Két magyar kutató elemzése szerint a korábbinál magasabb átlaghőmérsékleteknek jelentős szerepük van abban, hogy stagnálnak az árpa, a búza, a kukorica és a rozs termésátlagai Magyarországon és a régióban – közölte a Magyar Tudományos Akadémia (MTA).

Az MTI-hez ma eljuttatott közlemény szerint jelenleg az emberiség kalóriaigényének körülbelül felét néhány gabonafajta biztosítja, amelyek közül kulcsszerepet játszik az árpa, a búza, a kukorica és a rozs. E növények jelentős hozamnövekedést mutattak az 1960-as években kezdődött, úgynevezett zöld forradalom során. Azonban, mint írják, a termésátlagok emelkedése a Föld egyes jelentős gabonatermő régióiban megtorpant, vagy egyenesen csökkenést mutat.

A klímaváltozás hatásait elemezve a közlemény kitér arra, hogy noha a klímarendszer átalakulása látványos hatással lehet a növényi közösségekre – közöttük a gabonák terméseredményeire -, alig találkozunk olyan hosszú idősorú elemzésekkel, amelyek lehetőséget nyújtanak a változás perspektivikus áttekintésére. Egy magyarországi és egy dániai kutató viszont ilyen elemzést publikált a Global Change Biology 2017. decemberi számában. Pinke Zsolt a Szent István Egyetem Környezetvédelmi és Tájökológiai Tanszékének, Lövei Gábor pedig a dániai Aarhusi Egyetem Agroökológiai Tanszék Flakkebjerg Kutatóközpontjának munkatársa. A közlemény szerint a két kutató a négy legfontosabb magyarországi gabonaféle termésátlagai és egyes éghajlati tényezők közötti kapcsolatokat elemezte az 1921-2010 közötti időszakban.

A vizsgálat a hőmérséklet és a gabona-termésátlagok varianciái között fennálló egyre szorosabb kapcsolatra mutatott rá 1921 és 2010 között. A kutatás szerint ez a tendencia különösen meglepő, hiszen 1921-1950-ről 1951-1980-ra a középhőmérséklet vegetációs időszaki és éves átlagai jelentős mértékben csökkentek.

Ezt követően az 1981-2010 közötti időszakban a vegetációs időszaki középhőmérséklet átlagának emelkedése Celsius-fokonként 9,6-14,8 százalékkal csökkentette a négy legfontosabb gabonaféleség terméshozamait. Mint írják, ez az érték globális tekintetben is jelentősnek mondható, és arra utal, hogy a közép-európai gabonatermesztés kiemelkedően ki van téve az éghajlat melegedésének. A vizsgált 90 év során a csapadékösszegek és a hőmérsékleti átlagok kombinációja 17-39 százalékban magyarázta a termésátlagok ingadozását, de ez a mutató az 1981 és 2010 közötti időszakban 33-67 százalékra ugrott.

A két kutató elemzésének egyik következtetése szerint a 20. század második felében lezajlott „zöld forradalom” a klímatörténelem egy kivételesen kedvező időszakában javított a termésátlagokon, amikor a növekvő műtrágya- és kemikáliafelhasználás, valamint a gépesítés és a növénynemesítés eredményei a mainál lényegesen előnyösebb klimatikus feltételekkel párosultak. Egyes gabonaféléknek az egész régióban megfigyelhető stagnálását eddig többnyire társadalmi és gazdasági tényezőkkel magyarázták, az elemzés eredményei azonban felvetik a korábbihoz képest szignifikánsan magasabb hőmérséklet szerepét e negatív tendenciájú folyamatban. A felmelegedésnek a vizsgálatban feltárt robosztus hatása a termésátlagokra a jövőre vonatkozó figyelmeztetés is a közép-európai régió gabonatermesztői számára. Ezért a kutatók az Alföldhöz hasonló adottságú, délkelet-európai száraz síkságok aszálykitettségének releváns csökkentéseként a földhasználat extenzifikációját és a korábbi vizes élőhelyek restaurációját javasolják.
A cikk ábrákkal bővítve itt olvasható >>>