Monica Lewinsky 22 éves volt,
amikor 1995-ben – a Fehér Házban dolgozó gyakornokként – „romantikus” kapcsolatba keveredett a nála 27 évvel idősebb Bill Clinton amerikai elnökkel. Az ügy 1998-ban (egy baráti hangfelvétel nyilvánosságra kerülésével) tudódott ki. Később az esetet sokáig tagadó elnököt hamis tanúzás miatt a republikánusok meg is vádolták, de végül kitöltötte mandátumát.
Az amerikai sajtó éveken keresztül foglalkozott az üggyel, Lewinsky is sokat beszélt róla, egy időben celebrityként működött, még tévéműsora is volt, aztán elhagyta a nyilvánosságot. A #metoo ügy nyomán története újra fókuszba került.
Lewinsky most a Vanity Fair magazinnak írt egy hosszú cikket a Harvey Weinstein zaklatási ügyei nyomán útjára indult mozgaloról. Lewinsky ebben történetét újraélve arról ír, hogy kapcsolata a volt amerikai elnökkel ugyan konszenzuális volt, Clinton mégis visszaélt hatalmával.
Lewinskyt a hirtelen jött nyilvánosság, a bírósági tárgyalások, és általában a kiszolgáltatottság is megviselte, az eset után poszttraumás stressz szindrómával diagnosztizálták.
Már csak ezért is áldozatként látja magát, mert az elnöknek sokkal pontosabb tudomása kellett legyen arról, hogy az affér – ha kitudódik – milyen következményekkel járhat a saját és gyakornoka további életére.
„A világ leghatalmasabb embere volt, a főnököm, és egy sokkal tapasztaltabb, 27 évvel idősebb férfi”
– foglalja össze a távolságokat a Lewinsky, aki később hozzáteszi, hogy sokan nem tekintik zaklatásnak az ő esetét, mivel kölcsönös akaraton alapult, de könnyen belátható, hogy Clinton súlyosan visszaélt helyzetével és hatalmával.
Lewinsky elérzékenyülten ír arról is, hogy a #metoo kezdeményezői közül sokan felkeresték, tanácsot kértek tőle, kifejezték felé szimpátiájukat és sajnálatukat, hogy a Clinton-eset idején mögötte nem sorakozott fel egy hasonló mozgalom. (BBC via Vanity Fair)