Lubics SzilviaA futás megtanított, hogy figyeljek a testem jelzéseire. Nem mindig tettem eddig meg, de a Spartathlon óta csak úgy mozgok, ahogy a testem megkívánja – érzem, hogy szükségem van egy kicsit hosszabb regenerációra. A napi 2 óra mozgás így is megvan
– úgy tűnik nálam kell a boldogsághoz. Sokat erősítek, jógázom még spinningen is voltam a héten.
Mostanában kevesebbet futottam (heti 50 – 80 kilométereket), és ha úgy éreztem, bele is sétálgattam. A pulzuspántot szeptember vége óta nem láttam. 🙂 Nem nézek tempót, pulzust, csak ringatózom az erdő nyújtotta élményekben. Érzem, hogy napról-napra erősebb és gyorsabb is vagyok, de azért hagyok még egy kis időt magamnak a „ringatózásra”.
Ma korán reggel voltunk egy barátommal és a kutyáinkkal futni az erdőben – és ismét rá kellett jönnöm, hogy a futás az a mozgás, ami leginkább feltölt és vidámmá teszi a napomat.
Szép napot, jó futásokat Nektek is! 🙂