Toma Sándor: Komoly NB I.-es csapattá válhatunk

– Egy vereség mellett csupa győzelem áll a DVTK neve mellett a bajnokságban. Mondhatjuk-e, hogy sikertörténet eddig a csapat szereplése?
– Sikertörténet? Én azt gondolom, a lányok eddig hozták azt, ami elvárható tőlük. Valóban szép az eredménysorunk, de voltak azért nehezebb meccseink is. Ennek a fő oka az, hogy nem állandóan a sportcsarnokban edzünk, hanem egy jóval kisebb teremben, így minden hazai mérkőzés eleje rámegy arra, hogy megszokjuk a terem méreteit. Én úgy látom, hogy a csapat magja rendelkezik olyan első osztályú rutinnal, amely azt eredményezi, hogy könnyebb dolgozni velük, hiszen az a munka, amit annak idején elvégeztem velük, most már rutinszerűen előjön. Hozzájuk kellett a többieket felzárkóztatni. Mi jelenleg még nem vagyunk igazi profi csapat, a lányok jó része tanul vagy dolgozik a sportolás mellett.

A Női Röplabda NB II. Keleti-coport állása

– Ott tart a csapat, ahol azt te elképzelted? 
– Ne felejtsük el, hogy teljesen az alapoktól kellett a szakosztályt felépíteni, ami azt jelenti, hogy a játékosok igazolása mellett meg kellett teremteni a tárgyi eszközrendszer feltételeit és olyan termet kellett találni, ahol edzhet a csapat. De ezek a dolgok egy szép folyamat eredményeképpen azért mára kialakultak, és a kezdeti törvényszerű nehézségek ellenére szépen fejlődik a társaság, krízishelyzetekben is helyén van a lányok szíve. Vannak dolgok, amikben előre kell még lépnünk, egy-két embernek fizikálisan fel kell nőnie a mezőnyhöz. Ha ezt meg tudjuk csinálni, akkor már ebben a szezonban le tudunk tenni egy olyan alapot, amelyre lehet építeni a folytatásban is.

– Milyennek látod a jelenlegi keret összetételét?
– Vannak még hiányosságaink, de összességében a rutinosabb és a fiatalabb játékosok megfelelő elegyet alkotnak, amivel megítélésem szertint elérhető a feljutás. Egy-két új magyar játékost még be szeretnék építeni a rotációba, és amint a létszámunk eléri a 12-13 főt, akkor kétliberós rendszerben is fogom tudni játszatni a csapatot, és így nőnének a variációs lehetőségeim. Ha úgy kiegészül a csapat a későbbiekben, hogy az adott posztokra meglesznek a megfelelő létszámú és minőségű játékosok, akkor komoly NB I.-es csapattá válhatunk néhány éven belül.

– Melyik mérkőzés volt számodra a legemlékezetesebb?
– A jó erőkből álló Balatonfüreddel játszottunk a Magyar Kupában, az ellenük vívott párharcra szívesen gondolok vissza. Noha mindkét mérkőzésen kikaptunk, itthon 3-1-re, idegenben 3-2-re, mégis remekül helytálltunk a három idegenlégióssal felálló ellenfelünkkel szemben, mégpedig úgy, hogy az egyik legrutinosabb játékosunk Kovács Edina messze nem volt még száz százalékos egészségi állapotban. Ráadásul Füreden 1-0-ra vezettünk is, felcsillant a remény, hogy 3-1-re tudunk nyerni, de aztán beállt az amerikai játékosuk, aki hozta azt a részt, ami kell. Mégis nagyon tetszett azon a mérkőzésen a csapat hozzáállása és teljesítménye.

– Milyen visszajelzéseket kaptál a szakma részéről?
– Én azt érzékelem, hogy szeretnék, hogy erős röplabda legyen Miskolcon. Ebben a régióban Nyíregyházán kívül nincs erős bástyája ennek a sportágnak, hiszen Egerben sajnos teljesen leépült a röplabdaélet. Látják, hogy itt egy olyan háttér van a DVTK szerepvállalása miatt, amelyre nyugodtan lehet építkezni. A célunk az, hogy a tehetséges miskolci, megyénkbeli fiatalokat bevonjuk a rendszerbe, azokat a játékosokat pedig, akik az elmúlt években elmentek más NB I.-es klubokba játszani, megpróbáljuk hazacsábítani. Ha még egy-két minőségi külföldit is sikerül idehozni, akkor egészen szép reményeink lehetnek. Egy ilyen csapat a DVTK-t mint klubot is erősítené. A másik összetevője egy majdani sikeresebb gárdának az edzéslehetőségek javítása. Szükségünk lenne arra, hogy folyamatosan tudjunk nagy teremben edzeni, hasonlóan a többi csapathoz. Ezen a problémán sokat segíthet a tervezett sportcsarnok, melyet a közeljövőben Diósgyőrben fognak felépíteni.

– Sok rosszat olvashattunk a helyi sajtóban, voltak üzengetések is, nem tudom megkerülni a kérdést. Milyen a viszony az MVSC-vel? 
– Már a korábbi években is levegőben volt, hogy a DVTK újraindítja a röplabda szakosztályát, úgyhogy ezen senkinek sem kellett volna meglepődnie. Én elvállaltam itt egy nagy perspektívát ígérő munkát, ha ezért valaki neheztel rám, azzal én nem tudok mit kezdeni. Teszem a dolgom, remek közegben dolgozom, ahol tisztelik a munkámat. Van egyébként közeledés, a miskolci edzők nagy többsége örül annak, hogy a két klub vezetői leültek néhány hete, és egy együttműködési megállapodásról beszélgettek. Remélem, ez hamarosan hivatalosan létre is fog jönni. A Miskolc Városi Sportiskolában pallérozódó gyerekeknek eddig kizárólag az MVSC nyújtott versenyzési lehetőséget, míg most már emellett a DVTK-ban is folytathatják pályafutásukat. Az volt az elmúlt években a fő probléma, hogy a tehetséges, korosztályos válogatott szintű játékosok más városba igazoltak vagy abbahagyták a játékot, mert nem volt vonzó perspektíva előttük helyben. Ezen kell a jövőben változtatnunk. Annak nagyon örülök, hogy az utánpótlás edzésen ott vár engem negyven-ötven gyermekem, akiket szó szerint el sem tudok zavarni, annyira megszerették a röplabdát. Már aig férünk be a terembe, de ezek a kislányok jól érzik magukat a foglalkozásokon, és ez azért nagyon jólesik az embernek. Jelenleg a tanítás mellett tartok délutánonként, esténként edzéseket az utánpótlásnak és a felnőtt csapatoknak is. Kellemes gondok ezek.

– Első helyen áll a csapat, mennyi esélyt látsz arra, hogy az első osztályba jutunk? Milyen a bajnokság lebonyolítása? 
– Messziről kezdeném, ahogy már említettem, a jövőre vonatkozó terveink között szerepel felkutatni olyan más klubban játszó, de miskolci kötődésű játékosokat, akik közül jó lenne néhányat hazacsábítani. Másodsorban tehetséges magyar játékosok közül igazolni egyet-kettőt, őket beépíteni a csapatba, és ha ezen felül szükséges, illetve lehetséges, akkor hozni szeretnénk külföldi játékost is. A másodosztályú bajnokság küzdelmei három csoportban zajlanak, a Nyugati-, a Közép- és a Keleti-csoportban. Ezek győztesei játszanak majd egymással osztályozót. Az első két helyezett automatikusan felkerül az NB I.-be, a harmadik helyezett pedig az NB I. utolsó előtti helyen végzett csapatával oda-visszavágós párharc során fog dönteni a feljutásról, illetve a kiesésről. Én azt gondolom, ha a fentebb vázolt terveink megvalósulnak, joggal bízhatnak abban a DVTK szurkolói, hogy jövőre már első osztályú röplabdacsapatnak is drukkolhatnak.