Theresa May néhány napja

550 millió fontos oktatási megállapodást kötött Pekingben, az üzlet része, hogy Nagy-Britannia kvázi megveszi a kínai oktatásmódszertant matematikából. Angol általános iskolákban máris kezdik kínai tankönyvekből tanítani a matekot, Londonban kínai tanárok tartanak bemutató órákat, az angolok meg hozzájuk mennek tanulmányútra. Mi a varázsszóként emlegetett Sanghaj módszer? Tényleg ázsiai recepttel próbál visszatérni a Nyugat a poroszosabb oktatáshoz?

 

Lassan fordul a globalizáció iránya, vagy csak némi korrekció Kelet felé? Mint más területeken általában, idáig az oktatásban is az volt az általános kép, hogy a globalizáció nagyrészt nyugatosodást jelent: nyugati módszerek és eszmék terjednek a világban, ez a fő irány, nem a fordított. A matematikában azonban Nagy-Britannia most Kína felé fordul. Theresa May január végén lényegében megvette a kínai oktatási módszertant, ey kormányzati program keretében sok ezer brit általános iskola, az állami iskolák fele csatlakozott az úgynevezett Sanghaj módszerhez: az iskolák tanárai a sanghaji módszertanról szóló továbbképzéseken vesznek részt, időnként kínai matektanárok tartanak bemutatóórákat, miközben lefordították angolra egy 36 tankönyvből álló sorozatot, a Real Shanghai Mathematics-ot. Az elkötelezettebbek szerint az egész világon elsőtől hatodikig ebből kellene tanítani a matekot.

Ez a Sanghaj módszer, egy Magyarországon tudomásunk szerint egyelőre sehol nem alkalmazott matematikai oktatásmódszertan, ami az egyre inkább globalizált oktatási rendszerekben ma óriási slágernek számít. Kínai innováció, egy komplex, a legkisebb részletekig szabályozott rendszerről van szó.

Főbb elemei:

frontális oktatás,
a tanításmódszertant a legkisebb részletekig szabályozó rendszer,
a hangsúly a matematikai alapismeretek, alapműveletek és alapfogalmak hatékony és mélyebb megértetésén van,
a matematika alapjait hosszabban és alaposabban tanítják,
az órákon folyamatosan felszólítják a gyerekeket a helyes válaszért, de az interakció iránya elég egyoldalú,
az egész osztály együtt halad, mindenki ugyanott tart, csak akkor mennek tovább, ha mindenki megértette az adott anyagot,
A tanároknak kevesebb órájuk van, jóval több idő jut felkészülésre és a tanárok közötti tapasztalatcserére – sokkal tudatosabb és részleteiben kipróbált a didaktika.
Az új módszerről szóló beszámolókban pörgős órákról, a részletekre nagy figyelmet fordító tanmenetről van szó, és olyan, az individualista oktatási rendszertől idegen külsőségekről, mint hogy a jó megoldások után az egész osztály együtt tapsol – éppen ötször. Talán nem kell nagyon hangsúlyozni, hogy ez mennyire szokatlan a sokkal individualistább angolszász iskolákban. Ahogy az is sokakat megijeszt, hogy a sanghaji szisztémában frontális oktatás van, a főszerep egyértelműen a tanáré, egyéni differenciálás nincs, ráadásul minden részlet pontosan, „központilag” meghatározott. https://index.hu/tudomany/2018/02/13/a_nyugat_kinatol_tanulja_ujra_a_matekot/