Számos feltörekvő
országról elsőre azt gondolhatnánk, hogy az egy főre jutó GDP-jében messze elmarad Magyarországtól – ez azonban nem biztos, hogy így van. Az elmúlt egy-két évtized igen jól sikerült a felzárkózó térség többségének, és mivel hazánk finoman szólva sem volt a növekedési éllovasok között, így olyan országok is megközelítettek vagy megelőztek bennünket, amelyekről tíz-húsz éve ezt még kevesen hitték volna.
Chile, Malajzia vagy éppen Törökország. Csak három ország, amelyiknek az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért GDP-je a tavalyi évben már Magyarországéhoz közeli szinten állt. Törökországban a liberalizációs politika nagyban támogatta a gazdasági növekedést, amelynek köszönhetően viszonylag könnyen vészelte át a világgazdaság válságot, és még a recessziós időszakkal együtt is megsokszorozta GDP-jét. Malajzia rengeteget profitált a külföldi tőke beáramlásából, ezáltal a gazdasági szerkezet kiegyensúlyozottabbá vált. Chile pedig mára Dél-Amerika legstabilabb és leginkább virágzó gazdasága, amit erős versenyképesség és alacsony korrupció jellemez. De sokat segített az állami vállalatok korábbi értékesítése, a verseny növelése és az exportot ösztönző gazdaságpolitika.
A legtöbb országban tehát – amelyek az elmúlt évtizedekben megközelítették Magyarországot – a liberalizáció és a kiegyensúlyozott, kiszámítható, versenyt támogató és exportot ösztönző szabályozás hozta meg az áttörést, ehhez persze a külföldi tőke beáramlását támogató gazdaságpolitikára is szükség volt. Jelenlegi tudásunk szerint ugyanis egy felzárkózó országnak a – nyersanyagon kívül – a humán erőforrásba való befektetés és a külföldi tőke beáramlása a két reális esélye ahhoz, hogy a fejlettekhez csatlakozzon.
Mit látunk 1980 óta?
Ha 1980-as bázison vizsgálunk meg tíz országot, amelyik jelenleg Magyarországhoz hasonló fejlettségi szinttel rendelkezik, akkor meglepő kép tárul elénk. Az 1980 és 2022 közötti időszakban – az előrejelzéshez a Nemzetközi Valutaalap becslését használtuk – Malajzia több mint megtízszerezi gazdasági teljesítményét, amihez hasonlót még csak nem is találunk a kiválasztott országok közül.Törökország 635%-os növekedést érhet el ebben az időszakban, a harmadik helyre pedig Chile férhet oda 575%-os teljesítménnyel.
Izrael növekedése gyakorlatilag töretlen az időszakban, ezzel pedig megötszörözi gazdasági teljesítményét, de még Ciprus is igen jól teljesít, úgy is, hogy a válságot követően csak egy IMF-mentőcsomaggal tudták talpra állítani az országot és az összeomló bankrendszert.
Ez pedig Görögország, amelynek a gazdaságán a sorozatos gazdaságpolitikai hibák, a globális krízis és az euróövezeti szuverén adósságválság olyan mély nyomot hagyott, hogy a mai napig sem tudta kiheverni. Ott az idei lehet az első év, amikor a GDP érdemben növekedni tud a gazdasági válság kitörése óta.
Előttünk végzett Portugália (239%) és Lengyelország (279%), utóbbi pedig azért is kiemelendő, mert az időszakban hasonló történelmi pályát (pl. rendszerváltás, EU-csatlakozás) jártunk be, a lengyelek ennek ellenére mégis sokkal nagyobb növekedést tudnak elérni.
A feltörekvő – és a térségi – országoknak a liberalizáció és így a külföldi tőke beáramlásának ösztönzése sokat segített, ami Magyarország számára is igen kedvező volt a rendszerváltást követően. Az eladósodás (mind az államnál, mind a háztartásoknál) magas szintje, valamint a kisebb „szünetekkel” ugyan, de évtizedek óta tartó kedvezőtlen gazdaságpolitikai intézkedések és bizonytalan üzleti környezet visszahúzzák a növekedést.
Nézzük meg „közelebbről”…
Még több hasonló fejlettségű országra állnak rendelkezésre adatok, ha 1995 óta vizsgáljuk a trendeket. Ráadásul jogosan merül fel, hogy a magyar gazdaságot a rendszerváltás okozta sokkhatás erősen megrázta, ezért érdemes megnézni ezen a bázison is a kérdést, amikor már elméletileg magunk mögött hagytuk a gazdasági átalakulás egyik fontos időszakát. Nos, az összkép így sem változik túlságosan sokat: Malajzia csaknem négyszerezi, Törökország pedig három és félszerezi gazdaságának méretét 1995 és 2022 között. A dobogó harmadik helyére még Chile fér oda, ahol 300%-os a GDP-bővülés.
Magyarország ebben az összevetésben is a sereghajtók között szerepel: hazánk GDP-je 190%-ot növekedhet az időszakban, aminél Görögország (132%) mellett még Portugália (144%) nyújt szerényebb bővülést. Ciprus pedig gyakorlatilag ugyanolyan teljesítményt nyújt, mint hazánk. Leginkább az euróövezet perifériája mutat nálunk lassabb növekedést, a közép-kelet-európai térség (ahogy később látjuk) azonban inkább a jobban teljesítők között, illetve a középmezőnyben van.
Az országok teljesítménye között leginkább a világgazdasági válság után nyílt szét az olló: az éllovasoknál a növekedés trendje visszatért a válság előttire (pl. Malajzia, Törökország), vagy nem is tört meg jelentősen a krízis közepette sem (pl. Lengyelország, Izrael). Ugyanakkor több országban a helyreállási periódusban sem láthattuk, hogy a növekedés visszatérne a válság előtti trendhez, sőt, a krízis tartósan lassabb növekedési pályára állította azokat az országokat, ahol korábban magas szintre emelkedett az állam és a magánszféra adóssága, illetve versenyképességi problémák halmozódtak fel.
Mi újság a régióban?
A régiós országok teljesítményét mutató grafikonunkon látható, hogy a közép-európai térség hasonló fejlettségű államai viszonylag hasonló növekedési pályát járnak be.
Litvánia, Lettország, Szlovákia, Észtország, Lengyelország általánosságban csaknem háromszorozzák GDP-jüket 1995 és 2022 között, ettől a csoporttól azonban Magyarország jelentősen leszakadt. Vagyis hiába voltunk a legvidámabb barakk, jó növekedési lehetőségekkel rendelkező ország még a rendszerváltáskor, mostanra a térség államai egy főre jutó GDP-ben is beértek. A potenciális GDP-növekedésre vonatkozó becsléseket tekintve pedig egyelőre nem számíthatunk arra, hogy a térségben Magyarország mutassa a legnagyobb bővülést a következő években.