„Nincs lehetetlen, csak tehetetlen”

Egri Klaudia mindössze 17

éves, de hosszútávon stabil tagja lehet a DVTK női röplabda csapatának. A fiatal ütőjátékos amellett, hogy kedveli a sportot, tesz is azért, hogy minél jobb játékos

legyen.

 

 

– Kezdjük rögtön az elején, hogyan lettél röplabdázó?
– Az általános iskolában ismerkedtem meg a röplabdával, és hetedikes korom óta foglalkozom komolyabban ezzel a sportággal. Az MVSC-ben lettem igazolt játékos, és itt kerültem fel már fiatalon a felnőtt csapatba. Két évet játszottam az MVSC felnőtt együttesében, majd nyáron a DVTK újonnan induló röplabda csapatához csatlakoztam.

– Miért pont a röplabdát választottad a kezdetekkor?
– Fontos lett számomra ez a sport, hiszen hamar sikerült benne megtalálni önmagam, ami rendkívül fontos egy sportoló számára, de ez talán a való életre is igaz. Úgy gondolom, egy lány számára tökéletes sportág a röplabda. Remélem minél jobban és minél tovább űzhetem én is ezt a játékot.

– Az edzések mellett még az iskolapadot koptatod. Hogyan sikerül a két dolgot összeegyeztetni?
– Igen valóban, még a Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolába járok, ahol most lesz az utolsó évem, így fontos időszak áll előttem, amire koncentrálnom kell. A tanulás mellett természetesen a röplabdát sem szeretném elhanyagolni. Biztos, hogy kemény és nehéz időszak vár rám, de nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

dvtk-mvsc17.jpg
Egri Klaudia (Kattintásra galéria nyílik. Fotó: Szabó Krisztián)

– A csapat egyik, ha nem a legfiatalabb tagja vagy és voltál az előző állomáshelyeden is. Hogyan boldogulsz az öltözőben?
– Ezzel mára már abszolút nincs probléma. Eleinte furcsa volt, hogy én tényleg én vagyok a legfiatalabb tagja a keretnek, de hamar befogadtak a lányok, és egy nagyszerű közösségbe kerültem. Szeretünk egymással játszani, a pályán belül és kívül is teljesen megértjük és kisegítjük egymást.

– Vasárnap egykori csapatod ellen lejátszottátok az első bajnoki mérkőzéseteket. Milyen volt a találkozó belülről?
– A pályán a lányokkal nagyon jól éreztük egymást, hiszen már egy összeszokott csapat vagyunk. Különös érzés volt az MVSC ellen megvívni ezt a párharcot, hiszen ismertem az ellenfelünk minden tagját, ráadásul barátnőim is vannak a Vasútnál, így furcsa volt ellenük játszani. Azt hiszem, ha a saját teljesítményünket értékeljük, egy jót és jól játszottunk, aminek sima győzelem lett az eredménye.

– Hétvégén Nyíregyházára utazik a csapat, milyen célokkal keltek útra?
– Természetesen győzni megyünk. Másképp el sem kellene indulnunk a mérkőzésre. Erre készülünk egész héten, okulunk a vasárnapi mérkőzésünkből, kijavítjuk a hibákat és bízunk benne, hogy egy újabb jól sikerült találkozón sikerül majd idegenben is pontokat szereznünk.