Érdekes kategóriát jelentenek a filmvilágon belül a második világháborús alkotások, melyek hihetetlen sokszínűséggel mutatják be az 1939 és 1945 közti időszak történéseit, csatáit és különlegességeit. Ebbe a bizonyos sokszínűségbe beletartozik, hogy egyes filmek inkább vidám megközelítésben, mások a nyomor realisztikus ábrázolásával, ismét mások pedig akciók sokaságával, csatajelenetek kidolgozásával jelenítik meg a háború sokrétű valóságát. Ha a második világháborús filmeket csoportokra bontjuk, akkor első kategóriába az amerikai sikerfilmeket sorolhatjuk, második kategóriába a német, orosz és egyéb, NEM amerikai alkotások kerülnek és egy külön csoportot képeznek a kifejezetten vidám, vicces jeleneteket bemutató filmek (bármely országból). Listánk megalkotásánál figyelembe vettük ezt a sajátos hármas felosztást és az első 5 legjobb közé mindhárom kategóriából választottunk. (Egy amerikai vígjáték, három német film és egy amerikai sikerprodukció lett a végeredmény.)
Mielőtt rátérnénk a listára, pár szó a kimaradottakról. A nem amerikai filmek közt kiemelkedő a „Jöjj és lásd” című 1985 -ös szovjet dráma (rendező: Elem Klimov), nem került a legjobb 5 közé, de sokra értékeljük. Az amerikai sikerfilmek közül kihagytuk az Ellenség a kapuknál -t (2001), a Ryan közlegény megmentését (1998) A halál 50 óráját (1965) és a Dunkirk -et (2017), a vígjátéki megközelítésű filmek közül pedig a Becstelen Brigatntyk -at (2009). Nem került be az első 5 -be a szerintünk inkább kémfilmek közé sorolható Kémek a sasfészekben (1968) és a holokauszt-filmnek számító Schindler listája (1993) illetve A zongorista (2002) sem. Mindezeket csak azért említjük, hogy érzékeltessük: nem feledkeztünk meg róluk (és becsüljük is ezeket a háborús alkotásokat), csupán ezúttal az első 5 közé találtunk valamivel jobbakat is. Most pedig nézzük, röviden, tömören, ahogyan blogunk mottója is szól:
5. A piszkos tizenkettő (The Dirty Dozen) Robert Aldrich 1967 -es rendezése megunhatatlan klasszikus a műfajban, olyan kiváló színészekkel, mint Charles Bronson, Donald Sutherland, Telly Savalas és Lee Marvin. Jó a sztori – E.M. Nathanson világhírű regényére épül – és remek a kivitelezés is. Izgalmas, érdeklődést fenntartó, látványos. A 12 halálra vagy hosszú börtönbüntetésre ítélt bűnöző bevetése a háborús francia hátországban, egyedi történet. Végignézhetjük, hogy a parancsnok, John Reisman (Lee Marvin) hogyan képes magának tekintélyt kivívni a legkomolyabb bűnözők közt, majd sikeres csatába vinni őket, csapatként.
4. A tengeralattjáró (Das Boot). A német (akkoriban NSZK) fimet 1981 -ben készítette Wolfgang Petersen, Amerikában élő német rendező, Jürgen Prochnow, Herbert Grönemeyer és Klaus Wennemann főszereplésével. Döbbenetes élethűséggel és feszültség-keltéssel mutatja be egy II. világháborús német tengeralattjáró hányattatott sorsát, legénységének érzéseit, félelmeit illetve harcait az ellenséggel. Szinte mi is ott vagyunk a katonák közt, mikor felülről érkeznek a mélyvízi bombák.
3. Kelly hősei (Kelly’s Heroes) A második világháborút vidám oldalról megközelítő filmek legjobbja kétségtelenül a Kelly hősei. Brian G. Hutton 1970 -es rendezése rengeteg téren érdemel méltatást: jók a szövegek, remek a zene, szuper a látvány, tetszetős és izgalmas minden csatajelenet. De a leginkább a színészek és az elhangzó dumák teszik egyedivé ezt a filmet: Clint Eastwood -dal és Donald Sutherland -del az élen. Bepillanthatunk egy amerikai katonai egység legvagányabb katonáinak életébe és magánakciójába a francia front közelében.
2. Sztálingrád (Stalingrad) Joseph Vilsmaier 1993 -as német háborús drámája, realizmus és valósághűség terén számtalan amerikai szuperprodukciót is „lepipál”. A sztálingrádi csata 50. évfordulójára készült film átélhető módon tárja elénk az 1942 végén Oroszországban harcoló német katonák kínlódásait, félelmeit és harcait. A temérdek, győzteseket idealizáló alkotás közt szokatlan módon, ezúttal a vesztes németek oldaláról láthatjuk a háborút.
1. A bukás – Hitler utolsó napjai (Der Untergang). És végül a listánk elején még egy német film: a Hitler utolsó 10 napját feldolgozó Bukás. Oliver Hirschbiegel és a Führer alakító Bruno Granz egyszerűen zseniális munkát végeztek: A bukás egészen egyedi lett a maga nemében. Az unalomig ismert Hitler-ábrázolások helyett ugyanis ezúttal egy sokkal árnyaltabb, színesebb, sokoldalúbb megközelítést kapunk, megdöbbentően precíz kutatómunka segítségével. A produkció elején és végén megszólaló Traudl Junge, Hitler titkárnőjeként szolgáltatta az infókat, Rochus Misch német katona mellett, aki a végnapokban a Führer-bunkerben tartózkodott.
***
