Egy kelta falu 500

objektummal 14 ezer négyzetméteren. Rövid statisztikai adat a bükkábrányi régészeti munka idei három ásatásának egyik helyszínéről. Ezek a számok így is ámulatba ejtők, de a terepen értékelődnek fel igazán. Ott érezhető át, hogy ez a közel másfél hektár milyen kicsi szelete a lignitbánya feltárt és még feltárandó területének; ahol nyáron éget a vakítóan tűző nap, az ősz beálltával pedig nehéz túlkiabálni a süvítő szelet, ami aztán télen csontig hatol.

 Levélnyomat

Minden évszak szélsőséges időjárását megtapasztalták már itt a Herman Ottó Múzeum régészei. Tíz éve dolgoznak együtt a Mátrai Erőművel. Feszített tempóban. A „lépéselőnyt” mindig tartani kell Európa legnagyobb forgótárcsás marógépével szemben. A valóságban ez a távolság alkalmanként mindössze néhány tíz méter. A gépóriás folyamatosan halad kelet felé, és „eszi” a régészeti mentés végeztével a talajt. Ehhez az irdatlan tempójú kitermeléshez kell igazodni a múzeum stábjainak, akik évente több tíz hektárnyi területen végeznek leletmentést Bükkábrányban.

Idén három régészcsapat három különböző kor lenyomatásra bukkant a bányában. Az egyik területen egy szarmata település nyomait találták meg, egy másikon a 34 házból álló Árpád-kori Olaszegyháza nevű falucska területét azonosították, egy harmadikon pedig a 4. és 3. század fordulójáról egy olyan kelta településrészletre leltek a szakemberek, amelyben szkíta leleteket is találtak. „A Bükkalját szerették a különböző korok emberei, sűrűn lakott terület volt, egyebek között a hegyek közelsége, a víz és a művelhető terület miatt. – meséli a novemberi hidegben még a területen dolgozó régészeti csoport vezetője, Német Attila, a kelta faluban sétálva – Az egykori nagytelepülési korszak gócpontjától, a Csincse-patak medrétől ugyan kezdünk eltávolodni, de még így is szép számmal kerülnek elő leletek.” A régészeti feltárás bizonyítja, hogy a bánya bizonyos területei több korszakban is lakottak voltak. A korok és azok leletei helyenként egymásra rétegződtek a Németh Attila által vezetett ásatáson. „Feltártunk például egy kora rézkori temetőt. 12 sírt gazdag mellékletekkel. Köztük egy férfiét. Sírja mellkas magasságig maradt meg. A koponya körül 20 kőpengét találtunk. Ez tipikusan rézkori rítus. A tiszapolgári-kultúra szigorú temetkezési szokásainak jelei ezek, ahol a halottak feje mindig kelet felé néz. A kora rézkori sír alsó részét vaskori gödör vágta, amelyből szintén izgalmas leletek kerültek elő.”

Rézkori sír

A nagyrészt kelta falu földbe mélyített, lekerekített téglalap alaprajzú épületei között itt-ott nagy kerek, vagy ovális szkíta házak nyomait is felfedezték a miskolci régészek. Ez a két kultúra találkozására utal. Csakúgy, mint a területen talált három élű, szépen kidolgozott szkíta nyílhegyek.

Szkíta ház

De szintén az együttélést bizonyítják az agyagedények: a szkítákhoz köthető korongozás technikáját hasznosították abban az épületben, amelyet kerámiaműhelyként azonosítottak a szakemberek a kelta faluban. Az agyagedények gyártására utaló nyomok között tartják számon az ásatás során előkerült, beszakadt rostélyú égető kemencét, valamint a grafittömböket. Az utóbbit fényesebb és a hőt jobban tartó kerámiatárgyak készítéséhez használták a kelták. Ez a fazekasműhely is része annak a 3-4 házból álló együttesnek, amit a régészek műhelykörzetként vagy „ipari központként” emlegetnek. Szintén ezekből a kemencés házakból került elő három bronzöntő tégely. Felületükön még a zöld olvadék is látszik, ami a vassalakkal és a fenőkövekkel együtt arra utal, hogy a sérült tárgyakat itt leginkább csak újraolvasztották, javították, és nem gyártották.

„A díszített és díszítetlen orsógombokból háziiparra, azaz szövésre lehet következtetni. Ezt a feltevést megerősítette az egyik házban talált szövőszék-nehezék. De találtunk hólyagos üvegkarperecet, ami pedig importra utal. ” – húzza elő sorra a leleteket Németh Attila a zacskókból.

 Szkíta edénydepó részlete

A területről előkerült tárgyak közül a legkorábbi darab a középső neolitikumból származó díszített agyagidol-láb; valószínűleg egy ülő alak töredéke. Az ásatásvezető szerint ez is hasonló agyagszobrocska lehetett, mint a Szegvár-tűzkövesi sarlós isten.

Ez a lelet „felvezetése” annak, amit a következő kutatási területtől várnak a régészek. Az előzetes lelőhely-felderítéskor és szondázáskor ugyanis egy neolit településhez tartozó hosszabb árkot tártak fel a szakemberek.  Így a kelta falutól keletebbre – nagy valószínűséggel – a neolitikum kora várja a föld alatt, hogy mesélhessen a Herman Ottó Múzeum régészeinek.

Kelta rostélyos kemence

Kelta ház kemencével