh K. 1947: A MÁVAG diósgyőri forrásfoglalása. Hidr.
Közl.
Czeglédy I. 1988: A diósgyőri vár. Akadémiai Kiadó. Budapest
Juhász A. 1966: A Diósgyőr-tapolcai vízkutatás eredményei.
Hidr. Táj.
Juhász J. (téma vez.) 1979: Miskolc Város Építésföldtani Atlasza.
Pereces. NME-KFH
Juhász A. – Scheuer Gy. – Szlabóczky P. 1993: A Diósgyőri Vár építőköveinek származása és állékonysági kérdései. Mérnökgeo.
Szemle
Nemcová B. (1851) Miskolci levelei. HOM, Miskolc, 1963. MTESZ. Hidrológiai Társaság, Borsodi Csoport. 1967: Geológiai
szakvélemény a Diósgyőri Vár feltárásához Kézírat. OMF.HOM.
Schréter Z. 1929: A Borsod-Hevesi szén és lignit területek bányaföldtani
leírása. M.Kir. Földtani Int.
Szlabóczky P. – B.Szabó L. 1972: Diósgyőr-Csanyik közötti meleg-
és hidegvíz kutatási terve. Kézírat OFKFV, Miskolci Vízművek,
Orsz. Föld. Adattár.
Szlabóczky P. 1990: Miskolci Vízművek kezelésében lévő hideg
és meleg karsztvíz források hidrogeológiai albuma. Kézírat.
Mélyépterv. MIVÍZ.
Szlabóczky P. 2003: Az 1988-2002 közötti, Kelet-Bükki karsztvíz
kutatásaim. Hidr. Táj.
Előadásként elhangzott a Borsodi Területi Szervezet 2016. január 26.-i szakülésén.