Sokak előtt ismert
Simon Wiesenthal neve, aki egész életét tette fel arra, hogy a II. világháború után felkutassa a bujkáló náci háborús bűnösöket. Ha az életét nem is, de pályájának három évtizedét ennek szentelte az amerikai Michael McQuenn is.
1988-tól az Igazságügy minisztériumban dolgozott, kezdetben az volt a feladata, hogy a lengyelországi náci haláltáborok litván foglyaival történteket vizsgálja, és az ellenük elkövetett bűncselekmények tetteseit felkutassa az Egyesült Államok területén, amennyiben ott bujkálnának.
2008-ban az amerikai Bevándorlási Hivatal feladata lett háborús bűnösök, köztük balkáni háborús bűnösök felkutatása. Az öt nyelven – németül, lengyelül, litvánul, szerbül és horvátul – beszélő McQuenn ez utóbbiak terén a Hivatal első számú szakértője lett. Tíz éve vadászik rájuk, tíz éve kutatja az USA-ban rejtőzködőket. Különböző módon gyűjti az információkat. Néha olyan emberekkel folytatott interjúk során jut információkhoz, akik túlélték a háborús rémtetteket, néha fellelhető háborús dokumentumok elemzésével jut értékes adatokhoz. Tisztában van vele, hogy óriási felelősség amit csinál,hiszen ezek a háborús bűncselekmények olyan rémtettek, amik a II. világháború óta nem történtek Európában. Tudja, hogy ezek elkövetői közül többen is az Amerikában élnek.
A 90-es évek közepén kb. 150 ezer menekült érkezett a polgárháború sújtotta volt Jugoszláviából az USA-ba, a háborús bűnösök számát a New York Times-ban 2015-ben megjelent írás 300-600-ra teszi. Ezt a számot MCQuenn sem vitatta. A Bevándorlási Hivatal eddig 64 személy ellen emelt vádat és utasított ki az országból.
Felmerül a kérdés: hogy juthattak be ezek az emberek az Államokba, és hogy tudnak évtizedekig ott élni?
McQueen szerint a probléma egyik része a dokumentumok hiánya. A Balkánon a szerb katonai alakulatok megsemmisítették a döntő bizonyítékokat, amelyek segítenek azonosítani a bűntetteket elkövető személyeket.
A háború után Amerikába érkezők azt állították, hogy menekültek. A Bevándorlási Hivatalban nem álltak rendelkezésükre dokumentumok, nem voltak megfelelő eszközeik, hogy ezeket az állításokat ellenőrizni tudják, nem tudták kiszűrni azokat, akik érintettek voltak háborús bűncselekmények elkövetésében.
„A mi rendszerünk azon alapszik, hogy az emberek igazat mondanak”– mondta McQuenn.
A balkáni háborús bűnösök békés, nyugodt életet élnek az Egyesült Államokban, diszkrét munkahelyeken dolgoznak jellemzően kisvárosokban, ahol a szomszédok nem is gyanakszanak rájuk. Így dolgozott például egyikük taxisofőrként Minnesotában, labdarúgó edzőként Virginiában, vagy éppen elektroműszerészként Michiganben. Messze a koncentrációs táboroktól, ahol rettenetes bűnöket követtek el. Ezeket az embereket próbálta McQuenn megtalálni.
Felkutatásukban nemcsak a dokumentumok hiánya okoz nehézséget, hanem a „hallgatás csendje” is. Nemcsak a háborús bűnelkövetők hallgatnak a tetteikről, hanem az ő honfitársaik is gyakran elutasítják, hogy bármit is mondjanak, vagy jelentsék a hatóságoknak, hogy valaki a tagjaik közül háborús bűnös.
Ennek oka lehet, hogy maguk is együtt működtek velük, de még az is előfordulhat, hogy hősnek tartják őket, ahogyan ez több esetben Európában előfordult, elég csak Ratko Mladićot, vagy Ante Gotovinát említeni.
„Ha mindenki úgy dönt, hogy nem osztják meg velünk azokat az információkat, amik alapján be tudjuk azonosítani a háborús bűnösök személyazonosságát, akkor bajban vagyunk”– mondta a Hivatal jogásza.
Ilyen esetekben azokra a dokumentumokra tudnak hagyatkozni, amiket a balkáni országokból kapnak, és azoknak a tanúknak a vallomásaira, akiknek nehéz újra átélni a 90-es évek traumáit.
Az első háborús bűnös, akit mint bevándorlót felderítettek az USA-ban, Marko Boškić boszniai szerb volt. Kiérkezése után építőipari munkásként dolgozott, majd tíz évvel ezelőtt szövetségi ügynökök látogatták meg Massechusettsben. Kiutasították, Boszniába szállították, ahol tíz év börtönre ítélték háborús és emberiség ellen elkövetett bűnök miatt.
Több évtizeddel a boszniai háború után nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen bizonyítékot találni arra, ha valaki háborús bűnös. Leggyakrabban a boszniai szerbek tagadják le katonai szolgálatukat. Vitomir Špirić ellen többször is indítottak eljárást, de egyszer sem tudták rábizonyítani, hogy háborús bűnt követett volna el. Mindig azt vallotta, hogy soha nem harcolt, többször dezertált a szerb hadseregből. Ügyvédje szerint a Bevándorlási Hivatal nagyon „karcsú” bizonyítékokkal rendelkezett.
A legtöbb vizsgálatot Arizonában végezték, ott 12 szerb ellen indították meg a kiutasítási procedúrát.. Ügyük a bevándorlási bíróság előtt van, mivel gyaníthatóan hazudtak akkor, amikor kitöltötték az amerikai állampolgárság megszerzéséhez szükséges nyomtatványokat.
A gyanú szerint a következő kérdésre nem adtak valós választ: „Voltál valaha valamiféle külföldi katonai szervezet tagja?” Ugyanakkor voltak esetek Floridában és Illinoisban, ahol a bíróság erre a kérdésre adott választ nem ítélte hazugnak, mert a Szerb Köztársaság hadserege nem külföldi hadsereg volt, vagyis a nemmel válaszolók nem hazudtak. A 12 szerb ügyében az ítélet legkorábban 2019-ben várható.
A közelmúltban Chicagóban letartóztatták Jovo Asentićot, aki 1995-ben katonáival elállta a srebrenicaiak menekülő útvonalát. Időközben beismerte tetteit, rövidesen Boszniába szállítják. Milan Trišić 54 éves boszniai szerb férfit Észak-Karolinában tartóztatták le. Bűnösnek vallotta magát, hogy verte és bántalmazta a bosnyák foglyokat. Egységével ő is részt vett a srebrenicai vérontásban.
Az USA Igazságügy minisztériuma a napokban kezdeményezte Eso Razić kiutasítását. A bosznia-hercegovinai rendőrségtől érkezett dokumentumok és megkeresés szerint három ember meggyilkolásával gyanúsítható a háború alatt.
Amikor Amerikába érkezett, azt hazudta, hogy menekült, hogy a háborúban elveszítette a házát és borbély üzletét, hogy börtönbe vetették. Hallgatott arról, hogy félkatonai szervezetek tagja volt. Az állampolgárság megszerzése után Iowában telepedett le és kamionsofőrként dolgozott. A megküldött dokumentumok szerint a Horvát Védelmi Tanács (HVO) tagja volt, és részt vett egy sebesült szerb hadifogoly megölésében. Amikor a bosnyák-horvát szövetség felbomlott, Razić a horvát bajtársai ellen fordult, és kettőjüket megölte.
A háborús bűnösökre vadászó Michael McQuenn nyugdíjba megy. A Bevándorlási Hivatalnál még nem tudják, hogy munkáját ki veszi át, azt mondják, nehéz lesz pótolni tehetségét és elkötelezettségét.
Michael McQuenn azért dolgozott, hogy az Egyesült Államok soha ne legyen biztonságos menedék háborús bűnösök számára.
Fotók: telegraf.rs, tanjug